Sziasztoooook
igen, borzasztó sokat kellett rá várni, habár azt mondtam, visszatérek a heti rendszerességre.
Nos, ahogy látjátok, nem vagyok jóban a pontossággal. Az iskola az egyetlen hely, ahonnan nem kések el, de csak azért, mert 7.10-kor legkésőbb anyukám valósággal kirugdal az ajtón. Tényleg, borzalmasan késős vagyok, legyen szó bármilyen fontos programról. (Régen Yume volt ilyen, mostanra viszont eléggé úgy tűnik, hogy cseréltünk).
Hálásan köszönöm a sok szép kommentet, máris válaszolok a maradékra is.
És én tényleg igyekszem, és nem szép dolog a sulira fogni, de az a helyzet, hogy sajnos tényleg az a legnagyobb oka. Nincs sok órám egy nap, de legalább cserébe rengeteg tanulnivaló van, vagy olyan fáradt vagyok hogy alszok egész délután, és este 7kor állok neki mindennek... szóval ja. namindegy.
Tényleg köszönöm, hogy még mindig itt vagytok!!
Egy kis statisztika, mielőtt belemerülnétek: a 25. résznél 10861 megjelenítés és 95 komment volt. Most pedig *dobpergés* 20920 megjelenítés!!!!(az 10059 megjelenítést jelent 3 rész alatt, +/- egyéb bejegyzések) fantörpikusak vagytok, komolyan! és mindezek mellé 145 komment is. Bár ezek csak számok, mégis nagyon sokat jelentenek nekem. KÖSZÖNÖM!:))
és most
Jó olvasást :))
xxHöri
Huszonnyolcadik
fejezet
__________________________________________________________________
Niall
hangosan lihegett mellettem, míg én a vörös arccal a plafont néztem. Magam
mellé néztem, hogy lássam homlokába lógó haját, és egy izzadtságcseppet, mely
leszaladt a halántékán.
Szemei
csukva voltak, és halk nyögések csúsztak ki a torkán.
Niall a
karjaiba vett és a szemembe nézett. Somolygott, és megcsípte az arcom.
„Azt hiszed,
nem látom, hogy elpirultál?” suttogta, és arcon csókolt.
„Köszönöm”
zavartan nézett rám, mikor megszólaltam.
„Hogy érted,
Haz?”a lepedővel játszottam. „Harry, mire gondolsz?”
„Köszönöm.
Hogy az első voltál nekem” méginkább elvörösödtem, mikor egy félmosoly gördült
az arcára. „Hogy szexeltél velem.”
„Szeretkeztünk,
Harry” húzott közelebb magához, egyik keze csupasz hátamat simogatta, a másik a
fejét támasztotta.
Lehunytam a
szemem, élvezve a pillanatot. Tudtam, hogy mindent el fog felejteni, és azt
mondja, nem jelentett neki semmit, vagy nem szeret engem.
„Ülj fel,
kérlek” suttogta megtörve a csendet, mire kinyitottam a szemem. „Fordulj meg.”
Felültem a
másik irányba nézve. Mi a szart csinál?
Kezei
masszírozták a vállam, míg egy csókot nyomott a tarkómra. „Máris visszajövök,
jó?”
Hallottam
lépteit lassan elhalkulni, mígnem újra meghallottam őket.
Éreztem az
ágyat besüppedni mögöttem, majd a hasa a hátamhoz nyomódott.
Elmosolyodtam
ahogy megéreztem a nyakláncot amit nekem adott, ahogy a mellkasomnak ütődik.
„Nem felejtjük el, ugye?”
„Soha”
kezeivel a vállamra támaszkodott, mikor lehajolt és megcsókolta az arccsontom.
„Menjünk
aludni” mormogta a nyakamba.
Lustán
elmosolyodtam, mikor lehúzott magával, hogy rajta feküdjek. „Jóéjszakát”
Lehunytam a
szemeim, lassan elvörösödve, ahogy visszagondoltam az elmúlt órák történéseire.
Azt mondta,
szeret. De vajon komolyan gondolta? A szeretet egy erős szó. Én biztos vagyok
benne, hogy szeretem, de ő? Ő nem olyan.
„Aludj,
Harry” motyogta Niall. Sóhajtottam, és szorosabban öleltem, de nem tudtam
aludni. Csak bámulni tudtam őt.
„Niall?”
suttogtam. Niall hümmögött, felém fordult. Arcaink csak centikre voltak
egymástól, de nem hiszem, hogy ő ezt észrevette, míg csukva voltak a szemei.
„Én…
Szeretlek” böktem ki végre, kiteregetve érzéseim. Egy apró mosoly került az
arcára, ahogy kinyitotta a szemét.
„Az jó. Nem
szeretem, ha elutasítanak.” mondta. Kikerekedtek a szemeim, a szívem megugrott.
Ő is szeret? VISZONT SZERET?!!
Ajkamat
rágtam, ahogy elfojtottam egy örömteli sikolyt.
__________________________________________________________________
„Biztos,
hogy nem! Hazudsz!!” üvöltött Kate át a telefonon, amitől megfájdult a fülem.
Hangosan sikongattam, ahogy fel-le ugráltam. Felszisszentem mikor megéreztem
egy éles fájdalmat a hátam aljában, amely jelezte, hogy nem kéne ugrálnom.
„Nem. Ez
igaz! Egyenesen az arcomba mondta!! Előtte is, és utána is!” gyakorlatilag
kiabáltam. Kate sikkantott egy hangosat, mire eltartottam a fülemtől a
telefont.
„Kate! Nem
tudnál csendesebb lenni? Megsüketítesz.”
„Bocsi,
Harry! De halljam a részleteket! Gyerünk! Milyen Niall az ágyban?” mondta ki
egyszerűen Kate.
„Kate! Nem
dogom elmondani neked! Ezek személyes dolgok, nem a te ügyed… de elég jó az
ágyban.” mondtam halkan. Kate nevetett, és úúú-zott.
„Gyerünk
Harry, csináld!” ugratott. Megforgattam a szemem a hülyeségén. Olyan idegesítő.
„Szóóóval,
valami azt súgja, hogy jól telik a nyaralásotok.”
Elmosolyodtam
ahogy kicsit elpirultam, mert igen, egyértelműen jól telik a nyaralás. Miről is
beszélek, nagyszerűen telik!
„Igen, így
van. Varázslatos!” válaszoltam hátradőlve. Hirtelen valami keménynek ütköztem,
amitől megijedtem. Gyorsan megfordultam, így Niallt láttam, ahogy mosolyog rám.
„Szóval jó
vagyok az ágyban, mi?” ugratott Niall. Kínomban felnyögtem, miközben
visszafordultam.
„Figyelj,
Kate, mennem kell. Később felhívlak.” mondtam.
„Oké, oké,
de ne felejts el mindenről tájékoztatni!” még egyet sikított. Gyorsan leraktam,
kezdtem unni a sikoltozást.
Megfordultam
és idegesen mosolyogtam. Niall vigyora még mindig az arcán volt. Közelebb jött,
karjait a derekamra fonta és lágyan a nyakamba csókolt.
„Szóval? Az
vagyok?”
„Hát… nos…
izé… nem… nem voltál… olyan… olyan rossz… és… izé…” dadogtam, ahogy a múlt
éjjel képei újrajátszódtak a fejemben. Gyengéd de vad volt egyszerre. Kicsit
Nagyon ideges voltam, de átsegített rajta, és a lehető legjobb érzést adta
nekem. De volt valami, amit nem tudtam elfelejteni.
„Emlékezz, hogy szeretlek, oké?”
Ezeket a
szavakat mondta éjjel. De én is mondtam, hogy szeretem őt. De vajon ezek
ugyanazt jelentik? Vagy csak azért mondta, hogy jobban érezzem magam?
Niall
belehümmögött a nyakamba, a karjai szorosabban fogták a derekam.
„Komolyan
gondoltad, amit éjjel mondtál?” nyögtem ki végül. Elvált a nyakamtól és zavarodottan
nézett rám.
„Nos, nem
igazán hallottam magam a sikításaidtól.” mondta szemtelen vigyorral.
„Komolyan
kérdezem, Niall.” nyafogtam. Kuncogott és összeérintette a homlokainkat. Orrával megbökte az enyémet, és kicsit megharapta a felsőajkam.
„Minden szót
úgy értettem, ahogy mondtam.” suttogta az ajkaimba. Szemeim kikerekedtek,
nagyot nyeltem, ahogy belenéztem gyönyörű kék szemeibe. Ő is az enyémbe nézett,
egy apró mosollyal az ajkain.
„Már azóta,
mikor megláttalak a pályaválasztási gyűlésen.” elmosolyodtam és felnevettem.
„Ja, olyan
voltam mint egy elmebeteg gyilkos.” mondtam. Niall nevetett, de bólintott, majd
összeérintette ajkainkat.
Azt hittem,
nem emlékszik, hogy találkoztunk. Én úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett
volna.
„Azt a
fősulit választom, ami te, Harry.” mondta Kate. Megforgattam a szemem. Persze,
hogy az ikrek mindig utánam jönnek.
„Csak
körbenézek, információt gyűjtök. Miért nem teszitek ti is ezt?” mondtam.
Mindketten bólintottak és sarkon fordultak.
Egy hotelben voltunk, amolyan „sulibörze” dolgon. Volt egy
nagy találkozószerűség, rengeteg egyetem, főiskola tanulója jött ide
szórólapokkal és érdekességekkel a sulijukból.
Nagyon sok szórólapot megnéztem, de egyik sem volt
kifejezetten érdekes számomra.
Hirtelen megálltam, ahogy valami megragadta a tekintetem.
Vagyis inkább Valaki.
Egy szőke férfi. Sápadt bőr, kék szemek.
„University of Ireland” motyogtam visszafogott lélegzettel.
Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy oda akarok menni. De persze nem gondoltam
át.
Tovább
néztem. Vizet ivott egy üvegből. Wow, milyen hibátlan!
„Hé, Harry!”
mondta hirtelen Jake, megcsapkodva a hátam.
Összerezzentem,
a hátam visszahajlott kicsit.
„Ne csináld
ezt!” mondtam. Kate és a hülye ikertestvére nevetett.
„Szóval,
találtál bármit is, ami érdekel?” kérdezte Kate. Bólintottam és álmodozva
sóhajtottam, ujjammal a tökéletesség felé bökve, akit eddig néztem.
„Írországi Egyetem.”
„Nagyon
ijesztő voltál, ahogy ott álltál és bámultál rám.” mondta Niall, mire
elpirultam és vállat vontam.
„Felejtsd
el. Két hónapomba telt mire egy randi-meghívásomra igent mondtál.” mondtam.
Niall mosolyogva arcon csókolt.
„Nos, jó
hogy igent mondtam. Különben nem lennék olyan boldog, amilyen most vagyok.”
mondta. Felé fordítottam a fejem, hogy lássam, a tekintete a szám és a szemem
között cikázik. Beharaptam ajkamat, és közelebb hajoltam hozzá.
„Szeretlek,
Niall.” súgtam. Mélyen a szemembe nézett, ahogy folyamatosan mászott közelebb
hozzám, mivel az ágy végében ültem.
„Én jobban
szeretlek.” mondta. Kezeim közé fogtam az arcát, szorosan összenyomva
ajkainkat.
Minden, amit
valaha akartam most megtörtént. Várom a pillanatot, mikor felébredek. És ő
megint visszatér magához. De ez a három szó biztosított arról, hogy a régi énje
már nincs, ő egy teljesen új ember lett.
Egy ember,
akit mindennél jobban szeretek.
„Emotion
shows no proof of being in love, it is truly the person's word of language.” –
Taylor Swift