21. fejezet

Halihó!

Először is, sajnálom, hogy nem vasárnap hoztam, de nem egészen úgy telt a hétvégém, ahogy terveztem, és nem volt időm. Sajnálom! Tényleg!

Másodszor, a szünetben tényleg nem leszek itthon fél napnál többet, maximum kedden, de az sem biztos. Yume utolsó esélye, mivel ő egész szünetben otthon lesz, remélhetőleg egy-két részt lefordít nektek. Ha nem, akkor tényleg lemondok arról, hogy rábízok bármi ehhez kapcsolódót, a következő pedig leghamarabb egy hét múlva érkezik. (ennyit a csütörtök-vasárnapról)

Harmadszor, köszönöm a 3 kommentet az előzőhöz, és a 12. feliratkozót is! Tényleg, imádlak titeket! Arról nem is beszélve, hogy nemrég még a 6000-et köszöntem, most pedig már 6400!!! nagyon szeretlek titeket, meg sem érdemlem a sok késésemmel :'D köszönöm <3

Jó olvasást!

xxHöri

______________________________________________________________

Huszonegyedik fejezet

„Üdvözlök mindenkit, hölgyeim és uraim! Ez a párterápia első alkalma! Biztosíthatom önöket, hogy mire a hét végére érünk, össze lesznek ragadva a párjukkal.” mondta egy nő.

Végre Ausztráliában vagyunk, 7 hülye óra repülés után. Az utazás nagyon kínos volt, tekintve hogy egymás mellett ültünk Niallel. Alig tudom elhinni, hogy a mosdóbeli incidens után csak úgy otthagyott. Azóta nem beszéltünk.

„Kezdjük a bemutatkozással! Kezdjük mondjuk innen.” mutatott a bal oldalra. Francba! Az közelebb van hozzám.

„Ashleynek hívnak” mondta egy nő, aki a húszas évei végén járhatott.

„Ben vagyok” mondta a mellette ülő srác, aki gondolom a barátja.

Mindenki bemutatkozott, csak mi nem.

„És ti kik vagytok?” mosolygott a terapeuta.

„Harry.” mosolyogtam vissza.

„És te?” kérdezte Niallre nézve.

„Niall.” mondta. A nő ráncolta a homlokát, de mosolygott.

„Nos, uraim, nem érzik magukat fiatalnak ezekhez a foglalkozásokhoz? Vagy problémák adódtak a kapcsolatukban?”

„Az első naptól kezdve.” mondtam hamis mosollyal. Niall a szemét forgatta, és félrenézett.

„Oh, értem. Nos, mire végzünk, ismét szerelembe fogtok esni! Az én nevem Dr. Rudzick, nagyon örülök, hogy mindenkit megismerhetek.”

Hát ez egy hosszú terápia lesz.

__________________________________________________________

„Srácok, egy kicsit közelebb! Ne féljetek megérinteni a másikat!” mondta Dr. Rudzick.

Kényelmetlenül csúsztam közelebb Niallhöz.

Ma úgymond gyakorolni fogjuk az ölelkezést a párunkkal. És ez elég kínos nekem, és kicsit idegesítő is, mert Niall most ölelt át először rendesen, de csak mert ezt mondták neki, nem azért, mert akarta.

„Most fektesd a fejed a vállára.” monda a nő, én pedig úgy tettem. Niall karja a derekam köré fonódott, a kezét az oldalamra simította.

Dr. Rudzick elmosolyodott és tapsolt egyet.

„Tökéletes párnak tűntök! Maradjon is így!” mondta a többi pár felé sétálva.

Lenéztem a hasamra, hogy lássam ahogy Niall a hüvelykujjával simogatja az oldalam.

Látjátok? Tök kínos! Haragudnom kéne rá, de nem tudok! Úgy értem, nézzétek már, mit csinál. Tökre felpezsdít belülről, és megint elpirultam.

Egyre jobban vörösödtem ahogy minden pár ránk nézett és gügyögni kezdett. Zavartan nyafogni kezdtem, és Niall válla mögé rejtettem az arcom.

Éreztem, hogy remeg a teste, ahogy kuncog, miközben szorosabban fogta a derekam. Túlságosan zavarba estem.

„Olyan imádni valóak vagytok!”

„Fiatal szerelem.”

„Csókot!” mondták az emberek. Közelebb bújtam Niallhöz, próbáltam eltűnni, de csak egy könnyű csókot éreztem a homlokomon.

„Awww!” olvadozott a nő.

„Szuper, srácok! Ez nagyon jó! Sajnos most menni kell, de szeretném, ha gyakorolnátok ezt az egészet! Következő alkalommal, remélem, látok majd egymásba kulcsolt kezeket, ölelkező párokat! Rendben? Jó éjszakát!” mondta Dr. Rudzick, mire Niall elengedett és felálltunk.

„Oh! Niall, Harry! Várjatok, szeretnék veletek beszélni.” mondta a nő. Megálltunk, és visszasétáltunk az alacsony nőhöz.

„Nos, nem úgy tűntök, mint akiknek problémái vannak?” mondta, kétséggel a hangjában.

„Pedig vannak. Nem úgy vagyunk együtt, ahogy mások. És mi-”

„Menjük Harry. Holnap találkozunk!” mondta Niall és kirángatott a karomnál fogva.

_______________________________________________

Felnyögtem, mikor Niall kinyitotta a hotelszobát. Nagy volt és otthonos.

„Azta” mondtam, szemeim kikerekedtek és az állam is leesett.

Ledobtam a táskám és a hálóba szaladtam. Megint felnyüszítettem, mikor megláttam a hatalmas ágyat és az óriási fürdőszobát.

Felsikítva ugrottam az ágyra és végiggurultam rajta.

„Ez tök jó!” mondtam. Niall besétált és megrázta a fejét.

„Milyen érett vagy, Harry” mondta szarkasztikusan. Tudod mit? Miért nem lehetne egyszer ő sem normális?

Leugrottam az ágyról és hozzá szaladtam, megragadtam a karját.

„Szórakozz, Niall!” mondtam, és az ágyhoz rángatva lelöktem.

Én is beugrottam, pont mellé, és megint gurulni kezdtem jobbra-balra.

„Harry.”

Nem figyeltem rá, tovább forogtam.

„Harry.”

Figyelmen kívül hagytam.

„Harry!” Balra gurultam, és véletlenül felgurultam rá.

Kicsit elpirultam és lenéztem Niallre. A kezeim a feje mellett voltak. Csak bámultunk egymás szemeibe, de Niall úgy nézett, mintha keresne valamit.

„Csókolj meg.” suttogta. Megdöbbentem magamon, mikor lehajoltam és ajkainkat lágyan összeillesztettem.

Ajkaink lassú, szenvedélyes mozgásba lendültek. Niall kezei a derekamra fonódtak, majd a hátamra tévedtek, felemelve a pólóm és felfedezve a bőrt a hátam alján.

Elfordította a fejét, hogy mélyítse a csókot.

Csókolózunk. Ő kérte, hogy csókoljam meg. Miért? Azt hittem, mérges rám.

Niall hirtelen megfordított minket, így ő volt fölül. Újra összekapcsolta ajkainkat, a kezeim azonnal a hajába túrtak.

Wow. Mi történt azzal, hogy szingli vagyok? Azt hiszem, elvesztettem minden esélyem. Ha Niall azt akarja, hogy megcsókoljam, akkor meg fogom tenni.

Most már tudom. Amit Kate és Jake mondtak, az igaz volt. Tényleg uralkodik felettem. Ha kellek neki, megkap, nem érdekel, amíg vele vagyok.

Úgy érzem, nem szeret engem. Csak kihasznál. Tudja, hogy hatalma van felettem. Mindent meg fogok tenni, amit mond.

Kate néha tapadósnak hív, de én inkább úgy mondanám, hogy fülig szerelmes. Mert így igaz.

Remélem, hogy ez a párterápia dolog működni fog. És úgy tűnik, haladunk.

Niall hirtelen eltolta magát, és lenézett rám.

„Foife beola. Me ainrianta go pog iadsan.” mondta, lágyan simogatva a hasam oldalát.

„Mi?” kérdeztem.  Niall gyengéden elmosolyodott és lemászott rólam, hogy mellém feküdjön.

Mit mondott? Még több ír szó? Megint rá kell keresnem majd.

Niall hirtelen felém fordult, és átölelte a derekam, és a mellkasomra tette a fejét.

„Azt mondta a nő, gyakoroljuk az összebújást.” mondta.

Hát így tényleg nehéz lesz a szinglit játszani.

20. fejezet

Helloszia mindenki!

Ad1, biztosan hallottatok mindenfélét Zaynről, és biztos nektek is legalább olyan szar ez az egész, mint nekem, de nem fogok hegyi beszédet tartani róla, és a blogot sem szüneteltetem, hiszen semmi értelme nem lenne. Ez egy befejezett történet, és ha már elkezdtem, meg is csinálom, Zayn ide vagy oda (ez most lehet hogy úgy jött le, hogy egy érzéketlen paraszt vagyok - nem, csak már kisírtam magam és már nem tudok foglalkozni vele.)

Ad2, igen, megint kimaradt egy hét, és talán már unalmas, hogy nem vállalom magamra, mégis, szerintem ez Yume hibája. És itt most befejeztem azt, hogy bármikor is felajánlom neki, hogy fordítson ide. Ne haragudjatok, ha az ő fordításait jobban szerettétek, de nem először fordul elő, hogy ígérgeti hogy jó majd holnap, és szart se csinál. Igyekszem visszatérni a csütörtök-vasárnapi részekhez, csak nehéz, ha nem tudom, hogy most akkor én nekikezdjek, vagy várjak, vagy mi van. De mostantól visszatérek, ígérem.

Ad3, nem egy hosszú rész, de legalább történik benne valami :) Köszönöm a majdnem 6000 megtekintést és a 11 feliratkozót! Tényleg, imádlak titeket! 

Jó olvasást!

xxHöri

_____________________________________________________________

Huszadik fejezet

„És ne felejts el jegyzetelni nekem órákon! És-”

„Oké, oké, oké, Harry, tudom! Csak menj!” mondta Kate még utoljára megölelve engem.

„Nagyon remélem, hogy jobb lesz a kapcsolatotok a nyaralás után.” suttogta a fülembe Kate. Elmosolyodtam és bólintottam ahogy megöleltem Jaket, Maurat és Bobot.

„Siess már.” morogta Niall. Megforgattam a szemem és megfogtam a táskám.

„Sziasztok srácok! Érezzétek jól magatokat!” kiabált Kate. Szélesen elmosolyodtam és integettem. Niall idegesen nyögött, megragadta a kezem és a gép bejáratához húzott.

„A jegyeket, legyen szíves.” mondta a csaj. Niall lágyan elmosolyodott és átadta a jegyeket. Oké, szóval a csajra mosolyog, rám meg nem. Au.

„Rendben! Kellemes repülést!” mondta visszaadva a jegyeket.

Megfogtam a csomagom és felnyargaltam a gépre.

„Első osztályon leszünk?” kérdeztem. Niall bólintott, kerülve a szemkontaktust. Jézus, próbálok vele beszélgetni, de ő egy fél pillanatra sem néz rám. Milyen csodás barát.

Két napja volt az évfordulónk. Háromszor csókolóztunk aznap éjjel. De az valami igazán különleges volt. Olyanok voltunk, mint egy igazi pár, akik tényleg szeretik egymást. Aztán reggelre Niall megint seggfej lett. Yeeeey…ne.

Szóval most el kell mennem vele nyaralni egy hétre, hogy részt vegyünk egy párterápián.

„Hadd csináljam én.” mondta Niall mikor próbáltam felrakni a cuccomat a csomagtartóra.

„Meg tudom csinálni.” morogtam, mire Niall beült az ablak mellé. Duzzogva ültem a szélére. Én akartam az ablak mellé ülni.

Kezdődjék hát az unalmas repülés.

_________________________________________________________

Két órája repülünk, de még mindig messze vagyunk. De mit is vártunk? Európában lakunk, és most Ausztráliába megyünk. Elég hosszú az út.

Megfordultam, hogy lássam Niallt, aki éppen egy hülye magazint olvasott házakról meg családokról.

Felemelkedtem az ülésemből, hogy belekukucskálhassak a magazinba. Niall elpillantott az újságról és rám nézett. Becsukta a magazint és az ölembe tette.

„Kérd el, ha olvasni akarod azt a szart.” mondta Niall kinézve az ablakon. Most mi baja van?

„Mi ez a szar hozzáállás?” csattantam fel. Niall felém fordult és rám meredt.

„Mi van a te hozzáállásoddal?” vágott vissza.

„Miért viselkedsz úgy, mint egy fasz? Mit csináltam, amiért ilyen vagy?” kérdeztem. Niall megforgatta a szemeit és megrázta a fejét.

„Most éppen idegesítesz, és nem vagyok olyan kedvemben hogy bárkivel is veszekedjek, úgyhogy fogd be.” mondta.

„Nem csak én vagyok idegesítő.” mondtam. Niall összeszorított fogakkal nézett rám.

„Be tudnád fejezni?” kért.

„Nem tudom, de valamit tudok!” mondtam.

„És mi lenne az?” kérdezett vissza szarkasztikusan. Hamis mosolyt vettem fel és kikapcsoltam a biztonságiövem.

„Itt hagyni.”

Felálltam, mire Niall megpróbálta elkapni a csuklóm, de odébb ütöttem. A mosdóba mentem, repülés végéig ott akartam maradni.

Először bekopogtam, hogy biztos legyek, senki nincs bent. Nem kaptam választ, úgyhogy kinyitottam az ajtót, de azzal együtt be is lettem lökve rajta.

Megfordulva Niallt láttam, ahogy éppen bezárja az ajtót.

„Mit képzelsz, mit csinálsz? Takaro-”

Kezét a számra nyomta, az arca nagyon közel volt az enyémhez.

„Figyelj, Harry. Anyáék nagyon sok pénzt költöttek erre a nyaralásra. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk élvezni, veszekedés nélkül.” mondta. Ellöktem magamtól.

„Én próbálkozzak? Neked kellene visszafogni magad!” mondtam. „Neked kéne úgy viselkedni, mintha lenne szíved, akkor együtt lehetnénk, de úgy tűnik, neked nem megy!” csattantam fel. Megragadta a pólóm nyakát és az ajtónak tolt.

„Hogy érted, hogy mintha lenne szívem? Olyan vagyok, amilyen akarok lenni.”

„Nem! Te ostoba! Két napja éjszaka teljesen jól elvoltunk, egészen reggelig, olyan voltál, mintha a csók nem jelentett volna semmit!” mondtam az arcába. A mosdó elég kicsi volt.

Niall hirtelen megfogta a vállam és összenyomta az ajkainkat. Szemeim kikerekedtek, ahogy lihegni kezdtem. Megint megcsókolt? Lehunytam a szemeim és a tarkójára vezettem a kezem. Niall nyögött és a csípőmre tette a kezeit, és megemelt, ahogy a falhoz préselt.

Gyors ritmusban mozogtak ajkaink. Nem volt lágy, mint akkor éjjel, nem volt szenvedélyes. Gyors volt. Éreztem az akaratot, a szükséget, a vágyat.

A szorítása erősebb lett a csípőmön, én pedig erősebben nyomtam össze ajkainkat, ahogy beletúrtam a hajába.

Hirtelen eltávolodott tőlem és zavartan nézett rám, ahogy leejtett a padlóra, én pedig seggre estem. Összerezzentem, ő pedig hátrálni kezdett.

Lenézett a földre, mintha nagyon gondolkodna valamin, aztán megrázta a fejét, kinyitotta az ajtót és kisietett rajta.

Elég rendesen benne voltunk a dologban, de mint már azelőtt is, ő megfutamodott. Talán megint figyelmen kívül hagyja, ami most történt.

Ne bocsáss meg neki, Harry! Ne bocsáss meg neki! Az, hogy kölcsönösen felizgattátok egymást, nem jelenti azt, hogy meg tudsz neki bocsátani. Ne felejts ilyen könnyen!

Ezeket ismételgettem magamban. Nem engedhetem neki, hogy elcsábítson a csókjaival, a sármjával, a tökéletességével. Nem akarok gyengének tűnni. Be kell bizonyítanom neki, hogy nem irányíthat engem. Mármint pontosan ezt csinálja, de ezen változtatni akarok!

Mostantól azt fogom csinálni, ami nekem a legjobb, nem pedig neki. Olyan leszek, mint három évvel ezelőtt.

Szinglit játszom.

19. fejezet

Szia mindenki!

Kárpótlásul a késésért, és mert félek, hogy páran feladtátok a harcot Niallel szemben, ma délután lefordítottam ezt is. Rövid rész, és ennek a végén is ugyanúgy ki fogtok készülni szerintem, de c'est la vie :P

A következőt vagy Yume megcsinálja hétvégén, vagy én vasárnap, vagy tényleg csak jövő csütörtökön. Az a legvalószínűbb, de úgyis észreveszitek ha nem így lesz :)

Jó olvasást!:)

xxHöri

__________________________________________________________

Tizenkilencedik fejezet

Úgy tűnt, Niall nagyon koncentrált, miközben a hajamat szárította a törülközővel. Nagyon cuki volt. De még mindig nem tudom elhinni, hogy csókolóztunk. Nem volt hosszú, nagyjából 4 másodperc. De nekem elég volt.

Nagyon nehéz nem megbocsátani neki a csók után. Csak még jobban beleszerettem. Már ha ez lehetséges.

Niall elvette a törcsit a hajamról és a fürdőszobai pultra tette.

„Szerintem elég száraz.” mormogta. Kínosan bólintottam, ő pedig kiment a fürdőből, egyedül hagyva engem. Utána futva láttam, hogy a fiókjában kutat.

„Niall?”

„Fordulj meg.” mondta. Összeráncoltam a homlokom. Miért kellene megfordulnom?

„Csak fordulj meg, Harry.” mondta. Hátat fordítottam, mire csoszogást hallottam magam mögül. Fiókok nyitódtak majd zárultak, és végre meghallottam, hogy közelebb lépdel.

Éreztem a leheletét a tarkómon.  Hirtelen egy hideg láncot éreztem meg a nyakam körül. A kezem a nyakam felé indult, ahogy megéreztem a nyakláncot.  Niall ujjai véletlenül érintették a bőröm, ahogy bekapcsolta a nyakláncot.

Megfordulva láttam Niall apró mosolyát, ahogy a kezei a nyakam felé vették az irányt, és ujjai közé vette a medált.

Egy arany, négylevelű lóhere volt. Lenézve észrevettem, hogy valami írás is van rajta.

„Azt jelenti, hogy te vagy a szerencsetalizmánom.” mondta hirtelen Niall. Azt hittem, nem vett nekem ajándékot az évfordulóra, de mégis. Tulajdonképpen emlékezett rá. És hogy én? A 'kabalája'?

Elmosolyodtam, ahogy a nyaklánccal játszottam az ujjaim között.

„Ez gyönyörű. Köszönöm, Niall.” mondtam. Erről jut eszembe, az én ajándékom!

Megragadtam a csuklóját és az ágyhoz húzva leültettem. Én az éjjeliszekrényemhez mentem, és elővettem belőle egy kis fekete dobozt és egy albumot.

Niallhöz sétáltam és a lábai közé ültem, eldöntve, hogy ma este teszek valamit.

„Én egy órát vettem neked.” mondtam, és a csuklójára illesztettem az órát.

„Honnan tudtad, hogy ezt akartam?” kérdezte ránézve, mintha ez lenne a világ legelbűvölőbb dolog a világon. Vállat vonva pillantottam rá.

„Láttam, hogy mennyire szemezel vele, mikor a plázában voltunk. Tudtam, hogy tetszett.” mondtam. Egy csókot éreztem a tarkómon, mire a libabőr végigszaladt a testemen.

„Köszönöm.” súgta Niall. Gyengén bólintottam és megfogtam az albumot.

„Ez is a tied!” mondtam izgatottan.

„Mi ez?” megforgattam a szemem és kinyitottam.

„Egy fényképalbum az elmúlt két évünkről. Nézd, ezek mi vagyunk, tavaly karácsonykor a szüleidnél.” mutattam egy képre, amin én szélesen vigyorogtam a kamerába, Niall pedig unottan bámul.

„Ez pedig te vagy, a szobádban dolgozva.” mutattam egy képre, amin Niall valami papírmunkát csinált.

„Lefényképeztél, anélkül hogy tudtam volna?” kérdezte hirtelen. Ajkamba haraptam, ahogy próbáltam visszafojtani a nevetésem, mert ez valóban igaz volt. Volt egy kamerám, és minden nap lefotóztam vele. Mintha egy emberrabló.

„Uh… nem emlékszem, mikor csináltam, esküszöm.” hazudtam. Niall kuncogott és az orrát az arcomhoz dörgölte, miközben a kezét az enyémhez vezette és összekulcsolta az ujjainkat.

Úristen. Atyavilág. Istenem. Imáim meghallgatásra leltek? Ez komolyan megtörténik.

„Ez mikori?” kérdezte egy képre mutatva a másik kezével.

„Oh, ez akkor készült, mikor a parkban lévő tóhoz mentünk. Csónakáztunk, és tele volt pókokkal, a csónak megbillent, és mindketten a vízbe estünk, és-”

Ajkak szakítottak félbe, mikor találkoztak az enyémekkel. A szemeim kikerekedve bámultak Niallre. Az ő szemei csukva voltak, ajkait lágyan mozgatta az enyémeken. Később én is csatlakoztam, ajkaink lassú ritmusban mozogtak. Becsuktam a szemeim, éreztem a kezét az arcomon, ahogy kicsit tovább fordította a fejét, hogy elmélyítse a csókot.

Tényleg csókolózunk. El sem tudom hinni. Legalábbis nehezen. Mi? Biztos csak egy álom. Egy valóra vált álom.

Eltolt magától és belenézett a kerek, döbbent szemeimbe.

„Csak fogd be.” mondta, és még egyszer összeillesztette ajkainkat.

_________________________________________________________

Reggel egyedül ébredtem. Nem tudom miért. Végigbeszéltük a képeket az albumban, és hogy hogyan találkoztunk.

Tegnap nagyon boldog voltam. Tudom, hogy megbocsátottam neki. Nem tehetek róla. Kicseszettül megcsókolt! Már miért ne bocsátanék meg neki ezek után?!

Kiugrottam az ágyból és lesétáltam a lépcsőkön. Hallottam, hogy van valaki a konyhában. Vajon kapok majd jó reggelt-csókot? Vagy egy szeretlek-et?

Besétálva a konyhába láttam, hogy éppen mosogat. Szélesen elvigyorodtam és hozzá csoszogtam, hátulról a derekára tekertem a karjaim, a fejemet pedig a hátára döntöttem.

„Reggelt, Niall.” mondtam.

„Reggelt.” morogta. Összeráncoltam a homlokom és felemeltem a fejem. Máshogy hangzik? Vagy úgy, mint eddig?

„Jól vagy, Niall?” kérdeztem. Elzárta a csapot és megfordult, eltolva magától. Megtörölte a kezeit egy törülközővel és rám nézett.

„Pakold be a táskád. Készítsd össze a cuccaid holnapra. Nem fogom miattad lekésni a gépet.” mondta érzelemmentes arccal. Csak azt ne mondd, hogy visszatértünk a kezdetekhez. Pedig olyan jól haladtunk.

Mi van a tegnap estével? Jelentett neki bármit is? Elfelejtette a csókokat? Visszatért a régi önmagához. Ismét kegyetlen. És érdektelen.

„Nem hiszlek el.” mondtam kisétálva a konyhából.

Igaz volt a tegnap éjjel? Vagy csak álmodtam? Utálom, hogy ilyen könnyen megbocsátottam, és hogy ilyen naiv voltam. De nem tehetek róla, szeretem.

18. fejezet

Sziasztok!

Ugyan majd meghalok a fáradtságtól, az egész fejezetet hoztam nektek, ami elég hosszú, szóval csak úgy kezdjetek bele, ha nem vagytok fáradtak!

Közben szerintem lesz pár pillanat, mikor "én ezt nem olvasom tovább" érzésetek lesz, de nyugi, jó az :D

Én a végén akadtam ki, de ez egyénfüggő.

A következővel sietni fogok, és szerintem ennyit arról hogy Yume valaha is hozni fog még részt (igen, kicseszettül haragszom rá). 

Kellemes hétvégét mindenkinek, és persze

Jó olvasást! :)

xxHöri

_____________________________________________________________

Tizennyolcadik fejezet

„Ez a szüleim évfordulója. Kérlek, légy kedves, és ne legyél olyan, mint egy menstruáló kiscsaj.” mondta Niall miközben leparkolt a szülei háza előtt. Rengeteg autó állt ott sorban, egész az utca végéig. Niallnek biztos nagy családja van.

„Nekem mindegy.” mormogtam és kiszálltam az autóból. Niall tuti elfelejtette, hogy ez nem csak a szülei évfordulója. A miénk is.  Szóval egy évforduló-partira megyünk, és azt kell mondjam, ideges vagyok.

Elég nagy családja van, akikkel még nem találkoztam. Mi van, ha nem tetszem nekik? Mi van, ha nem fogadnak el? Valószínűleg én leszek az egyetlen angol a bulin. Kirekesztett leszek.

Hosszú volt az út Londonból Mullingarig. Majdnem 4 óra, de muszáj volt. Nem akartunk csalódást okozni a szüleinek.

„Gyere már, Harry. Nem érünk rá itt álldogálni egész nap!” mondta Niall, a kétszintes családi ház bejárata felé sétálva.Ideges vagyok.

Kinyitotta az ajtót és belépett. Kiengedtem egy sóhajt és követtem.

„Boldog évfordulót!” hallottam egy magas hangot, erős ír akcentussal kiabálni. Hirtelen egy szoros ölelésben találtam magam egy kis test miatt. Maura. Lemosolyogtam rá és visszaöleltem.

„Önöknek is, Mrs. Horan” mondtam. Összeráncolta a homlokát és ciccegni kezdett.

„Na-na, Harry! Mondtam, hogy szólíts Maurának! Ez lesz az eddigi legjobb évfordulónk! Alig várom, hogy átadjuk a meglepetést!” csicseregte, és még szorosabban húzott magához.

„Anya, emlékszel a fiadra?” kérdezte Niall mögülem. Maura nevetett és elengedett, hogy fiatalabb fiát egy erősebb ölelésbe vonja.

„Göndörke! Boldog évfordulót!” mondta Bob, megveregetve a hátam. Összerezzentem és gyengén elmosolyodtam. Niall apukája egy igen játékos ember. Mindig becézget és játékosan ütöget. Ez néha vicces, de néha eléggé fáj. Nagyon erősen paskolgat.

„Köszönjük, Mr. Horan. Önöknek is Boldog évfordulót!” mondtam.

„Mikor tanulod már meg, Harry? Bob vagyok, nem Mr. Horan! Úgy hangzik, mintha egy öregember lennék.” mondta Bob, aztán mögém pillantott és szélesen elmosolyodott. „Niall, fiam!”

Elmosolyodtam ahogy Bob megölelte Niallt. Jó volt Niallt boldognak látni. Tegnap óta nem beszéltünk, pedig ma van az évfordulónk. Rosszul érzem magam, amiért így viselkedtem vele. Talán nem voltam fair. Meg kéne neki bocsátanom, de nem akarok gyengének és kétségbeesettnek tűnni. Azt akarom, hogy tudja, nekem is wannak érzéseim, és nem engedem neki, hogy játsszon az érzelmeimmel.

Körbenézve rengeteg embert láttam, akik beszélgetnek és nevetnek egymással, jól érezve magukat. Vicces volt, mert a legtöbbnek sör volt a kezében, bár írek.

Néhány ember furcsállva nézett rám. Ez kínos. Nem ismerem őket. Niall a sarokban beszélgetett pár sráccal, én meg csak álldogálok itt egyedül. Talán magamnak valónak tűnök, ahogy már mondtam.

„Hé, te vagy Niall barátja, ugye?” kérdezte valaki. A fejemet elfordítva egy lányt láttam meg, aki mosolygott felém. Tininek látszott.

„Uh. Igen, azt hiszem” mondtam. Elvigyorodott és megütögette a karom.

„Te szerencsés rohadák. Niall az egyik legjobb srác, akivel lehetsz, néha talán kicsit durvának tűnik, de higgy nekem, kezd beléd habarodni” mondta. Oké, két dolgot vettem észre ma.

Az egyik, hogy Niall családja nagyon sokat csapkod. És ez fájdalmas. És másodszor, ezért akar megváltozni? Mert kezd belém esni? Az eddigi néhány évben nem, de most kezd? Egyre szarabbul érzem magam. Már nem vagyok mérges, csak szomorú. A harag a múlté. Ha most Niallre gondolok, csak szomorú leszek.

„Szóval.. Milyen az ágyban?” kérdezte hirtelen. Szemem kikerekedtek és az alacsony lány felé fordultam. Mi a szart kérdezett? Hangosan nevetni kezdett, azt hiszem, a lepettség az arcomra is kiült.

„Bocsi a kérdésért. Mi, Horanek szeretünk biztosak lenni abban, hogy a srácaink jók az ágyban, szóval ez végigmegy az egész családon, és ez sok hölgyet vonz köréjük.” mondta. Megemeltem a szemöldököm, és Niallre néztem, aki kicsit odébb beszélgetett.

„Ahogy az arcodat elnézem, fogadok, még nem csináltátok.” mondta hirtelen. Elvörösödtem és felé fordultam.

„Tudod, elég fiatalnak tűnsz ahhoz, hogy ilyeneket kérdezz. Hány éves vagy?” kérdeztem. Elmosolyodott és megrázta a fejét.

„Mint kiderült, idősebb vagyok nálad, Harold.” mondta.

„Honnan tudod a nevem?” kérdeztem ijedten. Elnevette magát, majd mosolyogni kezdett.

„Mindenki tudja, hogy ki vagy. Niall szerelme. És, csak hogy tudd, 25 éves vagyok, és az a barna hajú srác, aki Niallel beszélget, a férjem.” mondta. Arra nézve egy jóképű, magas srácot láttam Niallel beszélgetni. Wow, nem rossz.

„Helyes.” mondtam. Somolygott és bólintott.

„Tudom, az. És Horan, és én mondom neked, hogy nagyon jó az ágyban!” mondta. Miért ilyen… fura?

„Nos, szólít a sör, úgyhogy megyek és szerzek egy keveset. Örülök, hogy végre találkoztunk, Harold!” mondta, és elsétált.

„Harry vagyok!” kiabáltam utána, de csak nevetett és intett egyet.

Ismét egyedül vagyok. Niall elhagyta a nappalit, kiment az udvarra. A kert nagyon szépen fel volt díszítve, volt táncparkett, és virágok meg lufik mindenhol. Ez volt a meglepi, amiről Maura beszélt?

„Harry, gyere! Beszélgessünk.” szólt Maura felém sétálva.

Elmosolyodtam, ő pedig megragadva a csuklóm a konyhába húzott.

„Zavarna, ha megkérnélek, hogy segíts a sütikkel? Tudom, késésben vagyok velük, de szerettem volna, ha frissen rakhatom ki.” mondta.

„Egyáltalán nem.” mosolyogtam.

_________________________________________________________

„Olyan hanyag gyerek volt.” nevetett Maura. Nem tehetek róla, vele nevettem, miközben a tésztát keverte.

„De aztán Niall rákoncentrált a tanulásra és megkomolyodott. Nem tudom, mi történt vele.” mondta.

„Tudom. Mindig elég komoly. Semmi sem túl humoros vele.” mondtam. Maura sóhajtott és összeráncolta a homlokát.

„Miújság veletek? Jól megvagytok?” kérdezte miközben berakta a sütiket a sütőbe.

Mit kéne válaszolnom? Nem, nem vagyunk meg. Pont, hogy az ellenkezője.

„Uh, igen, rendben vagyunk. Most van az évfordulónk, miért ne lennénk?” hazudtam. Gyengéden elmosolyodott.

„Annyira örülök, hogy Niallel vagy! Nem tudok mellette másik embert elképzelni. Olyan, mintha te is a fiam lennél. Hogy tud Niall így viselkedni veled? Nem ezt érdemled.” mondta és láttam a könnyeket a szemében, ahogy magához ölelt.

„Niall nagyon szerencsés, hogy vagy neki. Tudom, hogy szeret téged, Harry. Csak tudom. Ahogy rád néz, látom hogy szeret téged. Ne add fel, Harry. Kérlek, ne!” mondta Maura szorosabban ölelve.

Hogy meglepődtem-e? De még hogy. Ezek a szavak viszont boldoggá tettek. A családja szeret engem. És talán Niall is.

Eltolt magától és rám mosolygott.

„Remélem, örökre mellette maradsz!” mondta. Elmosolyodtam és bólintottam.

„Szerintem igen.” mondtam.

„Jó. Csatlakozzunk a többiekhez odakint. Sok dolgunk van még.” mondta. Kisétálva láttam, hogy Niall egy lánnyal beszélget.

„Ki ez?” kérdeztem. Maura elmosolyodott.

„A szomszédunk, Samantha. Emlékszem, Niall odáig volt érte a gimi alatt. Imádni való volt.” mondta Maura. Tetszett neki?

Engedtem a féltékenységnek, és gondolkodás nélkül sétáltam hozzájuk.

„Niall, beszélhetnénk?” kérdeztem.

„Hé, te vagy Niall barátja, ugye? Boldog évfordulót! Hány éve vagytok együtt?” kérdezte a csaj. Tudom, hogy csak kedvesnek akar látszani.

„3 éve.” mondtam őt bámulva. Azt hiszem, megértette a nézésem, mert a mosolya eltűnt, idegesen nevetett.

„Nem látod, hogy beszélgetünk?” kérdezte Niall.

„Nem érdekel, beszélnünk kell… MOST!” mondtam, a féltékenységem egyre nőtt. Hezitált, mire megragadtam a karját, és berángattam a szülei házába.

Benyitottam egy apró szobába, és betoltam rajta, bezárva az ajtót magunk mögött.

„Mi a franc van, Harry?” kérdezte. A fogaim összekoccantak idegességemben.

„Mi a franc? Mi a franc? Ez minden, amit mondani tudsz? Ezek szerint nem vetted észre hogy azzal a ribanccal beszélgetsz, akiért rajongtál középiskolában.” csattantam fel.

„Ne mondj rá ilyet. Az egyik legjobb barátom most, miért érdekel, hogy vele beszélek?” mondta.

Meglepett, hogy Niall nem lett klausztrofóbiás a gardróbban. Kicsi volt. A mellkasunk összeért, pedig Niall nekidőlt a falnak.

„Először is, miért ne érdekelne? Másodszor, Azt hiszem, nem vetted észre, hogy ez a 3. évfordulónk is, és hogy töltöd? Egy lánnyal beszélgetve, helyettem?” akadtam ki. Niall arca hirtelen elsötétült, ahogy rám nézett.

„Lassíts! Veled töltsem az időt? Mióta akarod te ezt? Úgy értem, az elmúlt napokban nem is figyeltél rám. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki valamit nem vesz észre.” csattant fel.

Istenem. Most megfogott. Ez bizony igaz. De miért zavarja ez őt? Nem stresszeltem őt? Nem voltam idegesítő? Nem zavartam?

„Tudod mit? Miért is van ma évfordulónk? Az elmúlt 3 évben sem kellett volna lennie! Miért csináljuk ezt? Miért vagyunk még együtt?” kérdeztem.

Megváltozott a helyzetünk, most ő nyomott engem a falnak.

„Mit akarsz mondani?” kérdezte mérgesen.

„Azt, hogy akármi is ez, akármik vagyunk mi egymásnak, ez nem szerelem. Nem úgy nézünk ki, mint egy pár!” mondtam. Niall megforgatta a szemeit.

„Nincs erre időm. Nem hagyom, hogy elrontsd a napomat.” mondta, és ki akarta nyitni az ajtót, de valaki megelőzte.

Maura.

„Fiúk, tudom, hogy ma ünnepeltek, és kell nektek egy kis együttlét, de tartogassátok ezt a buli utánra, oké?” kérte. A szemeim kikerekedtek a gondolatra.

„Gyertek!” mondta, megragadva a csuklóink és kihúzott minket az udvarra.

„Miért nem ültök le egy asztalhoz, madárkáim? Mindjárt kezdünk!” mondta, az asztalokhoz tolva minket.

Niall megfogott egy széket, durván kirántotta és leült. Szuper, dühös. Miattam. Én idegesítettem fel.

Mérgesen húztam ki magamnak egy széket és mellé ültem. Maura és Bob felkonferálták a vacsorát és mindenki enni kezdett.

Maura és Bob utána hozzánk ültek le.

„Nézzétek, a két pár egy asztalnál, és ugyanazt az évfordulót ünnepeljük.” mondta Maura. Édesen elmosolyodtam és csipegettem az ételből. Nem voltam igazán éhes.

„Szóval, Harry, hogy megy a suli?” kérdezte Maura. Niall megmerevedett mellettem. Mi van?

„Jól. Az órák jók, és a tanárok még könnyebbé teszik.” mondtam. Maura elmosolyodott.

„Ki az osztályfőnököd?” kérdezte.

„Mr. Tomlinson.” mondtam.

„Mi? Azt hittem, már nem ő! Átírattalak másik osztályba!” mondta Niall mellettem.

„Visszakértem magam. Ott vannak a barátaim, és az órák is jók voltak.” mondtam.

„Miért intézkedtél az én beleegyezésem nélkül?”

„Az én óráim. Azt csinálok, amit akarok.”

„De nem válthatsz osztályt úgy, hogy nem szólsz nekem.”

„Nos, nem vagy a főnököm.”

„Nem kéne annak a srácnak a közelében lenned.”

„Nem kéne idegesítőnek lenned.”

„Ne viselkedj gyer-”

Maura megköszörülte a torkát, elhallgattatva ezzel minket. Nem tudom elhinni, hogy a szülei előtt vesztünk össze.

„Szóval, Harry. Ahogy már kérdeztem, hogy vagytok, srácok?” kérdezte Maura.

„Jól… azt hiszem.” hazudtam. Maura hümmögött és evett még egy kanállal a krumplipüréből.

„Hogy bánik veled a fiam, Harry? Jobban tenné, ha viselkedne, mi Horanek jól bánunk a nőkkel!” mondta Bob, teli szájjal.

„Férfi vagyok, uram.” mondtam, emlékeztetve hogy nem vagyok lány. Bob nevetett, végül elmosolyodott.

„Csak szórakozom.” mondta nevetve. Gyengén felnevettem és lenéztem, majd megragadtam egy keveset a krumpliból a villámmal.

„Egyébként, jó az ágyban?” kérdezte Bob. A szemeim kikerekedtek, ahogy felnéztem Niall apjára. Miért kérdezik ezt tőlem az emberek?

„Apa.” figyelmeztette Niall. Bob megint nevetett.

„Nem tudom, hallottad-e már, de a Horanek tényleg jók.” morogta, aztán ismét nevetni kezdett. Talán a fejemen. A szemeim kerekek voltak, az arcom pedig vörös.

„Látod, ennek van egy titka. Tudod, amikor-”

„Apa!”

„Bob!”

Maura és Niall egyszerre szóltak rá. Bob felemelte a karjait védekezésként, és folytatta az evést.

Wow, ez azért kínos volt. És kényelmetlen. Niallre nézve láttam, hogy ő is elpirulva nézett a tányérjába.

Aaahw, elpirult. Várj. Mi? Haragudnom kéne rá. Nem fogok neki olyan könnyen megbocsátani!

A krumplipüré nem tartozik a kedvenceim közé. Fura az íze. És kihűlt. Undorító.

___________________________________________________________

Maura hirtelen kocogtatni kezdte a poharát a villájával, mire mindenki felé fordult.

„Bejelenteni valóm van!” mondta hangosan. „Most, hogy mindenki ide figyel, át szeretnék adni a két fiatal szerelmesnek egy meglepetést.” nézett ránk, és szélesen elmosolyodott.

Oh istenem. Most jön. Vajon mi az? Remélem nem valami rossz.

„Foglaltunk nektek egy szobát a Pacific Sunset Hotelben, Ausztráliában egy egész hétre!” mondta Maura.

Elkerekedett a szám. Egy nyaralás? Ausztráliában? Niallel? Egyedül?

Mindenki éljenzett és tapsolt, én pedig idegesen elmosolyodtam. Nem hiszem, hogy túl fogok élni egy teljes hetet Niallel egy idegen hotelben.

 „És részt fogtok venni egy páros értekezleten, amíg ott vagytok.” mondta Bob.

Páros értekezlet? Az ugyanaz, mint a párterápia, nem?

„Wow. Um, köszönjük szépen. Fogadok, hogy csupa mókával fog telni.” mondtam, mire Niall szülei elmosolyodtak. Niallre néztem, aki őket bámulta.

Valamiért úgy érzem, hogy nem lesz valami csodálatos vakáció.

________________________________________________________

„Az összes pár a parketten van? Egy lassú és romantikus szám következik.”

Maura megragadta a karunkat, és a tánctérre tolt minket.

„Most, srácok, táncolni fogtok.” mondta, maga előtt tolva Bobot is, és lassú táncba kezdtek.

Niall és én csak álltunk egymással szemben, elkerülve a szemkontaktust.

„Essünk túl rajta.” mormogta és megragadta derekam, közelebb húzva magához. Ez nagyon zavaró. A szülei engem néznek, várva, hogy megmozduljak végre.

Sóhajtottam, és kínosan helyeztem a kezeim Niall vállára. Láttam, hogy Niall megforgatja a szemeit és hirtelen megragadta a kezem a nyaka köré tekerte.

Leszorítottam a szemeim. Ez nagyon kínos. Mi a francért történik ez velem? Álljunk meg, léci. Éreztem egy forgó érzést a gyomromban.

„És most, minden páros csókolja meg egymást!” mondta a DJ. Komolyan utálom ezt a srácot.

Hallottam, hogy az emberek éljeneznek, mire magunk mellé nézve láttam, hogy Maura és Bob csókot váltanak. Elváltak egymástól és egymásra mosolyogtak.

Szerelmesen néztek. Mi miért nem tudunk így egymásra nézni? Niall miért nem tud így nézni rám?

Maura felénk fordult, és biccentett a fejével. Oh ne. Kérlek ne.

„Csókot, csókot, csókot!” kezdték kántálni az emberek nekem és Niallnek. Ez már túl kínos.

„Picsába. Jó, mindegy, essünk túl ezen is.” mondta Niall megfogva az arcom, és közelebb hajolt.

Nenenenenenenenenene. Oh istenem.

Hirtelen öklendezni kezdtem, és eltoltam magamtól Niallt. A kezemet a szám elé tettem és kikerekedtek a szemeim.

Hánynom kell. Megfordultam és konkrétan mindenkit arrébb löktem, hogy mielőbb a házba érjek, egyenesen a fürdőbe. És itt jön a krumplipüré, fel a torkomon, le a wc-n.

__________________________________________________

„Remélem, jobban leszel, Harry. Hívj fel majd, ha jól érzed magad.” mondta Maura, behajolva az autó ablakán és csókot nyomott a homlokomra.

„Köszönöm, Maura.” mondtam. Elmosolyodott.

„Mennünk kell, anya, 4 óra az út.” mondta Niall. Maura bólintott és odébb állt az autótól.

„Ne feledjétek a vakációt két nap múlva!” mondta. Niall bólintott és felhúzta az ablakom.

Integettem a családnak, ahogy az autó egyre távolabb és távolabb került a Horan-háztól.

Csend ül az autón. A rádió halkan szól. A fejemet az ablaknak döntöttem és kifelé néztem.

*4 órával később*

„Miért kellett ilyen kínos helyzetbe hoznod?” kérdezte Niall leparkolva a kocsibejáróra.

„Ha nem tudnád, Niall, az ember nem igazán tudja visszatartani a hányást.” mondtam.

„Ott hagytál egyedül az egész családom előtt. Egy csókot vártak, de csak hányást kaptak.” mondta.

„Oh fogd be.” morogtam. Meguntam a veszekedést. Kinyitottam az ajtót, mire esőcseppek kezdtek rám potyogni.

„Ne mondd nekem, hogy fogjam be, mikor neked kéne!” mondta. Eltátottam a számat ahogy felé fordultam.

„Nem én voltam az, aki személyes dolgokat mondott hangosan, idegeneknek!” csattantam fel.

„Még mindig itt tartasz?”

„Még szép hogy itt! Kicseszettül fájt!”

Niall megforgatta szemeit és megfordult, hogy a verandára siessen. Tiszta víz voltam, az eső pedig egyre erősödött.

„Ne forgasd itt nekem a szemeid! Csak megmutattam mekkora fasz vagy!” kiabáltam.

„Csak állj le, Harry! Mindig ezt akarod, veszekedni veszekedni veszekedni!” kiabált vissza.

„Nem! Tudod mit?! Baszd meg! Végeztem! Nem érdekel többé! Csinálj amit akarsz! Én kint maradok, nem érdekel a hülye mondandód!” kiabáltam és leültem a járdára.

„Harry! Ne legyél hisztis picsa és gyere be!” mondta.

„Nem.”

Karok fonódtak a hasam köré és felemeltek a földről.

„Tegyél le! Nem akarok veled bemenni!” kiabáltam, csapkodva a karjait.

„Állj már le, Harry!”

„Nem! Nem állok le, Niall! Ez nem fair! Ez a harmadik évünk, és az utolsó is! Elegem van!” kiabáltam. Hirtelen a földön találtam magam, és megfordultam, hogy lássam Niallt.

„Micsoda?”

„Akármi is ez, ez nem szerelem! Nem tudom, mik vagyunk! Nem tudom, hogy egyáltalán szeretsz-e! Három éve együtt vagyunk, és még csak nem is csókolóztunk! Milyen kapcsolat ez?!”

„Csókot akarsz? Oké! Adok én neked.” mondta hirtelen Niall. De mielőtt válaszolhattam volna, nedves, hideg ajkak nyomódtak az enyémre.