26. fejezet

Haligali!

Feldobódtam a hozzászólásaitoktól, úgyhogy nekiültem, és kész is! De indokolatlanul rövidnek érzem a 2-3 hét kimaradás után, úgyhogy nyomban neki is állok a következőnek. Hátha még ma fel tudom rakni, és mire hazajövök Esztergomból, csak olvadozok majd a kommenteken :)

Köszönöm az előző részhez, illetve díjakhoz érkezett kommenteket. Imádlak titeket!

Jó olvasást,

xxHöri

_______________________________________________________________

Huszonhatodik fejezet

„Niall, kelj fel.” ráztam meg a karját, mire nyöszörögve a másik oldalára fordult, hátat fordítva nekem.

„Niall!” fordítottam vissza. Kinyitotta egyik szemét, hogy rám nézzen. Lustán elmosolyodott és visszacsukta a szemét.

„Mi van, Harold?” csúszott közelebb hozzám, átölelte a derekam, és a mellkasomra fektette a fejét.

„Reggel 9 van.” mondtam lenézve rá. Hümmögött, hüvelykujjával simogatva a csípőcsontom.

„Azt mondtad, elviszel randizni.” emlékeztettem. Kuncogott, állát a mellkasomra tette és felnézett rám.

„Itt az egész nap, Harry. Nem kell most menni.” mondta Niall. Duzzogva néztem rá, mire megemelte a szemöldökét.

„De veled akarok reggelizni!”

Niall kuncogott és megrázta a fejét. Az ágy oldalára gurult, és felült, miközben megdörzsölte az arcát. Beletúrt a hajába, és visszamosolygott rám.

„Oké, rendben. Akkor menjünk.”

Izgatottan elmosolyodtam és kiugrottam az ágyból, és felöltöztem életem talán legszebb napjához.

____________________________________________________

„Mit akarsz rendelni?” kérdezte Niall, belekukkantva az étlapomba. Odébb húztam, és morcosan néztem rá.

„Ne less!” felnevetett és megrázta a fejét. Elmosolyodtam, ahogy meghallottam csodálatos nevetését. Évek óta nem hallottam. És miattam nevetett! Megnevettettem!

„Én palacsintát szeretnék. És rántottát pirítóssal és baconnel… meg egy kis fasírtot, meg gyümölcsöt.” mondta Niall. A pincér mosolyogva írta fel.

„Hű, Niall… Megrendelhetnéd az egész étlapot!” motyogtam. Kuncogott és rám mosolygot.

„Csak válassz, Harry!”

„Oké, oké. Kérhetnék gofrit és rántottát?” kérdeztem.

„Persze, édes” mondta a pincér és elsétált.

„Mit fogunk ma csinálni?” kérdeztem az asztalra könyökölve, öklömön támasztva az állam, és esküszöm, mintha Niall azt motyogta volna: ’de cuki’.

„Nos, felfedezzük Ausztráliát! Már ha ez megfelel neked?!” mondta Niall.

„Igen! Persze! Amíg veled vagyok, ez lehet a legjobb program.” mondtam. Niall mosolyogva hívott közelebb magához. Somolyogtam, és halványan elpirulva hajoltam át az asztalon, hogy lágyan összeillesszük ajkainkat.

„Most abba kell hagynunk, különben felcipellek a szobánkba.” mondta Niall az ajkaimra. Kuncogva ültem vissza a helyemre.

„Bocsi” mondtam.

„Nem kell bocsánatot kérned. Engem nem zavarna.” monda vigyorogva. Az asztalra nézve elmosolyodtam, közelebb mozgatva a kezem az övéhez, mire ő hirtelen megfogta, összefonta ujjaink, és a hüvelykujjával simogatni kezdte.

Éreztem, hogy az arcom felhevült, Niall nevetett. Jaj, mit tesz velem..

___________________________________________________

„Istenem! Ezek a legédesebb pingvinek, amiket valaha láttam!” mondtam, homlokomat az üvegre nyomva.

„Igen, nagyon aranyosak.”

Elfordítottam a fejem, hogy Niallre nézhessek.

„Gyerünk már! Olyan imádni valóak, ismerd el!” Niall sóhajtott és bólintott, majd elsétált mellettem.