27. fejezet

Huszonhetedik fejezet

„Igen anya, jól vagyok.”

„Niall nem bántott, ugye?! Én mondom neked, nem kéne bíznod ben-”

„Anya! Kérlek! Ne most.” mondtam a telefonba. Két teljes órája rólam kérdez, nem is azt, hogy milyen Ausztrália?

„Beszélni akarok vele, Harry.” mondta anya. Várj, mit mondott?

„Anya, ne-”

„Harry. Add oda neki a telefont. Most.” utasította. Fogaimat csikorgattam idegességemben, miközben felálltam a kanapéról és kisétáltam az erkélyre, átadva a telefont Niallnek.

„Mi van?”

„Anyám beszélni akar veled.” mondtam. Kerek szemekkel nézett rám, és megrázta a fejét.

„Tudom, hogy nem túl kedves veled, de fontos lehet, mivel soha nem akar veled beszélni.”

Sóhajtott és elfordult, beleköszönve a telefonba. Megfordulva visszamentem a szobánkba.

Távolról néztem. Niall mérges volt.

Miért nem tudnak megbékélni egymással? Gondolom anyám kezdte ezt az egész utálós dolgot.

De most kiabáltak egymással, hangosan, és nem tudtam megállítani őket. Azt mondták, válasszak, hogy kinek az oldalán állok, de én persze nem tettem. Ők a legfontosabb emberek az életemben.

Niall beviharzott, ledobva a telefont a kanapéra, és mellém dőlt.

„Anyád kiidegel.”

Sóhajtottam és bólintottam, megkeresve a kezét összefontam ujjainkat.

„Tudom, de.. meg fog békélni veled, ígérem!” mondtam.

„Megbékélni? Komolyan? Három éve együtt vagyunk, és még mindig utál!” mondta. Szélesen elmosolyodtam, és egy lágy puszit nyomtam az arcára.

„Amint visszamentünk, beszélünk vele. Hárman, és ígérem, az után a fiaként fog szeretni.”

Niall elmosolyodott, fejét a vállamra döntötte.

„Talán. De nem tudom, miatta úgy érzem, nem vagyok elég jó, é-”

„Niall! Ne mondj ilyeneket! Tökéletes vagy! Nem kell nekem senki más!” szakítottam félbe.

„Tomlinson sem?” kérdezte. Megráztam a fejem és megcsókoltam az ajkát.

„Ő aztán végképp nem.”

„Az jó, mert te az enyém vagy.” mondta, és mosolyogva megragadta a tarkóm, hogy magához húzzon egy szenvedélyes csókra.

____________________________________________________________

„Ma megtanuljuk, hogyan kell kontrollálni a féltékenységet. Kap mindenki egy párt, akivel féltékennyé teheti a kedvesét, de vissza kell őt fogni!” mondta Dr. Rudzick.

„Niall? Leszel az első?” kérdezte Dr. Rudzick. Niall bólintott, felállt a székéről és kínosan sétált be középre.

„És Gabriella? Miért nem jössz mondjuk te Niall mellé?” mosolygott és bólintott, felállva Niall elé sétált.

„Rendben, akkor kezdjük egy öleléssel.” Megölelték egymást, és ez kifejezetten hosszabb volt, mint egy baráti ölelés.

Mi a szart képzel magáról ez a ribanc, mit csinál? Miről beszélek? Ez kamu. Csak eljátsszák.

„Arcra puszi?” ajánlotta Dr. Rudzick. Niall lehajolt, gyengéden arcon csókolta a lányt. A fogaimat csikorgattam ahogy néztem őket. Ez azért túllőtt a célon.