4. fejezet

Helloooooo:)
Ezzel a fejezettel szeretnék mindenkinek tökéletes szilvesztert, illetve sikerekben gazdag új évet kívánni!
Egyenlőre nem tudni, hogy a jövő évben milyen rendszerességgel fogom, fogjuk tudni hozni a részeket. Nagy mértékben függ a felvételire való készüléstől, sajnos. De igyekszem majd valami rendszert belevinni, mert akkor senki nem marad le semmiről :)
Szóval Boldog Új Évet Kívánok, és jó olvasást :)
xx

_________________________________________________________

Negyedik fejezet

„Niall! Fáj a fejem!” panaszkodtam. Hallottam, ahogy Niall idegesen nyög és kijőve a konyhából elém térdel.

„Még mindig fáj, nem tudom miért” mondtam. Niall megforgatta a szemét.

„Ez történik, ha nem veszed be a gyógyszert” mondta. Nyöszörögtem és felé nyúltam, de ő csak felállt.

„Harry, a te hibád hogy hiányzom a munkából” mondta Niall. Kifújtam a levegőt.

„Az viszont nem az én hibám, hogy nem jöttél értem, és hagytad, hogy az esőben sétáljak. Egyedül” mondtam. Niall sóhajtott és visszatérdelt elém.

Megforgattam a szemeim és megfordultam, háttal neki. Fogadok, azt fogja mondani, hogy megzavarodott a vendége miatt. Vagy volt még valami munkája, de inkább az a hülye, hibátlan csaj miatt volt ez az egész. Ittam egy kis teát a bögréből, amit Niall vett nekem karácsonyra.

„Nézd, Harry. Bocsánatot kérek. Ez tényleg egy hatalmas vétek volt, és sajnálom.” mondta Niall. Gyorsan megfordultam és ránéztem. Azt mondta, sajnálja… nekem… és most néz rám, várva a megbocsátást…. olyan tökéletes!

„Re.. uh, rendben van” mondtam lesokkolva. Felállt, és kisétált a konyhába, újra. Felültem, a dübörgő fejfájás szúrta a fejem. Niall gyorsan visszajött a nappaliba egy tablettával és egy pohár vízzel.

„Itt van. Ez a kis pirula mindent jobbá tesz” mondta a gyógyszert fogva. Nyöszörögtem és elnéztem.

„Harry, ha nem veszed be, a fejfájás soha nem fog elmúlni” mondta Niall.

„Nem akarom. Meg fogok fulladni.” mondtam. Niall feszülten nyögött.

„Harry. Most mondom utoljára. Nyeld. Le. A. Gyógyszert.” mondta Niall. Elvettem a tablettát, és sokáig csak néztem.

Komolyan sosem szerettem a tablettákat. Egyszer majdnem megfulladtam tőle, mikor gyerek voltam. Niall tudja, mégis tablettát hozott. Nos, talán azért mert túl nagy vagyok már a folyékony gyógyszerekhez.

Betettem a gyógyszert a számba, megragadtam a poharat és gyorsan beleittam a vízbe. De volt egy aprócska bökkenő: a pirula szó szerint a torkom közepén ragadt.

Megpróbáltam kitisztítani a torkom és nyelni, de ott maradt. Elkezdtem fuldokló hangot kiadni, miközben próbálkoztam, de nem mozdult. Niall megforgatta a szemét és erősen megütögette a hátam, amivel elérte, hogy kiköpjem a tablettát.

„Olyan szerencsétlen vagy” mondta Niall. Gyengén elmosolyodtam

„De te így szeretsz?” mondtam reménykedve. Ő csak érzelemmentesen bámult rám. Semmi. 

Felállt, morgott egy mindegy-t az orra alatt.

Mindegy? Ez azt jelenti, hogy igen? Vagy talán, hogy nem érdekli? Nem? Igen?!

Ez egy olyan dolog, amit sikerült megfigyelnem, mióta randizni kezdtünk. Ő soha, soha nem mondja, hogy igen. Mindig csak nem, mindegy, amit csak akarsz. És hogy bocsánatot kérjen? 

Ez pedig olyan, amit tényleg nem várhatok el.

És tulajdonképpen velem töltötte az éjszakát. Vagyis inkább a padlón. Felkeltem, és csak annyit láttam, hogy a földön alszik. Azt  mondta, nem alszik velem a kanapén mert beteg vagyok. De ez nem azt jelenti, hogy elfelejtem, mi történt előző este, ami megváltoztatta az életem.

Ujjaival megérintette a kezem. Az enyém köré fonta a kezét. Fel akartam kelni, de túl álmos voltam, ki voltam készülve. De úgy éreztem, ha beszélni akarnék vele erről, megharagudna és kiabálni kezdene.

Csak azt kívántam, hogy legyen minden normális. Csináljuk azt, amit a normális párok szoktak. Ölelkeznek, fogják egymás kezét, csókolóznak, együtt vannak, míg mi pont az ellentéte.

„Aludnod kéne, ha azt akarod, hogy elmúljon a fejfájás” mondta Niall, elsétálva előttem, leülve a kisebbik kanapéra.

„De nem vagyok álmos” mondtam duzzogva. Megdörgölte az arcát a kezeivel, feszült volt.

„Összesen két órát aludtam miattad. Mennem kéne dolgozni, de ehelyett én itt vagyok, és vigyázok egy kisgyerekre. Felidegesítesz. Komolyan, betegen rosszabb vagy.” mondta Niall.

Áu. Ez azért durva volt.

„Bocsi” mondtam, visszafeküdtem a kanapéra, és elfordultam. Nagyon fájt, amit mondott. Tényleg ilyen rossz vagyok?

„Megyek, lepihenek” morogta, kisétálva a szobából.

Néha kíváncsi vagyok, mit gondol rólam. Viszont szeret? Vagy utál? Idegesítő vagyok? Jó, ez a kérdés azt hiszem már meg van válaszolva.

De van valami, amire azóta kíváncsi vagyok, mióta együtt vagyunk… ha nem szeret, miért maradt velem?

___________________________________

„Szeretlek, Harry” mondta Niall a szemembe nézve. A világ megállt körülöttem szavai miatt.

„Én is szeretlek!” válaszoltam. Közelebb hajolt, hogy összeérintse ajkainkat.

 „Harry, kelj fel!” rázott meg Niall. Kinyitva a szemem egy álmos Niallel találtam szembe magam. Aranyos volt, és meglehetősen szexi.

„Mi van?” kérdeztem.

„Megint alva jártál” közölte. Körbenézve megláttam, hogy a szobánkban állok, az ágyunk előtt. A nappalitól egészen idáig elsétáltam.

Gyerekkorom óta alvajáró vagyok. Sosem tudtam kontrollálni. Gyakrabban járok alva, mióta Niallel randizni kezdtünk. Ez azért elég fura. Anya azt mondta, Niall miatt kezdtem megint alva járni. Mindig próbál rávenni, hogy szakítsak vele, de ez nem fog megtörténni. Soha.

„Bocsi, ha felébresztettelek” mondtam. Niall bólintott.

„Minden oké” mondta visszasétálva az ágyhoz, és elfeküdt.

„Alhatok itt ma este?” kérdeztem.

„Amíg tudsz távolságot tartani” mondta. Szélesen elmosolyodtam, és az én oldalamra sétálva eldőltem az ágyon.

Tartottam a távolságot, de ujjaimat így is övéire fontam. Szerettem fogni a kezét. Melegséget éreztem olyankor.

Niall persze nem reagált, de valami megdöbbentett. Mikor alvást színleltem, éreztem, hogy az ágy megmozdul.

Erősen próbáltam csukva tartani a szemeim. Egy lágy, finom puszit éreztem a homlokomon, aztán hüvelykujjával megsimította a kezem, miközben összefonta az ujjainkat. De persze, ez után rögtön elaludtam.

3. fejezet

Hejhó :)

Hatalmas kimaradás, és egy NORMÁLIS DESIGN BESZERZÉSE után, itt is van a következő rész. A fejlécért ezredszer is hatalmas köszönet, Kise :)

Illetve drága barátosném, Yume, elvállalta, hogy segít majd fordítani, így a továbbiakban ketten boldogítunk majd titeket. Ő ezerszer jobban tud angolul, szóval ja. :D

Jó olvasást xx

__________________________________________________

Harmadik fejezet

„Rád esett?!” kiáltott fel Kate, mire kikerekedtek a szemeim.

„Fogd be, Kate! Túl hangos vagy!” mondtam. Elmotyogott egy bocsit, miközben idióta vigyorral nézett rám.

„Szóóóóval, rád esett. Meztelenül. Vizesen. Ti ketten, egyedül, a fürdőben.” mondta a szemöldökét húzogatva. Olyan egy kis mocskos ribanc tud lenni néha.

„Igen, de ne felejtsd el, hogy utána kiabált velem. De gondoltunk rá… legalábbis azt hiszem. Azóta nem beszél velem.” mondtam. Kate a homlokát ráncolta, Jake pedig a telefonját nyomkodva, teljesen figyelmen kívül hagyva minket.

„Aww, ne aggódj! Fogadok, hogy nagyon szexinek és vonzónak talált, csak távol kell maradjon tőled” mondta Kate, mire én megforgattam a szemem, Jake pedig nevetni kezdett.

„Kérlek, Kate. Niallről beszélünk. Őt senki nem érdekli, önmagán kívül.” mondta.

„Nem! Én érdeklem!” tiltakoztam. Jake megforgatta a szemeit és rám nézett.

„Harry, Niall sosem néz rád.” mondta Jake. Ez csak… félig igaz. Nyöszörögtem és a hajamba túrtam.

„Tökmindegy” morogtam.

„Szeretnéd, hogy hazavigyünk?” kérdezte Kate ahogy kisétáltunk a suliból. Megráztam a fejem és rámosolyogtam.

„Mondtam Niallnek, hogy vegyen fel” mondtam. Kate édesen elmosolyodott, de Jake csak a fejét rázta.

„Biztos vagy benne, hogy igent mondott?” kérdezte.

„Igen, azt mondta.” feleltem. Vagyis, valójában azt mondta, hogy mindegy. De ez nála igent jelent.

„Rendben. Később találkozunk, Harry” mondta Jake, aztán ő és Kate a kocsijukhoz sétáltak.

___________________________________________

Ültem egy padon és vártam Niallt. Vártam, és vártam, és vártam. Írtam neki, és hívtam is, de nem veszi fel.

Hol a pokolban van? Még egyszer tárcsáztam a számát, de csak a hangposta kapcsolt.

„Niall! Hol vagy? Megígérted, hogy hazaviszel! Kérlek, válaszolj!” mondtam, majd letettem.

Hallottam egy villámot, aztán… oh, szuper. Esni kezdett. Nem hoztam esernyőt. Nincs nálam pulcsi. Nyögtem egyet majd felálltam, hogy elsétáljak a buszmegállóig.

Vártam, majd mikor jött egy busz, felszálltam és megálltam a sofőr előtt.

„Egy font” közölte. Beharaptam az ajkam és megráztam a fejem.

„Nincs nálam pénz. Kérem, csak vigyen haza! Legközelebb duplán fizetek!” könyörögtem, de ő nemet intett.

„Nincs pénz, nincs utazás” mondta. Leszálltam a buszról, mire az rögtön elhajtott, én pedig egyre vizesebb lettem.

Egy dolgot tudtam csak tenni, mégpedig, hogy hazasétálok. A hajam olyan volt, mint a kicsi Tarzannak. Utálok vizes hosszú farmert hordani. És egy hosszúujjú focimez van rajtam. Oh, igen. Ez Niallé.

Elcsórtam a mezt, kérdezés nélkül. Tudom, hogy Niall jobban néz ki, mint én, szeretem ellopni a ruháit. Mindig olyan puhák, melegek, no meg egy kicsit kisebbek mint amekkora nekem kéne.

Várjunk. Miért gondolok ilyen szépeket róla, mikor az esőben sétálok? Mérgesnek kéne lennem rá. De ő olyan tökéletes, nem tudok haragudni rá.

Befordultam az utcán és a házunkhoz sétáltam. Végre itthon vagyok. Kinyitottam a kiskaput és a bejárati ajtóhoz mentem. De megálltam, mikor egy idegen kocsit láttam parkolni a kocsi feljárón. Vendégek? Talán Niall barátai?

Az ajtóhoz mentem és kinyitottam a kulcsommal. Mikor beléptem a házba, Niall azzal a lánnyal volt, akivel múlthéten láttam.

Miért van itt?

„Hahó, Niall! Emlékszel rám? Megígérted nekem, hogy felveszel a suli előtt két órával ezelőtt!” mondtam.

A lány a homlokát ráncolta, Niall pedig megvakarta az állát.

„Harry, elfelejtettem. Ő itt amúgy Kathy. Ő az asszisztensem.” mondta egyszerűen. A lány elmosolyodott és felállt, hozzám sétált, majd a kezét nyújtotta.

Nos, nem volt ronda. Oh, kit is akarok átverni, hibátlan volt. Hosszú vékony lábak, hosszú barna haj, csillogó kék szemek. Magas és karcsú, úgy néz ki mint egy rohadt modell. Ez idegesítő.

Csak bámultam őt, nem zavartatva magam, hogy köszönni vagy mosolyogni kéne. Az ő mosolya is lehervadt és visszahúzta a kezét.

„Szóval, ő az unokatesód? Vagy a lakótársad?” kérdezte a csaj. Leesett az állam, Niall pedig a fejét rázta.

„Ő Harry, az én..”

„A barátja vagyok” mondtam. „És most menned kéne.”

A csaj kinyitotta a száját, mintha mondana valamit, de csak bólintott és megfogta a táskáját.

„Örülök, hogy beszéltünk, Niall.”mondta és kilépett az ajtón.

Niall rám meredt.

„Miért rúgtad ki? Beszéltem vele!” mondta Niall.

„Nem! Miért hagytad, hogy esőben hazasétáljak? Megígérted, hogy hazahozol!” mondtam, mire megforgatta a szemeit.

„El voltam foglalva” mondta. Válaszolni akartam, de hirtelen tüsszentettem egyet és az orrom folyni kezdett. Na, tessék. Megfáztam. Szuper.

„Minden a te hibád” mondtam a tüsszögés után. Niall nyögött egyet feszültség levezetésképpen, és megragadva a karom, bevezetett a szobánkba.

„Tessék” mondta, egy alsót és ruhákat dobva nekem.

„Fürödj le, aztán adok gyógyszert” mondta, majd kisétált az ajtón.

Most ő komolyan törődik velem, mert beteg vagyok?

__________________________________________________________

„Harry, vedd be a gyógyszert!” mondta Niall. Már a számban volt, de mindig mikor megpróbáltam lenyelni, a torkom nemet mondott.

„Harry, nyeld le!” Niall kezdett ideges lenni. Még egyszer megpróbáltam, de végül a mosogatóban kötött ki. Niall idegesen nyögött.

„Menj a kanapéra!” mondta. Magam köré csavartam a takarót és leültem.

Niall kijött a konyhából egy pohár vízzel. Lerakta az asztalra, majd kiindult a nappaliból, de megállítottam.

„Várj! Hova mész?” kérdeztem.

„Aludni. Nem alszom egy beteg emberrel” mondta. Összehúztam a szemöldököm.

„Kérlek, maradj itt velem! Nem akarok egyedül lenni” könyörögtem. Sóhajtott, majd lehuppant mellém és bekapcsolta a tévét.

Először kínos volt. Ő csak unatkozva bámulta a tévét, én pedig őt néztem, remélve, hogy megteszi ő az első lépést az ölelés felé, de nem volt szerencsém. Szóval, mint mindig, én tettem meg az első lépést.

Közelebb csúsztam az oldalához, majd megragadva a karját magam köré tekertem. Összefontam az ujjainkat, arcomat a kulcscsontjához simítottam. Combjaimat az övéi közé raktam.

Becsuktam a szemem, és éreztem ahogy a mellkasa fel-le emelkedik, a szívverése pedig különösen felgyorsul.

Tudtam, hogy mindjárt elalszom. De mielőtt megtettem volna, először megéreztem az ujjait az enyéim körül.