28. fejezet / 2.

Sziasztoooook

igen, borzasztó sokat kellett rá várni, habár azt mondtam, visszatérek a heti rendszerességre.

Nos, ahogy látjátok, nem vagyok jóban a pontossággal. Az iskola az egyetlen hely, ahonnan nem kések el, de csak azért, mert 7.10-kor legkésőbb anyukám valósággal kirugdal az ajtón. Tényleg, borzalmasan késős vagyok, legyen szó bármilyen fontos programról. (Régen Yume volt ilyen, mostanra viszont eléggé úgy tűnik, hogy cseréltünk).

Hálásan köszönöm a sok szép kommentet, máris válaszolok a maradékra is.

És én tényleg igyekszem, és nem szép dolog a sulira fogni, de az a helyzet, hogy sajnos tényleg az a legnagyobb oka. Nincs sok órám egy nap, de legalább cserébe rengeteg tanulnivaló van, vagy olyan fáradt vagyok hogy alszok egész délután, és este 7kor állok neki mindennek... szóval ja. namindegy.

Tényleg köszönöm, hogy még mindig itt vagytok!!

Egy kis statisztika, mielőtt belemerülnétek: a 25. résznél 10861 megjelenítés és 95 komment volt. Most pedig *dobpergés* 20920 megjelenítés!!!!(az 10059 megjelenítést jelent 3 rész alatt, +/- egyéb bejegyzések) fantörpikusak vagytok, komolyan! és mindezek mellé 145 komment is. Bár ezek csak számok, mégis nagyon sokat jelentenek nekem. KÖSZÖNÖM!:))

és most

Jó olvasást :))

xxHöri

Huszonnyolcadik fejezet

__________________________________________________________________

Niall hangosan lihegett mellettem, míg én a vörös arccal a plafont néztem. Magam mellé néztem, hogy lássam homlokába lógó haját, és egy izzadtságcseppet, mely leszaladt a halántékán.

Szemei csukva voltak, és halk nyögések csúsztak ki a torkán.

Niall a karjaiba vett és a szemembe nézett. Somolygott, és megcsípte az arcom.

„Azt hiszed, nem látom, hogy elpirultál?” suttogta, és arcon csókolt.

„Köszönöm” zavartan nézett rám, mikor megszólaltam.

„Hogy érted, Haz?”a lepedővel játszottam. „Harry, mire gondolsz?”

„Köszönöm. Hogy az első voltál nekem” méginkább elvörösödtem, mikor egy félmosoly gördült az arcára. „Hogy szexeltél velem.”

„Szeretkeztünk, Harry” húzott közelebb magához, egyik keze csupasz hátamat simogatta, a másik a fejét támasztotta.

Lehunytam a szemem, élvezve a pillanatot. Tudtam, hogy mindent el fog felejteni, és azt mondja, nem jelentett neki semmit, vagy nem szeret engem.

„Ülj fel, kérlek” suttogta megtörve a csendet, mire kinyitottam a szemem. „Fordulj meg.”

Felültem a másik irányba nézve. Mi a szart csinál?

Kezei masszírozták a vállam, míg egy csókot nyomott a tarkómra. „Máris visszajövök, jó?”

Hallottam lépteit lassan elhalkulni, mígnem újra meghallottam őket.

Éreztem az ágyat besüppedni mögöttem, majd a hasa a hátamhoz nyomódott.

Elmosolyodtam ahogy megéreztem a nyakláncot amit nekem adott, ahogy a mellkasomnak ütődik. „Nem felejtjük el, ugye?”

„Soha” kezeivel a vállamra támaszkodott, mikor lehajolt és megcsókolta az arccsontom.

„Menjünk aludni” mormogta a nyakamba.

Lustán elmosolyodtam, mikor lehúzott magával, hogy rajta feküdjek. „Jóéjszakát”

Lehunytam a szemeim, lassan elvörösödve, ahogy visszagondoltam az elmúlt órák történéseire.

Azt mondta, szeret. De vajon komolyan gondolta? A szeretet egy erős szó. Én biztos vagyok benne, hogy szeretem, de ő? Ő nem olyan.

„Aludj, Harry” motyogta Niall. Sóhajtottam, és szorosabban öleltem, de nem tudtam aludni. Csak bámulni tudtam őt.

„Niall?” suttogtam. Niall hümmögött, felém fordult. Arcaink csak centikre voltak egymástól, de nem hiszem, hogy ő ezt észrevette, míg csukva voltak a szemei.

„Én… Szeretlek” böktem ki végre, kiteregetve érzéseim. Egy apró mosoly került az arcára, ahogy kinyitotta a szemét.

„Az jó. Nem szeretem, ha elutasítanak.” mondta. Kikerekedtek a szemeim, a szívem megugrott. Ő is szeret? VISZONT SZERET?!!

Ajkamat rágtam, ahogy elfojtottam egy örömteli sikolyt.

__________________________________________________________________

„Biztos, hogy nem! Hazudsz!!” üvöltött Kate át a telefonon, amitől megfájdult a fülem. Hangosan sikongattam, ahogy fel-le ugráltam. Felszisszentem mikor megéreztem egy éles fájdalmat a hátam aljában, amely jelezte, hogy nem kéne ugrálnom.

„Nem. Ez igaz! Egyenesen az arcomba mondta!! Előtte is, és utána is!” gyakorlatilag kiabáltam. Kate sikkantott egy hangosat, mire eltartottam a fülemtől a telefont.

„Kate! Nem tudnál csendesebb lenni? Megsüketítesz.”

„Bocsi, Harry! De halljam a részleteket! Gyerünk! Milyen Niall az ágyban?” mondta ki egyszerűen Kate.

„Kate! Nem dogom elmondani neked! Ezek személyes dolgok, nem a te ügyed… de elég jó az ágyban.” mondtam halkan. Kate nevetett, és úúú-zott.

„Gyerünk Harry, csináld!” ugratott. Megforgattam a szemem a hülyeségén. Olyan idegesítő.

„Szóóóval, valami azt súgja, hogy jól telik a nyaralásotok.”

Elmosolyodtam ahogy kicsit elpirultam, mert igen, egyértelműen jól telik a nyaralás. Miről is beszélek, nagyszerűen telik!

„Igen, így van. Varázslatos!” válaszoltam hátradőlve. Hirtelen valami keménynek ütköztem, amitől megijedtem. Gyorsan megfordultam, így Niallt láttam, ahogy mosolyog rám.

„Szóval jó vagyok az ágyban, mi?” ugratott Niall. Kínomban felnyögtem, miközben visszafordultam.

„Figyelj, Kate, mennem kell. Később felhívlak.” mondtam.

„Oké, oké, de ne felejts el mindenről tájékoztatni!” még egyet sikított. Gyorsan leraktam, kezdtem unni a sikoltozást.

Megfordultam és idegesen mosolyogtam. Niall vigyora még mindig az arcán volt. Közelebb jött, karjait a derekamra fonta és lágyan a nyakamba csókolt.

„Szóval? Az vagyok?”

„Hát… nos… izé… nem… nem voltál… olyan… olyan rossz… és… izé…” dadogtam, ahogy a múlt éjjel képei újrajátszódtak a fejemben. Gyengéd de vad volt egyszerre. Kicsit Nagyon ideges voltam, de átsegített rajta, és a lehető legjobb érzést adta nekem. De volt valami, amit nem tudtam elfelejteni.

„Emlékezz, hogy szeretlek, oké?”

Ezeket a szavakat mondta éjjel. De én is mondtam, hogy szeretem őt. De vajon ezek ugyanazt jelentik? Vagy csak azért mondta, hogy jobban érezzem magam?

Niall belehümmögött a nyakamba, a karjai szorosabban fogták a derekam.

„Komolyan gondoltad, amit éjjel mondtál?” nyögtem ki végül. Elvált a nyakamtól és zavarodottan nézett rám.

„Nos, nem igazán hallottam magam a sikításaidtól.” mondta szemtelen vigyorral.

„Komolyan kérdezem, Niall.” nyafogtam. Kuncogott és összeérintette a homlokainkat. Orrával megbökte az enyémet, és kicsit megharapta a felsőajkam.

„Minden szót úgy értettem, ahogy mondtam.” suttogta az ajkaimba. Szemeim kikerekedtek, nagyot nyeltem, ahogy belenéztem gyönyörű kék szemeibe. Ő is az enyémbe nézett, egy apró mosollyal az ajkain.

„Már azóta, mikor megláttalak a pályaválasztási gyűlésen.” elmosolyodtam és felnevettem.

„Ja, olyan voltam mint egy elmebeteg gyilkos.” mondtam. Niall nevetett, de bólintott, majd összeérintette ajkainkat.

Azt hittem, nem emlékszik, hogy találkoztunk. Én úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna.

„Azt a fősulit választom, ami te, Harry.” mondta Kate. Megforgattam a szemem. Persze, hogy az ikrek mindig utánam jönnek.

„Csak körbenézek, információt gyűjtök. Miért nem teszitek ti is ezt?” mondtam. Mindketten bólintottak és sarkon fordultak.

Egy hotelben voltunk, amolyan „sulibörze” dolgon. Volt egy nagy találkozószerűség, rengeteg egyetem, főiskola tanulója jött ide szórólapokkal és érdekességekkel a sulijukból.

Nagyon sok szórólapot megnéztem, de egyik sem volt kifejezetten érdekes számomra.

Hirtelen megálltam, ahogy valami megragadta a tekintetem. Vagyis inkább Valaki.

Egy szőke férfi. Sápadt bőr, kék szemek.

„University of Ireland” motyogtam visszafogott lélegzettel. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy oda akarok menni. De persze nem gondoltam át.

Tovább néztem. Vizet ivott egy üvegből. Wow, milyen hibátlan!

„Hé, Harry!” mondta hirtelen Jake, megcsapkodva a hátam.

Összerezzentem, a hátam visszahajlott kicsit.

„Ne csináld ezt!” mondtam. Kate és a hülye ikertestvére nevetett.

„Szóval, találtál bármit is, ami érdekel?” kérdezte Kate. Bólintottam és álmodozva sóhajtottam, ujjammal a tökéletesség felé bökve, akit eddig néztem.

„Írországi Egyetem.”

„Nagyon ijesztő voltál, ahogy ott álltál és bámultál rám.” mondta Niall, mire elpirultam és vállat vontam.

„Felejtsd el. Két hónapomba telt mire egy randi-meghívásomra igent mondtál.” mondtam. Niall mosolyogva arcon csókolt.

„Nos, jó hogy igent mondtam. Különben nem lennék olyan boldog, amilyen most vagyok.” mondta. Felé fordítottam a fejem, hogy lássam, a tekintete a szám és a szemem között cikázik. Beharaptam ajkamat, és közelebb hajoltam hozzá.

„Szeretlek, Niall.” súgtam. Mélyen a szemembe nézett, ahogy folyamatosan mászott közelebb hozzám, mivel az ágy végében ültem.

„Én jobban szeretlek.” mondta. Kezeim közé fogtam az arcát, szorosan összenyomva ajkainkat.

Minden, amit valaha akartam most megtörtént. Várom a pillanatot, mikor felébredek. És ő megint visszatér magához. De ez a három szó biztosított arról, hogy a régi énje már nincs, ő egy teljesen új ember lett.

Egy ember, akit mindennél jobban szeretek.

„Emotion shows no proof of being in love, it is truly the person's word of language.” – Taylor Swift