11. fejezet

Hellóka!
Itt megint Yume baba, méghozzá eléggé felpörögve. Holnap csak négy órám lesz, mert valami tanári értekezletet fognak tartani. Éljeeen!
Remélem senki sem veszi beképzeltségnek, de el szeretném mondani, hogy elkezdtem egy új történet fordítását egyedül. Ez egy Larry sztori és ha valaki kedvet kapna hozzá, látogassatok meg itt: http://wearit-hu.blogspot.hu/
Na kicsit sokat írtam. Jó olvasást a részhez! ^^
Yume

"Légyszi... csak mégegyszer!"könyörögtem. Niall morgott egyet és megfordult, a hátát felém mutatva.

Csak hallani szerettem volna, hogy mégegyszer kimondja, mielőtt lefekszünk. Éreztem, hogy arcom ráncba szalad és hozzáfutottam, megérintve a hátát.

"Kérlek Niall! Mégegyszer! Kééérlek!" mondtam, majd kinevettem magamat, mert ez nagyon furán hangzott.

"Lefeküdhetek aludni?" kérdezte Niall nyűgösen.

"Nem, amíg nem mondod ki!" válaszoltam, mire Niall csak nyögött egyet bosszúságában.

"Az enyém vagy." motyogta. Én csak sikoltottam egyet örömömben, majd megöleltem.

"Hagyjál már. Aludni akarok." mondta. Rámásztam, vagyis inkább teljen súlyommal ráfeküdtem a testére. Az állam a mellkasán pihent és gyönyörű arcát tanulmányoztam.

"Conas ded me faigh amhlaidh amharach?" suttogta. Milyen nyelven beszélt? Olyan idegennek tűnt. De a nézéséből ítélve, biztos valami fontos dolgot mondott. Ahogy mélyen nézett a szemembe, egyszerre volt romantikus és mégis hátborzongató.

"Mit mondtál?" kérdeztem. Felém eresztett egy mosolyt, majd felnézett a plafonra. Uramatyám. Mosolygott. Miért mosolyogna? Mit tettem? Van valami az arcomon? Megérintettem az arcomat, de nem éreztem semmit, szóval nincs semmi baj.

"Írül van. Nem értenéd." válaszolta gyengéden.

"Mit jelent?"

Éreztem, ahogy ujjai lágyan simogatják a kezemet. Mi a....

"Inkább nem mondom meg. Nem akarom, hogy tudj írül, mert akkor értenéd mit beszélek anyukámmal a telefonon." mondta, ezzel párhuzamosan én felvettem egy paradicsom színét. Igen, hajlamos vagyok belehallgatni a beszélgetéseikbe, mert kiváncsi vagyok.

"Hát... Akkor legalább az egyik szónak mondd meg mi a jelentése." kértem. Lenézett rám, ujjai az arcomra vándoroltak, amik ennek hatására kezdtek elpirulni.

"Szerencsés. Az egyik szó az, hogy szerencsés."

                                                                                                                                                  

Legalább százszor végigpötyögtem a billentyűzeten, hogy találjak egy weboldalt, ahol írről fordítanak. Emlékeztem a szavakra, csak ötletem se volt, hogy kell leírni őket!

A telefonomra letöltöttem egy fordító alkalmazást. A számítógép nem jött össze, szóval megpróbáltam a mobilomon. Hangfelvétel módba kapcsoltam.

Kimondtam a szavakat, de az én számból nem hangzottak megfelelően. De a telefon ettől függetlenül keresett és végül kiadta az eredményt.

A szavak, amiket a kijelzőn láttam, rettentően összezavartak, de fel is izgattak egyszerre. Ott leírva négy szó volt, ami talán az egész napomat jobbá tette. A szavak, amiket Niall tegnap este mondott nekem. A gondolatok csak úgy örvénylettek a fejemben, ahogy elolvastam a mondatot mégegyszer.

"Hogy lehetek ilyen szerencsés?"

10. fejezet

Sziasztok!

A mai részt is Höri fordításának köszönhetjük, én megint csak átolvastam, viszont a kövi részt le akarom stoppolni. :) Én személy szerint nagyon imádom ezt a részt, mert annyira aranyos! Nem is akarok tovább szövegelni, jó olvasást!

Yume

                                                                                                 

Tizedik fejezet

„Mondd ki, Niall!” kértem izgatottan. Niall morgott és megrázta a fejét. Beugrottam az ölébe, és eltakartam a kilátást a tv felé.

„Harry, menj innen! Nem látok tőled!” mondta Niall. Megráztam a fejem és keresztbe tettem a kezem.

„Nem, amíg ki nem mondod!” közöltem. Niall megforgatta a szemét és rám meredt.

„Mondjad..” kértem.

„Az enyém vagy” mondta. Izgatottan sikkantottam és szorosan megöleltem.

„Igen, persze, hogyne, de nem tudnál végre elmenni? Próbálom nézni a meccset” mondta Niall.

Kiszálltam az öléből és az oldalát öleltem. Néztem a képernyőt, ahogy a piros meg a kék játékosok futnak a labda után.

„Melyikek az írek?” kérdeztem.

„Írek? Ez egy brazil-angol meccs.”

Zavartan elvörösödtem, ahogy idegesen nevetni kezdtem.

„Oh. Persze. Tudtam ám.”

Az igazat megvallva, rendkívül unatkoztam. Niall erről a meccsről beszélt két hete.

Én öleltem őt, de ha érdekel, nem. Ő nem ölelt vissza. Én vagyok az egyetlen, akinek erre szüksége van.

Tudom, néha belefáradok abba, hogy folyton üldözöm őt. Próbálok közelebb kerülni hozzá, próbálom megcsókolni, néha próbálom beindítani őt. Utóbbinál mindig elpirulok, mikor megkérdezi, mit csinálok.

Talán meg fogom próbálni még egyszer, később, sokkkal-sokkal később. Talán napok, hetek, hónapok, esetleg évek múlva…soha nem tudjuk meg.

Tudjátok, észrevettem, hogy tulajdonképpen Niall sápadt és komoly. Sosem mosolyog, mikor velem van. És nagyon kék szemei vannak. Néha megijesztenek, mert olyan… kékek, mint egy alien.

És úgy hallottam, hogy a kék szemű srácok jók az ágyban.

Miért gondolkozom ilyeneken?
Talán mert rohadtul unatkozom. Magammal beszélek. Oh, Jézus, ez unalmas.

Mikor lesz vége ennek a meccsnek? Menni akarok aludni. Ölelni akarom Niallt az ágyban.

„Oh! Te szar! Meg tudtad volna csinálni! Gyerünk már!” kiabálta Niall felpattanva ültéből.

Hülyén éreztem magam, hogy csak ülök és várok, ezért felugrottam én is.

„Igen! Nem hiszem el, hogy a brazilok nem rúgták be! Micsoda egy lúzer csapat!” kiabáltam vele. Niall úgy nézett rám, mintha nem lennék normális. De nem tudom, miért.

„Az angolok nem rúgták be.” mondta. A szám O alakot formált. Wow, szépen leégettem magam.

„Angolok… úgy értettem” mondtam köhécselve. Niall megrázta a fejét, és visszaült.

Én is visszaültem, és megint hozzábújtam. Az utolsó 10 percben Niall kezével játszottam, míg ő kiabált és mérgelődött, mióta a bra- akarom mondani, az angol csapat nem lőtte be a gólt.

Megfogtam a mutatóujját, és kiroppantottam. Niall összerezzent, és elkapta a kezét.

„Ne csináld ezt, Haz, fáj” mondta. A szívem megállt egy pillanatra ahogy meghallottam a becenevemet a szájából.

Haz…

Haz…

Ez a becenevem. És ő kimondta.

Meg akarom csókolni, erősen. Közelebb hajoltam az arcához…

„Ajh, gyerünk már! Te kis szar! Szabad volt!” kiabált Niall felugorva, én pedig a kanapénak dőltem.

Nem is tudom, minek próbálkozom még?

9. fejezet

Hejhóó:)

Tegnap sikeresen elcsesztem az életem (örülök ha a 60 pont meglesz), úgyhogy bánatomban lefordítottam egy részt. Ismételten hatalmas köszi Yume barátnémnak, hogy kisegített a nehéz mondatoknál, illetve kijavította a "szerkesztési hibáim" :D Remélem, tetszeni fog:)

Jó olvasást!

xxHöri

_________________________________________________________________

Kilencedik fejezet

„Oké oké oké. Szóval, hadd értelmezzem még egyszer… Niall… Kiszívta a nyakad?” kérdezte Kate ma már milliomodszor. Bólintottam.

„Ugyanarról a Niallről beszélünk?” Mert ez nem lehet Niall Horan. Lehetetlen.” mondta. 

Megforgattam a szemeim, ahogy beleharaptam a szendvicsembe.

„Lehetséges. Megtette” mondtam.

„De ha kiszívta a nyakad, akkor le is feküdtetek, igazam van?” kérdezte. Majdnem belefulladtam a szendvicsembe, köhögni kezdtem.

„Kate! Miért mondasz ilyeneket, mikor eszem?” kérdeztem. Elmosolyodott és vállat vont.

„Miért undorodsz ettől? Mind tudjuk, hogy ez egy nap be fog következni. Egyértelmű, hogy egy nap majd rohadt kanos lesz, és meg leszel döngetve, mielőtt észrevennéd. Soha nem tudhatod.” mondta, mintha nem ez lenne az egyik legkényelmetlenebb téma. Pedig ez volt, legalábbis nekem.

„Miért gondolod, hogy ő lenne fölül?” kérdeztem. Kate rám nézett, aztán nevetni kezdett, kicsit túl hangosan, mert az emberek bámulni kezdtek minket.

„Viccelsz? Ez jó volt, Harry. Komolyan” mondta könnyeit törölgetve. De ahogy ránéztem, egyből abbahagyta.

„Ja hogy komolyan mondtad?” kérdezte.

„Gratulálok, Sherlock” mondtam, mire mosolyogni kezdett.

„Ne már, Harry. Egyértelműen te vagy a lány a kapcsolatotokban. Nyisd ki a szemed!”

Homlokomat ráncoltam, és keresztbe tettem a karjaim.

„Te is egy tapadós, féltékeny, reménytelen, vágyakozó, szerelmes barátnő vagy, akit mindenki utál” mondta.

„De ne aggódj, úgy látszik, Niallt nem érdekli. Úgy értem, kiszívta a nyakad, a folt körülbelül akkora mint Oroszország, szóval még van remény.”

Szorosabbra fogtam a sálat a nyakamon, mire hallottam Kate nevetését. Boldog vagyok, amiért Niall ezt tette, mert mint tudjuk, ezelőtt sosem csinált ilyet. De ugyanakkor mérges is vagyok, mert Kate mindig viccet csinál belőlem, és ez tényleg kezd idegesíteni. És mindig, mikor megvakarom a nyakam a hülye viszketős sál miatt, fáj a foltom, ha hozzáérek.

„Fogd be! Nem akarok erről többet beszélni!” morogtam idegesen.

„Azta! Nézd, ki van ott.” Homlokráncolva fordultam meg, majd láttam, hogy Niall sétál ki a suliból.

Mi a…

„Mindjárt visszajövök” mondtam. Kate bólintott, én pedig felálltam és futni kezdtem Niall felé, aki már közel volt a kocsihoz.

„Niall!” kiabáltam utolérve őt. Megállt és megfordult.

„Mit csináltál itt?” kérdeztem lihegve a futástól.

„Valamit” felelte. Oké, kezdek kíváncsi lenni.

„De mit?” kérdeztem. Vállat vont és kinyitotta az autó ajtaját.

„Hahó! Hozzád beszélek! Mit csináltál?” kérdeztem. Sóhajtott és felém fordult.

„Átírattalak egy másik osztályba.” mondta. Leesett állal bámultam rá. Nem tehette…

„Miért csináltad ezt?!” kérdeztem.

„Mert a tanárod zavart” mondta. Homlokráncolva csaptam be a kocsiajtót mikor kinyitotta.

„Az én osztályom, nem a tied!” mondtam. Állkapcsa megfeszült ahogy rám meredt.

„Te pedig az enyém vagy, nem az övé!” mondta.

„Ez nem fai… várj, mi?”

A szám kiszáradt Niall szavai hallatán. Enyém? Övé? Mi?

„Otthon találkozunk. És nem akarom többet a közeledben látni azt a perverz tanárt.” mondta beszállva az autóba.

„Harry! Miért tartott 40 millió évig Niallel beszélned?” ugratott Kate mikor hozzám sétált.

„Hali, Niall!” integetett. Niall csak ránézett, aztán kitolatott a parkolóból.

„Valami azt súgja, hogy rossz kedve van.” mondta Kate. „Harry? Rendben vagy?”

De nem tudtam válaszolni. Az övé? Enyém? Niall úgy értette, ahogy én gondolom? Nem lehet. Két hete azt mondta hogy nem vagyok az övé, de most… most meg igen?

Miért pont most? Féltékeny? Vagy Mr.Tomlinson miatt? Vagy miattam?

„Harry. Nem fogok itt állni egész nap, amíg te bámulsz a semmibe.” szakított meg Kate. Kiszakadva a bambulásból megfordultam és a magas, karcsú lányra néztem.

„Az övé vagyok” mondtam. Kate ráncolta a homlokát, de mosolygott, szemöldökeit pedig megemelte, mikor leesett neki.

„Az övé vagy” mondta Kate, én pedig bólintottam.

„Az övé vagyok!”

„Az övé vagy!”

Együtt kiabáltuk ki a tüdőnket, miközben ő ugrált, én pedig körbefutottam a parkolót, sikítva ezeket a szavakat.

A mai egészen biztosan az egyik legjobb nap, amit Niall és én megéltünk együtt.

8. fejezet

Haligali!

A díjon, és az aznapi HATALMAS oldalmegjelenítés-számon (181) felbuzdulva ma leültem, és lefordítottam a nyolcadik részt. Ez sem hosszú még, de lesznek 3-4 wattpad-oldalasak is, szóval ja.

A héten nem hiszem, hogy lesz még rész, maximum hétvégén, hacsak Yume bele nem veti magát egy újabba.

Lassan elérjük az 1000 megtekintést, ami nekem nagy szám, tekintve, hogy az első blogomon (meg a másodikon, meg az összesen amit már töröltem) úgy a 20. rész körül lett meg az 1000 :D (híres vagyok tudom).

De most ez itt van, úgyhogy...

Jó olvasást!

xxHöri

__________________________________________________________________________

Nyolcadik fejezet

„Figyel, Mr.Styles?!” hallottam meg Mr.Tomlinson hangját. Felnézve a padomból egy ideges tanárt láttam meg.

„Igen”

„Mit mondtam az előbb?” kérdezte. Nevetéseket hallottam magam mögül.

„Um… a tananyagot?” mondtam, mire mindenki nevetni kezdett.

Mr.Tomlinson elmosolyodott.

„Órák után találkozunk, Styles.”

Kifújtam egy adag levegőt, és megfejeltem a padomat.

Szuper. A tanár pikkel rám. Megint.

_____________________________________________________

„Szóval, Harry, úgy vettem észre, hogy nem figyelsz az óráimon, és ez kezd aggasztani” mondta Mr.Tomlinson.

Az asztala előtt álltam, míg ő mögém sétált.

„Van valami, ami elvonja a figyelmed?” Mondta, egyre közelebb jőve hozzám.

„Valami vonzó?” suttogta a fülembe. Nyeltem egyet, és éreztem, hogy az egész testem izzadni kezd. Mi a szart csinál?!

„Ne-nem u-uram” dadogtam. Éreztem, ahogy a kezei körülölelik a derekam.

„Biztos vagy benne?” suttogta, lehelete a tarkómnak ütközött.

„Én… üh-ühüm” lihegtem, mikor egy lágy csókot nyomott az érzékeny területre.

„Megvagy” suttogta, és ajkaival megrohamozta a nyakam. Szemeim kikerekedtek, mikor megéreztem a nyelvét és a fogait a bőrömön.

„Órán találkozunk” súgta és odébb állt tőlem. Bólintottam, és kisiettem a teremből.

Ahogy kiléptem, egyből a mosdóba mentem. Megálltam a tükör előtt, és egy foltot láttam meg a nyakamon.

Istenem! Kiszívta a nyakam! Soha, senki nem tette még ezt velem. De most egy tanárom csinálta. Nem Niall.

Miért engedtem egyáltalán egy tanáromnak, hogy kiszívja a nyakam?!! Ez nem számít megcsalásnak?

És hogy fogom elrejteni? A nyakam közepén van! És nem akarok sálat hordani.

Hát erre rábasztam.

________________________________________________________________

Félve mentem haza. Niall autója a kocsibejárón volt, szóval itthon van. Ami azt jelenti, hogy látni fogja a nyakam. Istenem, mi lesz, ha meglátja?

Mikor kinyitottam a bejárati ajtót, láttam, hogy Niall a kanapén olvas. Cseszd meg! Miért ma döntött úgy, hogy ott olvas? Mindig az irodájában olvas!

Felnézett rám, de vissza is fordult a könyvéhez. Megkönnyebbülten sóhajtottam, ahogy ledobtam a táskám a földre, és felakasztottam a pulcsim.

Visszafordultam, Niall pedig engem nézett. Idegesen elmosolyodtam. Becsukta a könyvét, és letette az asztalra.

Felállt, és felém indult. Nyeltem egyet, és megfordulva a fürdő felé siettem.

„Harry?” kérdezett. Átsiettem a szobánkon, és kinyitottam a fürdő ajtaját, mikor Niall még egyszer a nevemet mondta.

„Harry?” megfordultam, és mosolyogtam.

„Hali, Niall! Milyen volt a napod?” kérdeztem, és próbáltam figyelmen kívül hagyni a tényt, miszerint esetleg látta a nyakamat. Amit az egyik tanárom szívott ki!!

„Oké volt, de mi van a nyakaddal?” kérdezte sürgetően. A kezemet a nyakamhoz kaptam, eltakarva a lilás foltot.

„Semmi. Csak egy szúnyogcsípés” mondtam gyorsan. Niall közelebb lépett.

„Hadd nézzem!” mondta. Én csak a fejemet ráztam.

„Nem! Ez öö… fertőző!” hazudtam, de Niall csak közelebb jött.

„Hadd nézzem meg, Harry” hangja erősebb és mélyebb lett. Nyeltem egyet, ahogy a testem és a kezem megint izzadni kezdett. Ujjait a csuklóm köré fonta, és elvette a kezemet a nyakamtól, felfedve a szívás helyét.

Éreztem, ahogy a szorítása erősödik a csuklómon. Léci, ne mondd, hogy dühös! Kerültem a pillantását, ahogy a földre néztem. Éreztem tekintetét magamon.

„Ki csinálta ezt, Harry?” kérdezte durván.

„Senki” morogtam. Niall felemelte a fejem, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

„Ki tette ezt veled?” kérdezte megint. Megráztam a fejem, nem akarva elmondani neki.

Hirtelen neki nyomott a falnak, kezeimet a fejem mellé szorította.

A fülemhez hajolt, így éreztem nehéz légzését.

„Ki. Csinálta. Ezt. Veled?” kérdezte egyre mérgesebben.

„Senki!” válaszoltam, megpróbálva kiszabadulni a kezei közül, de ez lehetetlennek bizonyult.

„Senki?! Ez hazugság, Harry! A semmi nem tudja kiszívni a nyakad!” kiabált.

„Fogd be! Nem a te dolgod!” mondtam, felidegesítve magam azon, hogy azt hiszi, az övé vagyok vagy valami. Tudom, nem kellett volna engednem egy tanárnak, hogy ezt tegye. Nem mintha Niall nem csalt volna meg.

„De az én dolgom. Akárki is tette ezt, jobb, ha visszavonulót fúj, vagy nem éli meg a holnapot.” mondta.

„Az a Tomlinson volt, ugye?” kérdezte. Csöndben maradtam. Nem akartam helyeselni, de nemet sem mondhattam.

„Miért engedtél neki? Tudtam! Kavarsz vele!” kiabált.

„Nem, én nem! És amúgy is, miért érdekel? Mintha te jobb lennél!” mondtam idegesen, mérgesen.

De meg is bántam, mikor megláttam Niall arcát.

Harag. Színtiszta harag.

„Mit mondtál?” morogta idegesen. Kétségbeesetten próbáltam szabadulni a fogságából, de csak egyre szorosabb lett.

Nyöszörögtem, ahogy megéreztem forró leheletét a nyakamon.

„Megmutatom, ki a jobb.” súgta a fülembe. Nyeltem egyet, és éreztem hogy az egész testem libabőrös lesz.

Lihegni kezdtem, ahogy megéreztem ajkait a nyakam másik oldalán. Szemeim elkerekedtek, ahogy végiggondoltam.

Niall a falnak nyom, fölém tornyosul, és arra készül, hogy kiszívja a nyakam.

Hogy jutottunk el idáig?

Magamat is meglepve eresztettem ki egy nyögést, mikor megéreztem, hogy ajkai a nyakam oldalát szívják. A számat haraptam, ahogy próbáltam visszafojtani a nyögéseim.

Eltolta magát a nyakamtól, én pedig kerek szemekkel bámultam rá.

„Ha még egyszer a közeledbe megy, osztályt váltasz.” mondta, majd kisétált az ajtón.

A fürdőbe siettem, és a tükörbe néztem.

Tényleg kiszívta a nyakam. És sokkal nagyobb, mint Mr.Tomlinson szívása.

Azt hiszem, itt az ideje sálat hordani.

Első díj :)

Hejhó:)

Kaptunk egy díjat az egyik legcsodálatosabb írónőtől, †Lana†-tól. Tekintve, hogy ketten vagyunk, első nekifutásra nehéznek tűnt felosztani, hogy ki mit írjon bele, de igyekszünk. :D

"Ismerjük meg fordítóinkat 1.0"

Szabályok:
1. Írj 10 dolgot magadról!
2. Válaszolj 10 kérdésre!
3. Tegyél fel 10 kérdést!
4. Küldd tovább 10 embernek!

1. 5-5 dolog rólunk

Höri:

   - egy hét múlva fogok felvételizni

   - értek, de nem beszélek angolul, és ez nagyon irritál

   - mindent shippelek, Larrytől kezdve Narryn és Zouison át Ziamig mindent

   - van egy 19 éves bátyám

   - nagyon szeretnék egy meleg legjobb barátot

Yume:
   - túlságosan hasonlítunk Hörivel, és ez néha nagyon idegesítő
   - régen gyűlöltem a 1D-t, de aztán megtértem egy kis segítséggel
   - imádom az animéket
   - meg a mangákat
   - van egy teljesen őrült kutyám

2. Kérdések, amikre válaszolunk

1. Melyik az a film, amit utoljára láttál és nagyon meghatott? 

   Szerelmünk lapjai   
   Nagyon kevés filmet nézek, de talán a Csillagainkban a hiba az megfelel ide
2. Mit gondolsz mostanában Larry-ről?
   Régebben valahogy egyértelműbb volt, hogy mi van velük. Mostanában Louis olyan komornak tűnik, egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta. Úgy vagyok vele, hogy ha Harry  tényleg jár valamelyik sráccal, akkor az Niall. SHUT UP AND DANCE!
   Sosem voltam igazi "Lerri Sipper", de lehet, hogy ez azért van, mert amikor az egész dolog indult és tényleg folyton együtt voltak, akkor még nem voltam jelen. Ettől függetlenül imádok Larry és egyéb boyxboy fanfictiont olvasni.
3. Mind az 5 fiú nagyon sokat változott. Szerinted előnyükre vagy hátrányukra?
   Harry haja túl hosszú, és indokolatlanul sok tetkó van rajta, de egyébként előnyére. És a hangja, te jó ég. Niall nem sokat változott azon kívül, hogy kinőtt a mellszőre :DDD Liamnek egyértelműen előnyére vált ez az egész, bár a mostani haja nem tetszik, és néha hozzávágnék egy borotvát.. csak úgy szeretetből. És nekiállt cigizni :( Louisról ugyanez, megférfiasodott, a haját imádom, csak ne legyen borostás és ne cigizzen. Bár, lehet hogy én is ezt tenném, ennyi hajtás alatt... Zaynről szintén ez a véleményem, szőrös, hosszú a haja és cigizik. Bár neki még ez is jól áll. Menjen a francba. De őszintén, a régi énjüket szeretném visszakapni. 
    Először is: mi ez a sok tetkó?! ( Niallra nem vonatkozik Liamé meg még ízléses...) Oké most menő meg minden, de hogy fog kinézni 20 év múlva? Ettől függetlenül nekem rettentően bejött a fiúk stílusváltása. Ahogy kezdenek végre kinőni a cuki-muki fiúbanda kategóriából és tényleg kezd lenni egy saját, egyedi stílusuk. Persze ettől függetlenül vannak dolgok amik miatt nem vagyuk büszke rájuk ( a banda 3/5-e cigizik. Csak árt az egészségnek és higgyék el nem jó érzés nemkapni levegőt, én márcsak tudom, mert asztmás vagyok), de ettől függetlenül összességében szerintem jó irányba változtak. Persze ezt csak banda szinten mondom, nem szeretném most egyénekre lerészletezni a dolgot.

4. Mi a kedvenc ételed?
   Lasagne/sültkrumpli
   Lasagne, áldjuk érte az olaszokat! (utállak Höri...)
5. Piszkáltak már azért, mert One Direction rajongó vagy, kaptál már emiatt bántó megjegyzéseket? ha igen hogyan tetted helyre az illetőt?
   Régebben nagyon kiakadtam, de most már leszarom. Ízlések és pofonok :) szarul esik, de minek akarjak meggyőzni egy olyan valakit, aki a pl. magyar rapet szereti, hogy a 1D jó?
   Nem szoktam mások orrára kötni a dolgot, de ha elmondom általában jól fogadják. Boldog vagyok, hogy értelmes emberek vesznek körül, hogy tudják, annyi féle zenei ízlés létezik ahány ember.
6. Más témákban olvasol blogot? Ha igen miket?
   A DotSE rajongói oldalát :D de amúgy csak fanficeket olvasok, fiúxfiút és fiúxlányt is vegyesen.
   Az irodalom ötösömtől akkor búcsúztam el, mikor elolvastam az első fanfiction-öm. Azóta semmi mást nem bírok olvasni, letenni se vagyok hajlandó. A repertoárom igen nagy: sok animést olvasok, volt egy Harry Potter korszakom, akkor olyat olvastam, One Directionösből meg minden jöhet ami jó, pluszpont ha smut.
7. Szeretnél híres író lenni?
   Manapság nehéz beindulni íróként, és ha lenne ihletem bármihez, már olvasható lenne blog formájában. De nincs. Ezért fordítok :D
    Ki ne szeretne? Csak tehetség is kéne hozzá, amiből sajnos nekem csak kevéske jutott.
8. Ha választhatnál melyik szuperhős lennél? Miért?
   Nem ismerem a szuperhősöket, de a láthatatlanná válás nagyon vonz - bár minek legyek láthatatlan, ha így sem vesznek észre? Maradjunk a gondolatolvasásnál.
    Sorry, de ötletem sincs. Tudásom a szuperhősökről igen hiányos, de szívesen lennék mondjuk egy fa.
9. Nincs kilences kérdés.
10. Lennél háttér táncos egy One Direction klippben? Miért? Miért nem?
   Ha nem nekem kell kitalálni a táncot, akkor persze. És ha ismerem a többi táncost és elvagyunk együtt. Mert a táncolás csak úgy buli. Én azt nem tudom komolyan venni :)

    Óóó igen, igen igen!!! Imádok táncolni, járok is táncórákra, szóval maga lenne a valóra vált álom. Világhírűvé válni azzal, amit mindennél jobban szeretsz csinálni....

3. 5-5 kérdés tőlünk

 1. Mit tennél, ha valamelyik tag beállítana hozzátok, hogy te vagy a rég elveszett testvére, és évek óta téged keres?

 2. Szerinted 2015 jobb lesz, mint a tavalyi év?

 3. Jártál már a budapesti Gyermekvasúton? (önreklám:D)

 4. Mákos vagy diós bejgli?

 5. Hány évesen írtad az első történeted, és mi volt a címe?
 6. Milyen színű (volt) idén a karácsonyfátok?
 7. Van valami kabala (rongyi, plüss stb.) amit mindenhova magaddal viszel nem tudsz nélküle elaludni?
 8. Milyen zenét szeretsz a One Direction-ön kívül?
 9. Párizs vagy London?
10. Milyen étkészletetek van otthon? (boccs nem jutott eszembe semmi, és itt egy tányér az orrom előtt :P)

4. 10 ember, akinek küldjük (ami csak 7...)
   Kaede
   Becca, Becca
   Dreamy
   Kise
   Judit
   Edina
   Vanda
 

Még egyszer nagyon szépen köszönjük, Lana! <3

7. fejezet

Halihó! :)

Eljött végre az én időm, hogy egy részt teljesen egyedül fordítsak le. Előre is bocsesz, ha furán fogalmazok, de vegyétek figyelembe, hogy próbálkozom. :) Egyenlőre még nincs megbeszélve Hörivel semmi konkrét, de valószínüleg ez után már többször fogok én is részeket hozni.
Jó olvasást! ^^
Yume xx
                                                                                                                                                          

Hetedik fejezet

Egyszerűen nem tudok aludni. Az, amit Niall mondott teljesen összezavar.

’Soha többet ne mondd, hogy nem szeretlek.’ Mégis mit jelent ez?! Szeret engem vagy nem?

Egyszerűen meghalok a válaszért és most meg is fogom kapni.

Tudom, hogy Niall nem alszik. Azt mondta, hogy a kanapén fog aludni, de tudom, hogy az irodájában van, és valószínűleg dolgozik valamin.

Úgy döntöttem, hogy beszélek vele. Felálltam majd kisétáltam a folyosóra csakhogy lássam, ahogy kiszűrődik a fény Niall irodájának ajtaja alól.

Hangtalanul odaosontam majd belestem a szobába. Egy könyvet olvasott. Komolyan olvasna hajnali kettőkor?

Meg tudom csinálni. Csak odasétálok és beszélek vele. Mégis miért lettem ettől ideges? Hisz már két éve ezzel a férfivel vagyok, akkor most mitől félek? Elvégre szeretem é-

„Harry?”szólított meg Niall, ezzel kibillentve engem a kábulatomból. Könyvét is letette és engem tanulmányozott szemeivel.

 „Ó ehh, szia Niall”köszöntem. Niall kérdőn nézett rám, majd visszavette kezébe a könyvet és folytatta az olvasást. Oké. Itt a lehetőség. Csak kérdezd meg őt Harry! Meg tudod csinálni!

„Mit jelent az, hogy ’Soha többet ne mondd, hogy nem szeretlek.’?”kérdeztem. Niall felnézett rám majd becsukta az olvasnivalót.

„Miért nem alszol? Késő van.” válaszolt egy kérdéssel, teljesen megváltoztatva a beszélgetés fonalát.

„Kérlek, ne terelj Niall. Teljesen össze vagyok zavarodva.” mondtam, miközben nekidőltem a falnak.

„Összezavarodva mi miatt?”kérdezte, hangjából teljes unalom szűrődött ki.

„Hogy törődsz-e velem vagy nem. Hogy örülsz-e, ha veled vagyok. Hogy te szere-

Mondandómban félbeszakított, hogy Niall felkelt a székéből és megindult felém.

„Hogy én mit csinálok?”kérdezte, tőlem alig pár centire. Nyeltem egy nagyot, majd vettem egy mély levegőt.

„Hogy te szeretsz-e engem vagy sem.”böktem ki végre. Niall sóhajtott egyet, közben kezével a hajába túrt és lenézett rám.

Mélyen a szemeimbe nézett, mintha csak kutatna valami után. Annyira furcsa. Mégis miért viselkedik velem így? Általában bunkó szokott lenni…

Hirtelen mindkét kezével megfogta az arcomat, majd lehajolt hozzám és egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra.

Éreztem, hogy elvörösödök, ahogy ajkai csikizték a bőrömet. Megcsókolt. Vagyis a homlokomat csókolta meg, de az is számít. Bizonyos szinten.

„Feküdj le aludni Harry. Holnap suliba kell menned és nem foglak kirángatni az ágyból, ahogy minden reggel szoktam.” mondta.

Egyhelyben álltam és néztem Niallra teljesen lefagyva. Megpuszilta. A. Homlokomat.

„Harry. Menj aludni.” mondta bosszankodva. Bólintottam, de éreztem, hogy homlokom ráncba szalad.

„De olyan üres az ágy nélküled.” motyogtam. Niall sóhajtott, miközben az ajtóra mutatott.

„Csak feküdj le.”mondta utoljára. Puffogtam egy kicsit, de egy bólintás után kimentem a helyiségből.

Talán Niall kezd megnyílni felém.

6. fejezet

Heeelloooo (Marcus Butleresen)

A suli előtti utolsó napon jelentkezem a hatodik résszel, melyben új szereplőt ismerhetünk meg. Személy szerint imádom ezt a részt, egyszerűen halálcuki :D ne kérdezzétek, mit tartok rajta cukinak mert annyira nem boldog ez sem, de szerintem aranyos.

Sok sikert mindenkinek holnapra,

most pedig jó olvasást! <3

xxHöri

_________________________________________________________________

Hatodik fejezet

„Annyi szeretettel nézett rád! Nem tehetek róla, de sírok” mondta Kate dramatikusan, letörölve láthatatlan könnyeit.

Izgatottan ugráltam a helyemen. Ezt csinálja minden éjjel!

„Mondtam, Jake! Tudtam!” pattogtam. Jake morgott, és előre fordította a fejét.

„Ilyen, mióta bepisilt a szekrényben” súgta Kate, mire kieresztettem egy gyenge nevetést.

„Úgy sajnálom őt!” súgtam vissza.

„Hallak titeket!” mondta Jake hangosan. Nem tehetek róla, de kitört belőlem a nevetés.

„Mi olyan nevetséges, Mr.Stlyes?” kérdezte Mr.Tomlinson. Zavartan elpirultam, mikor az egész osztály felém fordult.

„Semmi, sajnálom, Uram. Csak megzavarodtam kicsit.” mondtam. A tanár úr somolygott.

„Nos, nem vagyok meglepve, mindig zavarodott vagy.” mondta, majd visszafordult a táblához, és írni kezdett.

Hallottam, ahogy Jake és Kate halkan nevet. Rájuk meredtem, mire abbahagyták a nevetést, de még mindig mosolyogtak.

„Oh! És Harry, óra után beszélnünk kell!” mondta Mr.Tomlinson. Mérgesen lejjebb csúsztam a székemen.

____________________________________________________________

„Miről akart velem beszélni, uram?” kérdeztem.

„Nos, Harry, bukásra állsz geometriából.” mondta, mire elkerekedtek a szemeim.

Ne. Csak újra ne. Nem bukhatok meg a fősulin.

„Találkoznom kell a barátoddal, aki a kórházban dolgozik, beszélnem kell vele a viselkedésedről illetve a jegyeidről.” közölte Mr.Tomlinson.

„A barátommal? Úgy értem, nem a szüleimmel kéne?” kérdeztem.

„Úgy látom, mikor beiratkoztál erre a főiskolára, ő magát jelölte meg, mint gyámod.” mondta az adatlapomra nézve.

Ahhhw, magát írta be gyámomnak, mintha törődne velem. De azért dühös vagyok, ő a pasim, nem pedig a gyámom, vagyis „szülőm”. A korkülönbség miatt csinálta ezt?

Az, hogy én még tanulok, ő meg dolgozik, nem jelenti azt, hogy ő az apám vagy valami.

„Rendben” mondtam idegesen.

_______________________________________________________

„Harry sosem figyel az óráimon. Mindig beszélget és álmodozik. És bukásra is áll.” mondta Mr.Tomlinson. Lecsúsztam a széken, ahogy Niall megrázta a fejét és rám nézett.

„Nem igazán vagyok meglepve. Harrynek mindig problémái voltak az iskolában.” mondta Niall. „Eléggé hanyag.”

Mr.Tomlinson kuncogott.

„Úgy gondolom, nagyon okos, de nem figyel eléggé.” mondta. Ajkamat rágcsáltam, miközben Niall bámult engem.

„Mi zavar meg téged, Harry?” kérdezte Niall. Vállat vontam.

„Semmi. Csak gondjaim vannak a figyelmem összpontosításával.” mondtam, mire Niall megforgatta a szemét.

„De valami bezavar nálad. Mi az?” kérdezte Mr.Tomlinson.

„Az nem a maga dolga” közöltem. Mr.Tomlinson először döbbenten nézett rám, de aztán elnevette magát. Mi a franc?

„Oké. Szóval van egy csomó házi feladata és dolgozata, amit újra kell írnia. Remélem, felkészül csütörtökre.” mondta.

Mind felálltunk, ő pedig az ajtóhoz kísért minket.

„Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Mr.Horan.” mondta Mr.Tomlinson, és kezet fogtak. Csak álltam mellettük kínosan, és figyeltem a két idősebb férfit.

„És Harry!” fordult felém Mr.Tomlinson, megdöbbentve engem. Felém nyújtotta a kezét, és szélesen rám mosolygott. Ijesztő…

Kínosan megráztam a kezét, és azt kell, hogy mondjam, fogása nagyon erős volt. Közelebb hajolt, hogy a fülembe suttoghasson.

„Ha korrepetálásra van szükséged, csak szólj. Nem szeretném, hogy újrajárd ezt az osztályt.” suttogta, majd eltolt magától.

Az arcom teljesen paradicsom színű volt. Miért teszi ezt velem a saját tanárom?

Niall megköszörülte a torkát, megtörve ezzel kábulatomat.

„Oh… uh, viszlát, uram!” köszöntem el, kisétálva az ajtón.

__________________________________________________________________

„Mi van veled meg azzal a tanárral?” kérdezte Niall ahogy leparkolt a kocsibejárónkra.

„Hogy érted? Semmi. Csak beleszól a dolgaimba.” mondtam. Niall leállította az autót.

„Nem tetszik a tény, hogy az arca olyan közel volt a tiédhez.” mondta Niall, kiszállva a kocsiból. Közel? Én is kiszálltam és utána szaladtam.

Beléptem a házunkba, és láttam, hogy Niall leveszi a kabátját és a cipőit.

„Közel? Hogy érted, hogy közel? Nem volt közel!’ mondtam, miközben én is levetkőztem.

„Súgott valamit a füledbe. Terveztek valamit?” kezdett bedühödni. Dühös? Miért lenne dühös? Miért érdekli egyáltalán?

„Tervezni valamit vele? Komolyan kérdezed? Ő a tanárom. Miért csinálnék vele bármit is?” kérdeztem, de ő csak megforgatta a szemeit.

„Mit súgott?” kérdezte.

Nem tudom, el kéne-e mondanom neki. Vajon féltékeny most? Talán azt kéne tennem, amit Kate mondott. Féltékennyé tenni. Vállat vontam.

„Csak felajánlotta, hogy korrepetál. Semmi különös.” mondtam.

Felnéztem, hogy lássam, ahogy Niall összeszorítja az öklét és megfeszíti az állkapcsát. Istenem! Féltékeny. Működik!!

„Hát oké. Érezd jól magad vele. Nem vagy az enyém, vagy valami…” mondta Niall, a szobánk felé sétálva.

Éreztem a könnyeket a szememben. Nem vagyok az övé? Nem vagyunk együtt? Nem kellett volna ezt csinálnom, de azért mégis kellett, mert így legalább kimondta, hogy nem vagyok az övé. Az a két év semmi volt?

Besétáltam a szobánkba, így láttam, hogy pólót cserél. Oh istenem a háta olyan…. koncentrálj, Harry.

„Hogy érted, hogy nem vagyok a tiéd?” kérdeztem. Niall megfordult és rám meredt.

„Nem egyértelmű? Kavarsz Tomlinsonnal!” csattant fel. A szám elnyílt. Nem tudom elhinni, hogy ezt csinálja.

„Nem, én nem! Teljesen jól megvagyok veled! De két perccel ezelőtt azt mondtad, nem vagyok a tiéd! Már nem vagyunk 'semmik'!” mondtam.

„Mit értesz az alatt, hogy semmi?” kiabálta. Felnevettem és megfeszítettem az állam.

„Tényleg nem tudod, ugye? Minden, amit teszel, hogy figyelmen kívül hagysz! Ignorálsz! És nem tudod, hogy milyen érzés ez! Két évig egy ilyen emberrel lenni! És most azt mondja, hogy nem vagyok az övé!” kiáltottam vissza.

„Ignorálni téged? Mi a faszról beszélsz?” üvöltött. Sóhajtottam és megráztam a fejem.

„Baszd meg!” mondtam rekedten és megfordultam, hogy kimenjek a szobából, de megéreztem egy szoros kezet a derekamon és hirtelen megfordultam.

„Válaszolj!” kiabált az arcomba. Éreztem, hogy a könnyek szaladnak le az arcomon, mikor megütöttem a mellkasát, és gyengének éreztem magam, mikor észrevettem, hogy nem hátrál.

„Sosem figyelsz rám! Én vagyok az egyetlen, aki érez itt szerelmet a másik iránt! Tudatlan és önző vagy! Én keményen próbálkoztam, de te mindig eltávolodsz tőlem!” kiabáltam, a könnyek hevesen folytak az arcomon.

„Önző? Tudatlan? Mi a franc, Harry?!” kiabált ő is, túl közel az arcomhoz. Ajkamba haraptam, és lenéztem.

Éreztem, ahogy ujjaival durván megragadja az állam. Láttam a fénylő, most sötétkék szemeket, ahogy az enyémbe merednek.

„Válaszolj!” mondta összeszorított fogakkal.

„Nem szeretsz engem, Niall!” kiabáltam, elütve onnan a kezét.

„KI MONDTA, HOGY NEM?” ő is kiabált. Kitört belőlem a zokogás, így a mellkasánál odébb löktem, ő pedig megbotlott.

Kimentem a szobából, az arcom a kezeimbe temettem miközben halkan zokogtam. Soha nem sírtam ilyen erősen. Tényleg szeretem Niallt. Belefáradtam, hogy ő nem szeret viszont. Nem kellett volna azt tennem, amit Kate mondott.

„Harry! Állj meg!” kiabált Niall, és hallottam a lépteit, ahogy közelebb ért a konyhához.

„Menj ki!” mondtam, de Niall csak közelebb sétált.

„Ne gyere közelebb!” kiabáltam, de még mindig közeledett. Egészen addig, míg be nem szorultam közé és a pult közé.

„Menj innen!” üvöltöttem, próbálva eltolni őt, de a kezemet a pulthoz szorította.

Közelebb és közelebb hajolt az arcomhoz. Oh istenem, most meg fog csókolni?

Homlokát az enyémhez döntötte. Lehunyta szemeit, mikor én kikerekedett szemekkel, hitetlenül meredtem rá.

„Soha többet ne mondd, hogy nem szeretlek.” mondta, szemei még mindig csukva voltak. A szám elnyílt ahogy a lélegzetem megakadt.

Mit mondott?

„Megértetted?” sokkal lágyabb hangon kérdezte, mint eddig. Bólintottam, orraink véletlenül összeütköztek.

„Jó. Ma a kanapén alszom. Bocs, hogy ilyen voltam” tolta el magát tőlem, kerülte a szemkontaktust és kisétált a konyhából.

Mi történt?

5. fejezet

Hellooooo mindenki!
Ennek a résznek jelentős részét Yume fordította, amiért mérhetetlenül hálás vagyok neki. Ő egy fokkal (egy nagyon nagy fokkal) jobban tud angolul, de a magyartot rendesen törteti :D szóval közös munka, mivel utána magyarosítani kellett, és vesszőket szurkálni bele, de azért dankebitte, Vi!! <3
Mindenkinek sikerekben gazdag boldog újévet kívánok! Remélem, sikerült kipihenni a bulizást/pizsipartit/ágyban fekve filmnézést, esetleg egyszerre a hármat!
Köszönöm azoknak, akik reagáltak a csere-kérésemre, illetve azoknak, akik kommenteltek (UGYANIS MINDKETTEJÜKNEK HATALMAS RAJONGÓJA VAGYOK*-*)
Szóval ja.
Jó olvasást mindenkinek :)

_______________________________________________________________________

Ötödik fejezet

„Komolyan mondom, srácok! Éreztem az ajkait a homlokomon!” mondtam. Kate álmodozón sóhajtott, kezét a mellkasára szorítva, míg Jake a körmeit nézegette.

„Aww, ez olyan cuki!!” örült velem Kate. Jake idegesen nyögött.

„Mi van, ha ez nem igaz? Mi van, ha csak álmodtad?” kérdezte Jake, mire Kate megforgatta a szemeit.

„Ne légy hülye, Jake. Most mondta, hogy ez az előtt volt, mielőtt elaludt volna!” mondta Kate. Most Jake forgatta a szemeit.

„Néha az álmok elég valóságosak. Mint mikor azt hiszed, hogy valaki megcsókol, pedig csak megnyaltad az ajkaid.” magyarázta Jake. Kate száját egy gondterhelt ,ohh’ hagyta el.

Végülis volt benne valami. De én biztos voltam benne, hogy megtörtént. Hisz annyira valóságosnak tűnt, túl valóságosnak.

„De biztos vagyok benne, hogy éreztem! Tényleg megtette!” erősködtem. Jake csak megrázta a fejét.

„Csak egy álom volt. Amúgy is, Niall ilyet tenne? Biztos nem. Nem túl hihető.” mondta Jake. „Bizonyítékot kéne szerezni.”

Hirtelen Kate elmosolyodott, szélesen és ijesztően. Jake és én egyszerre emeltük meg szemöldökeinket.

„Van egy nagy ötletem!” mondta Kate. Szélesen elmosolyodtam és közelebb léptem. Kate-nek mindig jó ötletei vannak.

„Miért nem nézzük meg mi magunk?” kérdezte izgatottan Kate. Mosolyogtam és bólintottam Jake viszont megrázta a fejét.

„Mit kéne csinálnunk?” kérdeztem. Kate sikkantott egyet, és még közelebb jött hozzám.

„Oké. Szóval amíg te alszol, Jake és én megfigyelünk téged és Niallt. Megnézzük, mit csinál.” mondta el szinte visítva és azt kellett hogy mondjam, ez nem is olyan rossz ötlet.

„Várj! Micsoda?! Én ebbe nem megyek bele.” válaszolta Jake, mire Kate csak felhúzta az orrát.

„Kéééééérlek Jakey! Tedd meg ezt a nagy szívességet Harrynek! Lécciiii...” könyörgött. Jake csak morgott egyet. Tudtam, hogy nem tud sokáig ellenállni Kate aranyosságának. Néha még nekem sem megy.

„Jól van! Megcsinálom! Jesszus...” adta be derekát Jake. Kate és én együtt ünnepeltünk, mire Jake csak mosolyogva csóválta a fejét.

„Gyerünk, hozzuk ezt össze!”

______________________________________________________________

Kate szemszöge

„Istenem! Oda nézz!” kiabáltam suttogva. A szekrényükben bújkáltunk. Jake épp készül bepisilni, ami nagyon szórakoztató.

Niall mosolyogva nézett le a hozzábújó Harryre.

„Azta. A csávónak tényleg van szíve.” suttogta Jake, mire csak megforgattam a szemem. Viszont muszáj volt elmosolyodnom azon, ahogy Niall lehajolt és nyomott egy-egy puszit Harry orrára, majd homlokára.

Niall tényleg úgy nézett ki, mint aki szereti őt. Niall úgy mosolygott, mintha ép a világ legszebb emberét csodálná. Komolyan, még boldognak is tűnt.

„Óóó...” suttogtam. Jake csak kuncogott, majd felszisszent.

„Mi a baj?” kérdeztem.

„Behugyozok. Kate, komolyan lehugyozom magam! Ki kell jutnunk innen! MOST!” mondta. Lesokkolódtam, mikor megéreztem valami nedveset a combomhoz érni.

Nem tudtam tovább visszatartani. Elkezdtem sikítani.

„Basszus! Undorító vagy!” kiáltottam, miközben szinte kitéptem a szekrényajtót és szaladtam egyenesen a bejárati ajtóhoz.

Hallottam a léptek hangját magam mögött ahogy próbáltam kinyitni az ajtót, de be volt zárva.

„Kate! Próbáld a hátsó ajtót!” mondta Jake. Mindketten megindultunk hátrafelé és úgy szaladtunk kifelé ahogy csak tudtunk.

Harry szemszöge

„Basszus! Undorító vagy!” hallottam valakit kiabálni és rögtön felpattantak a szemeim. Még pont láttam ahogy Kate és Jake rohan kifele a szobából.

Éreztem ahogy egy kar elengedi a derekamat ahogy Niall felállt és elindult hogy körbenézzen mi is történik.

Várjunk csak. A karja a derekam köré volt fonva. A karja. Az én. Derekam. Körül.

Mi. A. Franc?

Komolyan átölelt engem? Nem emlékszem ilyesmire mielőtt elaludtam volna. Meg kell majd kérdeznem holnap, mit látott Kate és Jake.

Niall visszajött a szobába és becsukta maga mögött az ajtót.

„Miért voltak a szekrényünkben?” kérdezte. Jézusom! Azt mondta a MI szekrényünkben! Sose szokta ezt mondani.

„Uh.. gőzöm sincs. Gondolom beragadtak?” válaszoltam ártatlanul. Niall csak megforgatta a szemeit és a fejét csóválta.

„Tökmindegy. Majd holnap megbeszéljük, most fáradt vagyok. Jó éjt!” mondta miközben bemászott az ágyba mellém és leoltotta a villanyt.

Mosolyognom kellet még a gondolatára is, hogy a kezei a derekam körül voltak. A kezei tényleg a derekamon voltak! Visszadőltem én is majd hozzábújtam az oldalához mire ő csak felmordult.

Elmosolyodtam és megpusziltam az állát amitől a szokásostól eltérően, elkezdett libabőrözni. Talán hideg van.