4. fejezet

Helloooooo:)
Ezzel a fejezettel szeretnék mindenkinek tökéletes szilvesztert, illetve sikerekben gazdag új évet kívánni!
Egyenlőre nem tudni, hogy a jövő évben milyen rendszerességgel fogom, fogjuk tudni hozni a részeket. Nagy mértékben függ a felvételire való készüléstől, sajnos. De igyekszem majd valami rendszert belevinni, mert akkor senki nem marad le semmiről :)
Szóval Boldog Új Évet Kívánok, és jó olvasást :)
xx

_________________________________________________________

Negyedik fejezet

„Niall! Fáj a fejem!” panaszkodtam. Hallottam, ahogy Niall idegesen nyög és kijőve a konyhából elém térdel.

„Még mindig fáj, nem tudom miért” mondtam. Niall megforgatta a szemét.

„Ez történik, ha nem veszed be a gyógyszert” mondta. Nyöszörögtem és felé nyúltam, de ő csak felállt.

„Harry, a te hibád hogy hiányzom a munkából” mondta Niall. Kifújtam a levegőt.

„Az viszont nem az én hibám, hogy nem jöttél értem, és hagytad, hogy az esőben sétáljak. Egyedül” mondtam. Niall sóhajtott és visszatérdelt elém.

Megforgattam a szemeim és megfordultam, háttal neki. Fogadok, azt fogja mondani, hogy megzavarodott a vendége miatt. Vagy volt még valami munkája, de inkább az a hülye, hibátlan csaj miatt volt ez az egész. Ittam egy kis teát a bögréből, amit Niall vett nekem karácsonyra.

„Nézd, Harry. Bocsánatot kérek. Ez tényleg egy hatalmas vétek volt, és sajnálom.” mondta Niall. Gyorsan megfordultam és ránéztem. Azt mondta, sajnálja… nekem… és most néz rám, várva a megbocsátást…. olyan tökéletes!

„Re.. uh, rendben van” mondtam lesokkolva. Felállt, és kisétált a konyhába, újra. Felültem, a dübörgő fejfájás szúrta a fejem. Niall gyorsan visszajött a nappaliba egy tablettával és egy pohár vízzel.

„Itt van. Ez a kis pirula mindent jobbá tesz” mondta a gyógyszert fogva. Nyöszörögtem és elnéztem.

„Harry, ha nem veszed be, a fejfájás soha nem fog elmúlni” mondta Niall.

„Nem akarom. Meg fogok fulladni.” mondtam. Niall feszülten nyögött.

„Harry. Most mondom utoljára. Nyeld. Le. A. Gyógyszert.” mondta Niall. Elvettem a tablettát, és sokáig csak néztem.

Komolyan sosem szerettem a tablettákat. Egyszer majdnem megfulladtam tőle, mikor gyerek voltam. Niall tudja, mégis tablettát hozott. Nos, talán azért mert túl nagy vagyok már a folyékony gyógyszerekhez.

Betettem a gyógyszert a számba, megragadtam a poharat és gyorsan beleittam a vízbe. De volt egy aprócska bökkenő: a pirula szó szerint a torkom közepén ragadt.

Megpróbáltam kitisztítani a torkom és nyelni, de ott maradt. Elkezdtem fuldokló hangot kiadni, miközben próbálkoztam, de nem mozdult. Niall megforgatta a szemét és erősen megütögette a hátam, amivel elérte, hogy kiköpjem a tablettát.

„Olyan szerencsétlen vagy” mondta Niall. Gyengén elmosolyodtam

„De te így szeretsz?” mondtam reménykedve. Ő csak érzelemmentesen bámult rám. Semmi. 

Felállt, morgott egy mindegy-t az orra alatt.

Mindegy? Ez azt jelenti, hogy igen? Vagy talán, hogy nem érdekli? Nem? Igen?!

Ez egy olyan dolog, amit sikerült megfigyelnem, mióta randizni kezdtünk. Ő soha, soha nem mondja, hogy igen. Mindig csak nem, mindegy, amit csak akarsz. És hogy bocsánatot kérjen? 

Ez pedig olyan, amit tényleg nem várhatok el.

És tulajdonképpen velem töltötte az éjszakát. Vagyis inkább a padlón. Felkeltem, és csak annyit láttam, hogy a földön alszik. Azt  mondta, nem alszik velem a kanapén mert beteg vagyok. De ez nem azt jelenti, hogy elfelejtem, mi történt előző este, ami megváltoztatta az életem.

Ujjaival megérintette a kezem. Az enyém köré fonta a kezét. Fel akartam kelni, de túl álmos voltam, ki voltam készülve. De úgy éreztem, ha beszélni akarnék vele erről, megharagudna és kiabálni kezdene.

Csak azt kívántam, hogy legyen minden normális. Csináljuk azt, amit a normális párok szoktak. Ölelkeznek, fogják egymás kezét, csókolóznak, együtt vannak, míg mi pont az ellentéte.

„Aludnod kéne, ha azt akarod, hogy elmúljon a fejfájás” mondta Niall, elsétálva előttem, leülve a kisebbik kanapéra.

„De nem vagyok álmos” mondtam duzzogva. Megdörgölte az arcát a kezeivel, feszült volt.

„Összesen két órát aludtam miattad. Mennem kéne dolgozni, de ehelyett én itt vagyok, és vigyázok egy kisgyerekre. Felidegesítesz. Komolyan, betegen rosszabb vagy.” mondta Niall.

Áu. Ez azért durva volt.

„Bocsi” mondtam, visszafeküdtem a kanapéra, és elfordultam. Nagyon fájt, amit mondott. Tényleg ilyen rossz vagyok?

„Megyek, lepihenek” morogta, kisétálva a szobából.

Néha kíváncsi vagyok, mit gondol rólam. Viszont szeret? Vagy utál? Idegesítő vagyok? Jó, ez a kérdés azt hiszem már meg van válaszolva.

De van valami, amire azóta kíváncsi vagyok, mióta együtt vagyunk… ha nem szeret, miért maradt velem?

___________________________________

„Szeretlek, Harry” mondta Niall a szemembe nézve. A világ megállt körülöttem szavai miatt.

„Én is szeretlek!” válaszoltam. Közelebb hajolt, hogy összeérintse ajkainkat.

 „Harry, kelj fel!” rázott meg Niall. Kinyitva a szemem egy álmos Niallel találtam szembe magam. Aranyos volt, és meglehetősen szexi.

„Mi van?” kérdeztem.

„Megint alva jártál” közölte. Körbenézve megláttam, hogy a szobánkban állok, az ágyunk előtt. A nappalitól egészen idáig elsétáltam.

Gyerekkorom óta alvajáró vagyok. Sosem tudtam kontrollálni. Gyakrabban járok alva, mióta Niallel randizni kezdtünk. Ez azért elég fura. Anya azt mondta, Niall miatt kezdtem megint alva járni. Mindig próbál rávenni, hogy szakítsak vele, de ez nem fog megtörténni. Soha.

„Bocsi, ha felébresztettelek” mondtam. Niall bólintott.

„Minden oké” mondta visszasétálva az ágyhoz, és elfeküdt.

„Alhatok itt ma este?” kérdeztem.

„Amíg tudsz távolságot tartani” mondta. Szélesen elmosolyodtam, és az én oldalamra sétálva eldőltem az ágyon.

Tartottam a távolságot, de ujjaimat így is övéire fontam. Szerettem fogni a kezét. Melegséget éreztem olyankor.

Niall persze nem reagált, de valami megdöbbentett. Mikor alvást színleltem, éreztem, hogy az ágy megmozdul.

Erősen próbáltam csukva tartani a szemeim. Egy lágy, finom puszit éreztem a homlokomon, aztán hüvelykujjával megsimította a kezem, miközben összefonta az ujjainkat. De persze, ez után rögtön elaludtam.

3. fejezet

Hejhó :)

Hatalmas kimaradás, és egy NORMÁLIS DESIGN BESZERZÉSE után, itt is van a következő rész. A fejlécért ezredszer is hatalmas köszönet, Kise :)

Illetve drága barátosném, Yume, elvállalta, hogy segít majd fordítani, így a továbbiakban ketten boldogítunk majd titeket. Ő ezerszer jobban tud angolul, szóval ja. :D

Jó olvasást xx

__________________________________________________

Harmadik fejezet

„Rád esett?!” kiáltott fel Kate, mire kikerekedtek a szemeim.

„Fogd be, Kate! Túl hangos vagy!” mondtam. Elmotyogott egy bocsit, miközben idióta vigyorral nézett rám.

„Szóóóóval, rád esett. Meztelenül. Vizesen. Ti ketten, egyedül, a fürdőben.” mondta a szemöldökét húzogatva. Olyan egy kis mocskos ribanc tud lenni néha.

„Igen, de ne felejtsd el, hogy utána kiabált velem. De gondoltunk rá… legalábbis azt hiszem. Azóta nem beszél velem.” mondtam. Kate a homlokát ráncolta, Jake pedig a telefonját nyomkodva, teljesen figyelmen kívül hagyva minket.

„Aww, ne aggódj! Fogadok, hogy nagyon szexinek és vonzónak talált, csak távol kell maradjon tőled” mondta Kate, mire én megforgattam a szemem, Jake pedig nevetni kezdett.

„Kérlek, Kate. Niallről beszélünk. Őt senki nem érdekli, önmagán kívül.” mondta.

„Nem! Én érdeklem!” tiltakoztam. Jake megforgatta a szemeit és rám nézett.

„Harry, Niall sosem néz rád.” mondta Jake. Ez csak… félig igaz. Nyöszörögtem és a hajamba túrtam.

„Tökmindegy” morogtam.

„Szeretnéd, hogy hazavigyünk?” kérdezte Kate ahogy kisétáltunk a suliból. Megráztam a fejem és rámosolyogtam.

„Mondtam Niallnek, hogy vegyen fel” mondtam. Kate édesen elmosolyodott, de Jake csak a fejét rázta.

„Biztos vagy benne, hogy igent mondott?” kérdezte.

„Igen, azt mondta.” feleltem. Vagyis, valójában azt mondta, hogy mindegy. De ez nála igent jelent.

„Rendben. Később találkozunk, Harry” mondta Jake, aztán ő és Kate a kocsijukhoz sétáltak.

___________________________________________

Ültem egy padon és vártam Niallt. Vártam, és vártam, és vártam. Írtam neki, és hívtam is, de nem veszi fel.

Hol a pokolban van? Még egyszer tárcsáztam a számát, de csak a hangposta kapcsolt.

„Niall! Hol vagy? Megígérted, hogy hazaviszel! Kérlek, válaszolj!” mondtam, majd letettem.

Hallottam egy villámot, aztán… oh, szuper. Esni kezdett. Nem hoztam esernyőt. Nincs nálam pulcsi. Nyögtem egyet majd felálltam, hogy elsétáljak a buszmegállóig.

Vártam, majd mikor jött egy busz, felszálltam és megálltam a sofőr előtt.

„Egy font” közölte. Beharaptam az ajkam és megráztam a fejem.

„Nincs nálam pénz. Kérem, csak vigyen haza! Legközelebb duplán fizetek!” könyörögtem, de ő nemet intett.

„Nincs pénz, nincs utazás” mondta. Leszálltam a buszról, mire az rögtön elhajtott, én pedig egyre vizesebb lettem.

Egy dolgot tudtam csak tenni, mégpedig, hogy hazasétálok. A hajam olyan volt, mint a kicsi Tarzannak. Utálok vizes hosszú farmert hordani. És egy hosszúujjú focimez van rajtam. Oh, igen. Ez Niallé.

Elcsórtam a mezt, kérdezés nélkül. Tudom, hogy Niall jobban néz ki, mint én, szeretem ellopni a ruháit. Mindig olyan puhák, melegek, no meg egy kicsit kisebbek mint amekkora nekem kéne.

Várjunk. Miért gondolok ilyen szépeket róla, mikor az esőben sétálok? Mérgesnek kéne lennem rá. De ő olyan tökéletes, nem tudok haragudni rá.

Befordultam az utcán és a házunkhoz sétáltam. Végre itthon vagyok. Kinyitottam a kiskaput és a bejárati ajtóhoz mentem. De megálltam, mikor egy idegen kocsit láttam parkolni a kocsi feljárón. Vendégek? Talán Niall barátai?

Az ajtóhoz mentem és kinyitottam a kulcsommal. Mikor beléptem a házba, Niall azzal a lánnyal volt, akivel múlthéten láttam.

Miért van itt?

„Hahó, Niall! Emlékszel rám? Megígérted nekem, hogy felveszel a suli előtt két órával ezelőtt!” mondtam.

A lány a homlokát ráncolta, Niall pedig megvakarta az állát.

„Harry, elfelejtettem. Ő itt amúgy Kathy. Ő az asszisztensem.” mondta egyszerűen. A lány elmosolyodott és felállt, hozzám sétált, majd a kezét nyújtotta.

Nos, nem volt ronda. Oh, kit is akarok átverni, hibátlan volt. Hosszú vékony lábak, hosszú barna haj, csillogó kék szemek. Magas és karcsú, úgy néz ki mint egy rohadt modell. Ez idegesítő.

Csak bámultam őt, nem zavartatva magam, hogy köszönni vagy mosolyogni kéne. Az ő mosolya is lehervadt és visszahúzta a kezét.

„Szóval, ő az unokatesód? Vagy a lakótársad?” kérdezte a csaj. Leesett az állam, Niall pedig a fejét rázta.

„Ő Harry, az én..”

„A barátja vagyok” mondtam. „És most menned kéne.”

A csaj kinyitotta a száját, mintha mondana valamit, de csak bólintott és megfogta a táskáját.

„Örülök, hogy beszéltünk, Niall.”mondta és kilépett az ajtón.

Niall rám meredt.

„Miért rúgtad ki? Beszéltem vele!” mondta Niall.

„Nem! Miért hagytad, hogy esőben hazasétáljak? Megígérted, hogy hazahozol!” mondtam, mire megforgatta a szemeit.

„El voltam foglalva” mondta. Válaszolni akartam, de hirtelen tüsszentettem egyet és az orrom folyni kezdett. Na, tessék. Megfáztam. Szuper.

„Minden a te hibád” mondtam a tüsszögés után. Niall nyögött egyet feszültség levezetésképpen, és megragadva a karom, bevezetett a szobánkba.

„Tessék” mondta, egy alsót és ruhákat dobva nekem.

„Fürödj le, aztán adok gyógyszert” mondta, majd kisétált az ajtón.

Most ő komolyan törődik velem, mert beteg vagyok?

__________________________________________________________

„Harry, vedd be a gyógyszert!” mondta Niall. Már a számban volt, de mindig mikor megpróbáltam lenyelni, a torkom nemet mondott.

„Harry, nyeld le!” Niall kezdett ideges lenni. Még egyszer megpróbáltam, de végül a mosogatóban kötött ki. Niall idegesen nyögött.

„Menj a kanapéra!” mondta. Magam köré csavartam a takarót és leültem.

Niall kijött a konyhából egy pohár vízzel. Lerakta az asztalra, majd kiindult a nappaliból, de megállítottam.

„Várj! Hova mész?” kérdeztem.

„Aludni. Nem alszom egy beteg emberrel” mondta. Összehúztam a szemöldököm.

„Kérlek, maradj itt velem! Nem akarok egyedül lenni” könyörögtem. Sóhajtott, majd lehuppant mellém és bekapcsolta a tévét.

Először kínos volt. Ő csak unatkozva bámulta a tévét, én pedig őt néztem, remélve, hogy megteszi ő az első lépést az ölelés felé, de nem volt szerencsém. Szóval, mint mindig, én tettem meg az első lépést.

Közelebb csúsztam az oldalához, majd megragadva a karját magam köré tekertem. Összefontam az ujjainkat, arcomat a kulcscsontjához simítottam. Combjaimat az övéi közé raktam.

Becsuktam a szemem, és éreztem ahogy a mellkasa fel-le emelkedik, a szívverése pedig különösen felgyorsul.

Tudtam, hogy mindjárt elalszom. De mielőtt megtettem volna, először megéreztem az ujjait az enyéim körül.

2. fejezet

Haligali!:)

A prológusban az egyik bekezdést kicsit átírtam, mert most, hogy végigolvastam az eredetit, rájöttem, hogy egyébként Harry fősulis, nem pedig gimis. Csak akkor nem értem, hogy miért az érettségihez van közel, DE hát ez az írói szabadság, nem?:D

Jó olvasást mindenkinek!

xxHöri

________________________________________________________

Második fejezet

„Hali, Niall! Mit csinálsz?” kérdeztem belépve az irodájába, és felültem az asztalára.

„Dolgozom” felelte. Összerezzentem. Nem szeretek dolgozni, vagy házit írni, vagy suliba menni, vagy akármit, aminek köze van a tanuláshoz. De sajnos muszáj.

„Szeretnél csinálni valamit?” kérdeztem. Niall felnézett, és felhúzta az egyik szemöldökét.

„Azt mondtam, dolgozom. Nem tudok, és nem is akarok.” mondta. Wow. Rosszkedvű, és azt kell mondjam, ez durva volt.

„Miért nem tartasz szünetet? Tudod, hogy kicsit lenyugodj” mondtam. Niall morgott pár szitokszót, miközben rám meredt.

„Harry, te vagy a feszültségem oka. Minden nap stresszes vagyok! Fáj a fejem tőled! Nem tudnál, csak egyszer hagyni, hogy békében dolgozzak?”csattant fel Niall.

Nem lepődtem meg. Mindig ilyen, de nem tudtam, hogy én zavarom leginkább.

„Persze. Bocsi” morogtam, az arcomon egyértelműen látszott a pír, a zavartság és a szomorúság.

„Köszönöm Istenem” morogta Niall. Ajkamat rágcsálva léptem ki a szobából.

Ez nem újdonság. Ő mindig csattog és kiabál nekem, szóval már megszoktam. De feszült? Miattam? Minden, amit próbálok elérni az egy kis beszélgetés vele, és egy közös program.

És tényleg ennyire zavarom őt? Ültem a kanapén és bekapcsoltam a tévét. Találtam Spongyabobot, úgyhogy három órán át azt néztem, míg meg nem hallottam, hogy Niall kilép a dolgozószobájából.

Megállt és rám nézett, majd a tévére. Bocsánatot fog kérni?! Úgy értem, az, hogy Niall bocsánatot kér, egy olyan dolog, ami nem sűrűn fordul elő.

Niall csalódottan megrázta a fejét.

„Éretlen” morogta.

Hát persze. Miért is gondoltam, hogy most bocsánatot kér? Ő csak kétszer kért bocsánatot.

Egyszer, mert megütötte az arcomat a könyökével, baleset volt. A másik pedig azért, mert véletlen reggel korán felkeltett.

Mindig elnézést két a hibákért, de az hogy kiabál velem és azt mondja, hogy zavarom, és púp vagyok a hátán, az nem hiba? Mert eléggé fájdalmas.

Ránéztem az órára, és láttam, hogy lassan éjfél. Mennem kéne aludni. Holnap suli, és Niall dolgozik.

Kikapcsoltam a tévét és felsétáltam a szobánkba.

Először Niall saját szobát akart, de sírva könyörögtem neki, mire azt mondta, tökmindegy, ami az ő nyelvén igent jelent.

Besétáltam, és láttam, hogy Niall csak egy bokszerben van és úristen azok a hátizmok. És a karjai, és-

„Fürödtél már?” kérdezte Niall. Megbabonázott a teste, nem értettem, mit mond.

„Harry? Harry!” csettintgetett Niall. Szemeim azonnal elhagyták a testét, és az ő szemeibe néztek.

„Umm, nem” mondtam. Niall bólintott.

„Akkor várnod kell, mert most én megyek zuhanyozni, és tudod, szeretem a hosszú zuhanyokat” mondta Niall.

Ember, ha mehetnék vele- várj.

„Niall? Nem bánnád, ha… én is…öhm… csatlakoznék?” kérdeztem kínosan, arcom piros volt a zavartól.

Niall csak bámult rám. Semmi érzelem nem volt az arcán.

„Ahogy szeretnéd. Nem érdekel” közölte elsétálva.

Igen! Igent mondott! Én is bementem a fürdőbe, Niall már a zuhanyzóban volt. Én is beszálltam utána, és erősen igyekeztem nem lenézni.

Megfordult, és beállt a víz alá.

Oh, Istenem. Ahogy víz folyik le a testén, lejjebb és lejjebb és Uram Atyám! Harry! Szemeket fel! Fel a szemekkel!

„Harry!” szólt Niall. Szemeim azonnal megtalálták az övét.

„Hm? Igen?” kérdeztem gyorsan.

„Azt mondtam, ide tudnád adni a sampont?” mondta. Felnézve megláttam, hogy a legmagasabb polcon van. Talán elérem.

Lábujjhegyre álltam. Egész közel voltam, mikor megcsúsztam. Niall megpróbálta elkapni a karom, de a lábam beleütközött a bokájába, és ő is elesett velem, vagy mondhatnám, rám.

Szemeim elkerekedtek, ahogy megéreztem a- oh, uram, Jézus Krisztus. Érinti a combomat. A banánja hozzáér a combomhoz.

Niall megemelte a felsőtestét, mintha fekvőtámaszt csinálna. Belenézett a szemembe.

Fölöttem támaszkodik. A zuhanyzóban. És meztelenek vagyunk. És a banánja érintkezik a combommal.

Rendkívül kínos.

______________________________________________________

Az ágyban vagyunk. Alszunk. Vagyis, én nem alszom. Nem tudom, Niall alszik-e.

Még mindig a fürdőszobai jeleneten jár az agyam. Miután a szemembe nézett, azt gondoltam, rájön, hogy mennyire szeret engem és megcsókol, de valójában csak felállt és elkezdett kiabálni velem, hogy ez az én hibám, hogy elestünk, és hogy mennyire fel tudom zaklatni, és hogy csak púp vagyok a hátán, és idegesítő vagyok.

Néha nagyon kegyetlen tud lenni, és olyan dolgokat mond, amik nagyon-nagyon fájnak nekem. De többnyire ezek ugyanazok a szavak, amiket már hallottam.

Idegesítő. Hülye. Ostoba. Púp a hátán.

Mindig ezeket mondja nekem. Ha eltévedünk valahol, az én hibám. Ha rosszul csinálja meg a papírmunkáit, az én hibám. Ha lekési a focit a tévében, az én hibám. Ha nem tud aludni, az én hibám. Az én hibám, az enyém, az enyém.

Néha már fáradt vagyok ehhez. Azt mondja, nőjek fel, legyek realista, okos és normális, de én nem akarok. Az akarok maradni, aki vagyok. Nem hagyom, hogy megváltoztasson. Úgy értem, nagyon szeretem Niallt, de nem fog egy unalmas felnőtté változtatni, mint amilyen néha ő is. Én én vagyok, és én is maradok.

Megfordultam, és Niall gyönyörű, alvó arcát kezdtem bámulni. Közelebb csúsztam hozzá, és a fejemet a vállához simítottam.

„Sajnálom. Nem akartalak zavarni. Tényleg nem. Ne haragudj rám, Niall” motyogtam a mellkasába.

„Rendben van” morogta Niall. Kicsit elmosolyodtam, és kezdtem álmosnak érezni magam. Megfogtam a karját és magam köré tekertem, ahogy közelebb csúsztam hozzá. Az alvás átvette a hatalmat felettem.

1. fejezet

Hali:)
Mivel tudtomra jutott, hogy vannak, akik már most érdeklődnek a történet iránt, itt is van az első rész :)
valamint jelentem, hogy lehet névtelenül kommentelni :)
jó olvasást!

___________________________________________________

Első fejezet

„Soha többet nem megyek!” közölte Niall becsapva az autó ajtaját, és dühösen caplatott a házunk felé.

„Miért vagytok ilyen közönségesek egymással?” kérdeztem. Niall nevetett, de ez nem barátságos nevetés volt, sokkal inkább gúnyos.

„Már megbocsáss, de Ő volt velem olyan!” mondta Niall kinyitva a bejárati ajtót, és becsapva maga mögött. Nyitva hagyhatta volna, hogy bemenjek utána, de minek az?

Kinyitottam, így láttam, hogy Niall leveszi a dzsekijét, és felakasztja.

„Nem, mindketten durvák voltatok! Miért nem jöttök ki egymással?” kérdeztem.

„Miért nem tudja befogni a száját és nem bíráskodni az embereken!” kiabált Niall.

„Ne is haragudj, de az anyukámról beszélsz!” kiabáltam vissza. Niall megforgatta a szemeit.

„Nem az én anyám” mondta Niall, fellépkedve a lépcsőn a szobánkba.

Nyögtem egyet idegességemben, aztán leültem a kanapéra, és bámultam a falat.

Azóta veszekszünk, mióta megláttam azzal a lánnyal. Távolságtartó lett velem szemben. Oh, miről is beszélek, mindig is az volt velem.

Anya és ő sosem jöttek ki jól. Niallnek igaza van a bíráskodással szemben, anyám viszont mindig számon kéri Niallt. Mit dolgozik, hogy bánik velem. De engem sem hagy békén.

„Miért szereted még mindig Őt?” kérdezte egyszer.


De ő is szeret engem, csak problémái vannak a kimutatással.

_____________________________________________________________

„Mondom, Kate! Mostanában túl sokat veszekszünk!” mondom. Kate a homlokát ráncolta, és a szívére tette a kezét.


„Oh, te szegény! Talán csak stresszes!” mondta. Jake, Kate ikertestvére és az én legjobb barátom Kate mellett, megforgatta a szemeit.

„Harry, ti mindig veszekedtek. Életemben nem láttam még azt a srácot mosolyogni.” közölte Jake.


„Nem szoktunk veszekedni. Jól kijövünk egymással, és tájékoztatlak, hogy szokott mosolyogni” védtem meg.

„Kérlek, Harry. Niall nem tűnik boldognak, mikor veled van. Mi értelme az együtt járásnak, ha figyelembe sem vesz téged?” kérdezte Jake. Megforgattam a szemem. Kate és Jake néha túlságosan védeni akarnak, de én is őket, mikor randizásról van szó.

„Ő boldog… legalábbis remélem” mondtam a nyakamat vakargatva.

„Oké, tudod mit? Segítünk neked megfogni a pasidat!” mondta Kate, mire Jake idegesen nyögött.

„Ne engedd, hogy Kate segítsen neked! Életed végéig szingli leszel, mint én!” mondta Jake, mire Kate megforgatta a szemeit.

„Kérlek, Jake. Ennek te vagy az oka. Mind tudjuk, hogy te vagy a rondábbik.” közölte Kate. Visszafojtottam a nevetésem, ahogy Jake meredt az ikertestvérére.

„Oh, baszd meg!” felelt Jake, mire Kate hangosan nevetni kezdett, és már én sem tudtam visszatartani.

„Szóval, Harry. Minden, amit tennünk kell, az az, hogy megtaláljuk a gyengepontját!” kezdte Kate. Megemeltem a szemöldököm. Ennek semmi értelme. Kate megforgatta a szemét.

„Olyat kell csinálnod, amitől beléd esik!” fogalmazta át.

„De ő szeret engem” mondtam. Kate és Jake egymásra néztek, majd hangosan nevetni kezdtek, én pedig összehúztam a szemöldököm. Miért nevetnek? Ebben semmi vicces nincs.

„Édesem, mind tudjuk, hogy ez nem igaz” vette kezei közé az enyémeket Kate.

„Tehát. Lépésről lépésre megyünk” mondta. „Első lépés: csináljatok olyanokat, amiket szeret. Második lépés: várj. Harmadik: csinálj valamit, amitől aggódni fog érted, szomorú lesz, sírni fog. Ne-’’

„Szomorú? Miért?” kérdeztem. Kate a számhoz nyomta az ujjait.

„Ne szólj közbe. Negyedik lépés: szexuális szükségletek” emelgette Kate a szemöldökeit. Elpirultam, Kate pedig elmosolyodott.

„És végül az ötödik lépés: Mutasd meg neki!” fejezte be.

„Ezek a lépések, barátom, segíteni fognak neked egy rendes kapcsolat kialakításában!” mondta Kate. Jake kuncogott.

„Neki van érzéke ehhez, Harry!” mondta Jake.

Hezitáltam, de bólintottam. Itt az ideje, hogy érzelmeket mutasson nekem. Belefáradtam, hogy úgy kezeljenek, mint egy kétségbeesett szerelmest. Kate sikított.

„Olyan boldog vagyok, Harry! Úgy várom már, hogy smároljatok! Látni akarom!” mondta Kate. Elmosolyodtam

„Én is” mondtam. Csak csókolni Őt, oh Istenem, az szebbé tenné a napomat, vagy talán az egész életemet.

Prológus

Hejhó:)


Itt is van a prológus. Néhány rész nagyon fura volt nekem, szóval egy sort, vagy talán annyit sem, de kihagytam belőle. Mielőtt még valaki rám mordulna nem túl kedves hangnemben, az eredeti íróval megbeszéltem mindent.

Nos tehát, kezdődjék a Steps to his heart!

Jó olvasást mindenkinek :)

_______________________________________________________

Prológus

Fülig szerelmes vagyok. Niall mindenhogy tökéletes. A kék szemei, a festett szőke haja (amit én színezek három havonta), halvány, sápadt bőre, a testalkata… egyszerűen tökéletes.

És a legjobb, hogy ő az enyém. Két éve kezdtünk randizni. Ha érdekel, én voltam az, aki elhívta őt. Ő nem olyan ember, aki elhívna bárkit is. Ő nem olyan ember, akit érdekel a szerelem.


De én tudom, hogy érdekli. Mindig, mikor megszólítom, látom a csillogást a szemeiben. Ő szeret engem. De néha megkérdezem magamtól, ő… tényleg szeret engem? Elég jó vagyok neki?


Úgy értem, mi nem szexelünk, szóval azt hiszem, nem vonzódik hozzám szexuálisan (ami miatt én nagyon szomorú vagyok, csalódtam magamban, amiért ilyen nyomi vagyok, és nem szexi). És még sosem csókolóztunk. Persze, megpusziltam már az arcát, és nem, ő nem puszilta meg az enyémet, soha nem ölel vissza. Nem érintettük össze az ajkainkat. Soha. Nem is súrolták az ajkam. Semmi. Nada.


Oké, néha ez tényleg zavar, nagyon. De szeretem, és mindent megteszek érte. Ha ez azt jelenti, hogy várnom kell, akkor várok.

Tehát, most itt állok a kórház előtt, és várom, hogy Niall kijöjjön. Nem, Niall nem beteg, valójában ő a legjobb sebész a városban. Nagyon okos, és egy nagyszerű orvos.


Néha arra gondolok, miért jár egy olyan fősulissal, mint én? Jó, közel vagyok a diplomához. Ez a harmadik évem a főiskolán. Még egy év, és befejezem a Performing Arts iskolát.


Niall nem öreg hozzám, csak két évvel idősebb nálam. Valójában, kétszer jártam a tízediket. Nem vagyok túl jó a suliban, nehéz odafigyelnem. A gondolataim egyszerűen elkalandoznak az órákon, arra gondolok, hogy hamarosan hazajövök és látom az én hercegem.

Egyszer csak megláttam kijönni az ajtón, lábujjhegyre álltam és integettem neki. De hirtelen megálltam, egy lány sétált ki vele. A baj csak az, hogy Niall mosolygott és nevetett.


Összeráncoltam a homlokom. Sosem mosolyog, mikor velem van. Megölelték egymást, Niall elköszönt a lánytól, majd felém vette az irányt.


„Szia, Niall” köszöntem.


„Szia, Harry, mehetünk haza?” kérdezte, beugorva az autóba. Ráharaptam az ajkamra.

Idáig sétáltam a sulitól a hidegben, és nem aggódik? Vettem egy mély lélegzetet, majd kifújtam. Nem húzom fel magam. Talán csak stresszes a munka miatt.


De ahogyan RÁ mosolygott. Én akartam azt, nem ő jár vele, mégis rá mosolygott.

Szerintem ez nem fair, de szeretem őt. És tényleg nem akarom elveszíteni. Remélem, igazam lesz. Remélem, valóban szeret.

A blogról...

Hejhó :)

Ezen a blogon egy angol Narry fanfiction fordítása lesz látható pár napon belül. Mostanában rákattantam a bromance történetekre, bármennyire is nem hiszek bennük. Narry szerintem nagyon édes, és amit találtam történet, az is nagyon tetszik, szóval hát igen.

Néhány szót, szókapcsolatot ki fogok cserélni a szövegben, hogy magyarosabb legyen, szóval aki előre halad az angol történetben, és nem ugyanazt látja viszont, annak mondom, hogy ez a könnyebb érthetőség kedvéért van. És mert nem tanulok angolt, szóval azt értek bele amit szeretnék.

Röviden...


A történet címe Steps to his heart. Egyenlőre 53 részből áll, plusz a karakterválaszok, reményeim szerint magyarul is annyi lesz, amennyi az eredeti.

A történetben Harry hihetetlenül szerelmes Niallbe, aki nem igazán fejez ki iránta érzelmeket. Harry két legjobb barátja próbál neki segíteni, hogy érzelmeket csikarjon ki Niallből, ami lassacskán sikerül is.


Ha eddig nem lett volna egyértelmű, ez egy FIÚ X FIÚ történet, szóval tényleg csak azok olvassák, akik bírják az ilyet :)


Várok sok szeretettel mindenkit, kommentelni, pipálni ér :)



xxHöri