9. fejezet

Hejhóó:)

Tegnap sikeresen elcsesztem az életem (örülök ha a 60 pont meglesz), úgyhogy bánatomban lefordítottam egy részt. Ismételten hatalmas köszi Yume barátnémnak, hogy kisegített a nehéz mondatoknál, illetve kijavította a "szerkesztési hibáim" :D Remélem, tetszeni fog:)

Jó olvasást!

xxHöri

_________________________________________________________________

Kilencedik fejezet

„Oké oké oké. Szóval, hadd értelmezzem még egyszer… Niall… Kiszívta a nyakad?” kérdezte Kate ma már milliomodszor. Bólintottam.

„Ugyanarról a Niallről beszélünk?” Mert ez nem lehet Niall Horan. Lehetetlen.” mondta. 

Megforgattam a szemeim, ahogy beleharaptam a szendvicsembe.

„Lehetséges. Megtette” mondtam.

„De ha kiszívta a nyakad, akkor le is feküdtetek, igazam van?” kérdezte. Majdnem belefulladtam a szendvicsembe, köhögni kezdtem.

„Kate! Miért mondasz ilyeneket, mikor eszem?” kérdeztem. Elmosolyodott és vállat vont.

„Miért undorodsz ettől? Mind tudjuk, hogy ez egy nap be fog következni. Egyértelmű, hogy egy nap majd rohadt kanos lesz, és meg leszel döngetve, mielőtt észrevennéd. Soha nem tudhatod.” mondta, mintha nem ez lenne az egyik legkényelmetlenebb téma. Pedig ez volt, legalábbis nekem.

„Miért gondolod, hogy ő lenne fölül?” kérdeztem. Kate rám nézett, aztán nevetni kezdett, kicsit túl hangosan, mert az emberek bámulni kezdtek minket.

„Viccelsz? Ez jó volt, Harry. Komolyan” mondta könnyeit törölgetve. De ahogy ránéztem, egyből abbahagyta.

„Ja hogy komolyan mondtad?” kérdezte.

„Gratulálok, Sherlock” mondtam, mire mosolyogni kezdett.

„Ne már, Harry. Egyértelműen te vagy a lány a kapcsolatotokban. Nyisd ki a szemed!”

Homlokomat ráncoltam, és keresztbe tettem a karjaim.

„Te is egy tapadós, féltékeny, reménytelen, vágyakozó, szerelmes barátnő vagy, akit mindenki utál” mondta.

„De ne aggódj, úgy látszik, Niallt nem érdekli. Úgy értem, kiszívta a nyakad, a folt körülbelül akkora mint Oroszország, szóval még van remény.”

Szorosabbra fogtam a sálat a nyakamon, mire hallottam Kate nevetését. Boldog vagyok, amiért Niall ezt tette, mert mint tudjuk, ezelőtt sosem csinált ilyet. De ugyanakkor mérges is vagyok, mert Kate mindig viccet csinál belőlem, és ez tényleg kezd idegesíteni. És mindig, mikor megvakarom a nyakam a hülye viszketős sál miatt, fáj a foltom, ha hozzáérek.

„Fogd be! Nem akarok erről többet beszélni!” morogtam idegesen.

„Azta! Nézd, ki van ott.” Homlokráncolva fordultam meg, majd láttam, hogy Niall sétál ki a suliból.

Mi a…

„Mindjárt visszajövök” mondtam. Kate bólintott, én pedig felálltam és futni kezdtem Niall felé, aki már közel volt a kocsihoz.

„Niall!” kiabáltam utolérve őt. Megállt és megfordult.

„Mit csináltál itt?” kérdeztem lihegve a futástól.

„Valamit” felelte. Oké, kezdek kíváncsi lenni.

„De mit?” kérdeztem. Vállat vont és kinyitotta az autó ajtaját.

„Hahó! Hozzád beszélek! Mit csináltál?” kérdeztem. Sóhajtott és felém fordult.

„Átírattalak egy másik osztályba.” mondta. Leesett állal bámultam rá. Nem tehette…

„Miért csináltad ezt?!” kérdeztem.

„Mert a tanárod zavart” mondta. Homlokráncolva csaptam be a kocsiajtót mikor kinyitotta.

„Az én osztályom, nem a tied!” mondtam. Állkapcsa megfeszült ahogy rám meredt.

„Te pedig az enyém vagy, nem az övé!” mondta.

„Ez nem fai… várj, mi?”

A szám kiszáradt Niall szavai hallatán. Enyém? Övé? Mi?

„Otthon találkozunk. És nem akarom többet a közeledben látni azt a perverz tanárt.” mondta beszállva az autóba.

„Harry! Miért tartott 40 millió évig Niallel beszélned?” ugratott Kate mikor hozzám sétált.

„Hali, Niall!” integetett. Niall csak ránézett, aztán kitolatott a parkolóból.

„Valami azt súgja, hogy rossz kedve van.” mondta Kate. „Harry? Rendben vagy?”

De nem tudtam válaszolni. Az övé? Enyém? Niall úgy értette, ahogy én gondolom? Nem lehet. Két hete azt mondta hogy nem vagyok az övé, de most… most meg igen?

Miért pont most? Féltékeny? Vagy Mr.Tomlinson miatt? Vagy miattam?

„Harry. Nem fogok itt állni egész nap, amíg te bámulsz a semmibe.” szakított meg Kate. Kiszakadva a bambulásból megfordultam és a magas, karcsú lányra néztem.

„Az övé vagyok” mondtam. Kate ráncolta a homlokát, de mosolygott, szemöldökeit pedig megemelte, mikor leesett neki.

„Az övé vagy” mondta Kate, én pedig bólintottam.

„Az övé vagyok!”

„Az övé vagy!”

Együtt kiabáltuk ki a tüdőnket, miközben ő ugrált, én pedig körbefutottam a parkolót, sikítva ezeket a szavakat.

A mai egészen biztosan az egyik legjobb nap, amit Niall és én megéltünk együtt.