7. fejezet

Halihó! :)

Eljött végre az én időm, hogy egy részt teljesen egyedül fordítsak le. Előre is bocsesz, ha furán fogalmazok, de vegyétek figyelembe, hogy próbálkozom. :) Egyenlőre még nincs megbeszélve Hörivel semmi konkrét, de valószínüleg ez után már többször fogok én is részeket hozni.
Jó olvasást! ^^
Yume xx
                                                                                                                                                          

Hetedik fejezet

Egyszerűen nem tudok aludni. Az, amit Niall mondott teljesen összezavar.

’Soha többet ne mondd, hogy nem szeretlek.’ Mégis mit jelent ez?! Szeret engem vagy nem?

Egyszerűen meghalok a válaszért és most meg is fogom kapni.

Tudom, hogy Niall nem alszik. Azt mondta, hogy a kanapén fog aludni, de tudom, hogy az irodájában van, és valószínűleg dolgozik valamin.

Úgy döntöttem, hogy beszélek vele. Felálltam majd kisétáltam a folyosóra csakhogy lássam, ahogy kiszűrődik a fény Niall irodájának ajtaja alól.

Hangtalanul odaosontam majd belestem a szobába. Egy könyvet olvasott. Komolyan olvasna hajnali kettőkor?

Meg tudom csinálni. Csak odasétálok és beszélek vele. Mégis miért lettem ettől ideges? Hisz már két éve ezzel a férfivel vagyok, akkor most mitől félek? Elvégre szeretem é-

„Harry?”szólított meg Niall, ezzel kibillentve engem a kábulatomból. Könyvét is letette és engem tanulmányozott szemeivel.

 „Ó ehh, szia Niall”köszöntem. Niall kérdőn nézett rám, majd visszavette kezébe a könyvet és folytatta az olvasást. Oké. Itt a lehetőség. Csak kérdezd meg őt Harry! Meg tudod csinálni!

„Mit jelent az, hogy ’Soha többet ne mondd, hogy nem szeretlek.’?”kérdeztem. Niall felnézett rám majd becsukta az olvasnivalót.

„Miért nem alszol? Késő van.” válaszolt egy kérdéssel, teljesen megváltoztatva a beszélgetés fonalát.

„Kérlek, ne terelj Niall. Teljesen össze vagyok zavarodva.” mondtam, miközben nekidőltem a falnak.

„Összezavarodva mi miatt?”kérdezte, hangjából teljes unalom szűrődött ki.

„Hogy törődsz-e velem vagy nem. Hogy örülsz-e, ha veled vagyok. Hogy te szere-

Mondandómban félbeszakított, hogy Niall felkelt a székéből és megindult felém.

„Hogy én mit csinálok?”kérdezte, tőlem alig pár centire. Nyeltem egy nagyot, majd vettem egy mély levegőt.

„Hogy te szeretsz-e engem vagy sem.”böktem ki végre. Niall sóhajtott egyet, közben kezével a hajába túrt és lenézett rám.

Mélyen a szemeimbe nézett, mintha csak kutatna valami után. Annyira furcsa. Mégis miért viselkedik velem így? Általában bunkó szokott lenni…

Hirtelen mindkét kezével megfogta az arcomat, majd lehajolt hozzám és egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra.

Éreztem, hogy elvörösödök, ahogy ajkai csikizték a bőrömet. Megcsókolt. Vagyis a homlokomat csókolta meg, de az is számít. Bizonyos szinten.

„Feküdj le aludni Harry. Holnap suliba kell menned és nem foglak kirángatni az ágyból, ahogy minden reggel szoktam.” mondta.

Egyhelyben álltam és néztem Niallra teljesen lefagyva. Megpuszilta. A. Homlokomat.

„Harry. Menj aludni.” mondta bosszankodva. Bólintottam, de éreztem, hogy homlokom ráncba szalad.

„De olyan üres az ágy nélküled.” motyogtam. Niall sóhajtott, miközben az ajtóra mutatott.

„Csak feküdj le.”mondta utoljára. Puffogtam egy kicsit, de egy bólintás után kimentem a helyiségből.

Talán Niall kezd megnyílni felém.