5. fejezet

Hellooooo mindenki!
Ennek a résznek jelentős részét Yume fordította, amiért mérhetetlenül hálás vagyok neki. Ő egy fokkal (egy nagyon nagy fokkal) jobban tud angolul, de a magyartot rendesen törteti :D szóval közös munka, mivel utána magyarosítani kellett, és vesszőket szurkálni bele, de azért dankebitte, Vi!! <3
Mindenkinek sikerekben gazdag boldog újévet kívánok! Remélem, sikerült kipihenni a bulizást/pizsipartit/ágyban fekve filmnézést, esetleg egyszerre a hármat!
Köszönöm azoknak, akik reagáltak a csere-kérésemre, illetve azoknak, akik kommenteltek (UGYANIS MINDKETTEJÜKNEK HATALMAS RAJONGÓJA VAGYOK*-*)
Szóval ja.
Jó olvasást mindenkinek :)

_______________________________________________________________________

Ötödik fejezet

„Komolyan mondom, srácok! Éreztem az ajkait a homlokomon!” mondtam. Kate álmodozón sóhajtott, kezét a mellkasára szorítva, míg Jake a körmeit nézegette.

„Aww, ez olyan cuki!!” örült velem Kate. Jake idegesen nyögött.

„Mi van, ha ez nem igaz? Mi van, ha csak álmodtad?” kérdezte Jake, mire Kate megforgatta a szemeit.

„Ne légy hülye, Jake. Most mondta, hogy ez az előtt volt, mielőtt elaludt volna!” mondta Kate. Most Jake forgatta a szemeit.

„Néha az álmok elég valóságosak. Mint mikor azt hiszed, hogy valaki megcsókol, pedig csak megnyaltad az ajkaid.” magyarázta Jake. Kate száját egy gondterhelt ,ohh’ hagyta el.

Végülis volt benne valami. De én biztos voltam benne, hogy megtörtént. Hisz annyira valóságosnak tűnt, túl valóságosnak.

„De biztos vagyok benne, hogy éreztem! Tényleg megtette!” erősködtem. Jake csak megrázta a fejét.

„Csak egy álom volt. Amúgy is, Niall ilyet tenne? Biztos nem. Nem túl hihető.” mondta Jake. „Bizonyítékot kéne szerezni.”

Hirtelen Kate elmosolyodott, szélesen és ijesztően. Jake és én egyszerre emeltük meg szemöldökeinket.

„Van egy nagy ötletem!” mondta Kate. Szélesen elmosolyodtam és közelebb léptem. Kate-nek mindig jó ötletei vannak.

„Miért nem nézzük meg mi magunk?” kérdezte izgatottan Kate. Mosolyogtam és bólintottam Jake viszont megrázta a fejét.

„Mit kéne csinálnunk?” kérdeztem. Kate sikkantott egyet, és még közelebb jött hozzám.

„Oké. Szóval amíg te alszol, Jake és én megfigyelünk téged és Niallt. Megnézzük, mit csinál.” mondta el szinte visítva és azt kellett hogy mondjam, ez nem is olyan rossz ötlet.

„Várj! Micsoda?! Én ebbe nem megyek bele.” válaszolta Jake, mire Kate csak felhúzta az orrát.

„Kéééééérlek Jakey! Tedd meg ezt a nagy szívességet Harrynek! Lécciiii...” könyörgött. Jake csak morgott egyet. Tudtam, hogy nem tud sokáig ellenállni Kate aranyosságának. Néha még nekem sem megy.

„Jól van! Megcsinálom! Jesszus...” adta be derekát Jake. Kate és én együtt ünnepeltünk, mire Jake csak mosolyogva csóválta a fejét.

„Gyerünk, hozzuk ezt össze!”

______________________________________________________________

Kate szemszöge

„Istenem! Oda nézz!” kiabáltam suttogva. A szekrényükben bújkáltunk. Jake épp készül bepisilni, ami nagyon szórakoztató.

Niall mosolyogva nézett le a hozzábújó Harryre.

„Azta. A csávónak tényleg van szíve.” suttogta Jake, mire csak megforgattam a szemem. Viszont muszáj volt elmosolyodnom azon, ahogy Niall lehajolt és nyomott egy-egy puszit Harry orrára, majd homlokára.

Niall tényleg úgy nézett ki, mint aki szereti őt. Niall úgy mosolygott, mintha ép a világ legszebb emberét csodálná. Komolyan, még boldognak is tűnt.

„Óóó...” suttogtam. Jake csak kuncogott, majd felszisszent.

„Mi a baj?” kérdeztem.

„Behugyozok. Kate, komolyan lehugyozom magam! Ki kell jutnunk innen! MOST!” mondta. Lesokkolódtam, mikor megéreztem valami nedveset a combomhoz érni.

Nem tudtam tovább visszatartani. Elkezdtem sikítani.

„Basszus! Undorító vagy!” kiáltottam, miközben szinte kitéptem a szekrényajtót és szaladtam egyenesen a bejárati ajtóhoz.

Hallottam a léptek hangját magam mögött ahogy próbáltam kinyitni az ajtót, de be volt zárva.

„Kate! Próbáld a hátsó ajtót!” mondta Jake. Mindketten megindultunk hátrafelé és úgy szaladtunk kifelé ahogy csak tudtunk.

Harry szemszöge

„Basszus! Undorító vagy!” hallottam valakit kiabálni és rögtön felpattantak a szemeim. Még pont láttam ahogy Kate és Jake rohan kifele a szobából.

Éreztem ahogy egy kar elengedi a derekamat ahogy Niall felállt és elindult hogy körbenézzen mi is történik.

Várjunk csak. A karja a derekam köré volt fonva. A karja. Az én. Derekam. Körül.

Mi. A. Franc?

Komolyan átölelt engem? Nem emlékszem ilyesmire mielőtt elaludtam volna. Meg kell majd kérdeznem holnap, mit látott Kate és Jake.

Niall visszajött a szobába és becsukta maga mögött az ajtót.

„Miért voltak a szekrényünkben?” kérdezte. Jézusom! Azt mondta a MI szekrényünkben! Sose szokta ezt mondani.

„Uh.. gőzöm sincs. Gondolom beragadtak?” válaszoltam ártatlanul. Niall csak megforgatta a szemeit és a fejét csóválta.

„Tökmindegy. Majd holnap megbeszéljük, most fáradt vagyok. Jó éjt!” mondta miközben bemászott az ágyba mellém és leoltotta a villanyt.

Mosolyognom kellet még a gondolatára is, hogy a kezei a derekam körül voltak. A kezei tényleg a derekamon voltak! Visszadőltem én is majd hozzábújtam az oldalához mire ő csak felmordult.

Elmosolyodtam és megpusziltam az állát amitől a szokásostól eltérően, elkezdett libabőrözni. Talán hideg van.