Sziasztok!
Rég hoztam már én az új részt, ugye? Hát igen, eléggé el voltam foglalva. Talán mostmár egy kicsit több időm van, de nem ígérek semmit.
Mindenkinek Kellemes Húsvétot! Kár, hogy a szünet viszont ilyen rövid....
Yume
Mikor a szemeim hirtelen kinyíltak a reggeli napfény rögtön megvakított. Morogtam egyet és visszacsuktam szemeim még pár pillanatra, hogy utána véglegesen kinyissam őket.
Rég hoztam már én az új részt, ugye? Hát igen, eléggé el voltam foglalva. Talán mostmár egy kicsit több időm van, de nem ígérek semmit.
Mindenkinek Kellemes Húsvétot! Kár, hogy a szünet viszont ilyen rövid....
Yume
Huszonkettedik fejezet
Mikor a szemeim hirtelen kinyíltak a reggeli napfény rögtön megvakított. Morogtam egyet és visszacsuktam szemeim még pár pillanatra, hogy utána véglegesen kinyissam őket.
Igazán visszafoghattam volna magam egy kicsit.
Megpróbáltam felülni, de egy kéz szorosan átfogta a derekam. Lenéztem és
láttam, hogy Niall feje a mellkasomon pihen, miközben a derekamba kapaszkodik, a
karom testének nyomódva.
Olyan aranyos amikor alszik. Óvatosan felemeltem a szabad
kezemet és átfésültem vele a haját. A fogása lazult a derekamon és feljebb
csúszott, fejét befúrta a vállamba, majd adott egy puszit a kulcscsontomra.
Éreztem, ahogy elkezdek vörösödni, ahogy keze felcsúszott
a karomra. A bőrt gyengéden cirógatta, míg le nem ért a tenyeremig, majd
összekulcsolta ujjainkat.
Niall szemei már teljesen ki voltak nyílva és az
enyémekbe fúródtak.
„Reggelt.” mondta, hangja sokkal reszelősebb és akcentusa
sokkal egyértelműbb, mint általában. Halványan elmosolyodtam és még közelebb
fészkelődtem az oldalához.
„Reggelt.”
Niall ajkai megtalálták az enyéimet, majd gyengéden
megcsókolt.
Miért csókol meg mostanában ilyen sűrűn? Az évfordulónk
óta szinte folyton csókolózunk. De azzal a különbséggel, hogy máskor utána
mindig elfutott, most meg nem.
Most csak itt van. Mellettem. Olyan aranyosan és bújósan. Nem mintha panaszkodnék, csak kíváncsi vagyok, miért viselkedik így? Ez nem ő.
De ha sűrűbben lenne ilyen kedve, boldog lennék. Szóval kihasználom a
pillanatot.
„Ma is lesz egy foglalkozásunk.” mondta Niall, megtörve a
szoba csendjét és gondolataim menetét.
„Nem akarok menni.” durcáskodtam és közelebb bújtam
hozzá. Sóhajtott egyet és simogatta a hátam, miközben fejét vállamon
pihentette.
„Tudom, de anyukám fizetett ezekért a foglalkozásokért.
Nem akarom, hogy elvesszen a pénze.” mondta. Én pufogtam egy kicsit, amin ő
csak kuncogott egyet és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
Meg tudnám szokni ezt az oldalát Niallnek.
„A mai egy különleges óra. A haraggal, a románccal
és a felfedezéssel fog foglalkozni.” kezdte mesélni Dr. Rudzick.
„A foglalkozás után mindegyikőtök fel fogja fedezni a
párja testét, jól megnézi annak minden részét és minden szépségét. Megnézni mi
az, ami igazán jellemzi őt. De először is ki fogjuk fejezni a haragunkat.
Mindet ki fogjuk most engedni.” Néztem, ahogy elővesz egy pár bokszkesztyűt és behoz egy
bokszzsákot a terem közepére.
„Ezek a kesztyűk” emelte a magasba az említett darabokat
„képviselik a szíveteket. Ezek tartanak erősnek, ezekkel tudtok szeretni.”
mondta, majd felvette őket és ütött egyet a zsákba.
„Ez a bokszzsák képviseli a partnereteket, a
szeretőtöket. Meg fogjátok ütni a zsákokat, de nem szórakozásból, hanem
bosszúból. Minden egyes alkalomért, mikor a partneretek megbántott titeket érzelmileg
vagy akár fizikálisan, egyet üttök a zsákba. Ki akarjátok ezt a haragot engedni, megmutatni neki, hogy mennyire bántott meg titeket.” magyarázta.
Mindenki beleegyezően bólintott.
„Szóval ki kezdi?”
Senki nem tette fel a kezét. Mindenki próbálta a lehető
leginkább kerülni a szemkontaktust a nővel, engem is beleszámítva. Mégis ki
akarna kimenni oda?! Egy egész életre kínosan érezném maga –
„Harry? Miért nem mész és kezdesz te? Tudod mit mondanak,
fiataloké az elsőbbség.” nyújtotta felém a kesztyűket. Magamban káromkodtam egy
sort, míg felé csak egy erőltetett mosolyt küldtem és felálltam a székből, felé
sétálva, hogy elvegyem a kesztyűket a kezéből.
„Emlékezz, gondolj arra a sok fájdalomra, amit neked
adott. Ne mondj semmit csak üss.” suttogta. Bólintottam és felvettem a
kesztyűket és bámultam a zsákra.
Gondolj az alkalmakra, mikor összetörte a szíved.
1: A hülye asszisztense a házunkban.
*ütés*
2: Ejtett a második évfordulónkon a hülye
asszisztenséért.
*ütés*
3: Nemet mondott nekem két héten keresztül, mikor randira
hívtam.
*ütés*
4: Azt mondja, hogy csak a terhére vagyok, idegesítőnek
hív, azt mondja mindig felhúzom.
*ütés*
5: Nem mondta, hogy szeretlek.
*ütés*
6: Két éven át nem csókolt meg.
*ütés*
7: Mindenbe beleüti az orrát.
*ütés*
8: Folyton el akar nyomni.
*ütés*
9: Éretlennek hív.
*ütés*
10: Kiabál velem.
*ütés*
Már nem tudtam tovább magamban tartani. Folyamatosan
ütöttem a zsákot minden ok nélkül. Tényleg kiengedtem a feszültséget. Nem
tudtam, hogy elkezdtem sírni csak mikor megéreztem a forró könnyeket lefolyni
az arcomon.
Hülye Niall. Mindig vegyes érzelmeket mutat. Annyira
feldühít. Döntenie kell. Szeret engem vagy nem? Velem akar lenni vagy nem? Nem
hagytam abba a zsák püfölését csak mikor megéreztem egy kezet a vállamon.
Számon kiszökött egy kisebb zokogás és karjaim erőtlenül estek az oldalamra.
Hallottam ahogy az ajtó hirtelen kinyílik és még pont
láttam, ahogy Niall kisiet a teremből, az ajtó mögötte hangosan csapódik be.
„Niall, várj!” kiáltottam és utána indultam. Hirtelen
megfordult így majdnem mellkasába csapódtam.
„Miért csináltad ezt?! Mégis mi a franc bajod van?!”
csattant fel. Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak valamit, de semmi nem jött
ki, az arcának közelsége elég nagy figyelemelterelés volt.
„Azért tetted, hogy beállíts rossz srácnak?!” kiabálta.
Felszisszentem, ahogy szemébe néztem és csak egy hideg szempárt láttam.
„Nem. Sajnálom, nem akartam. Csak fel –„
„Én nem a rossz srác vagyok Harry. Te csinálsz belőlem
azt.” mondta és megfordult, otthagyva engem egyedül.
Én teszem őt azzá? Lehetne, hogy én lennék az oka annak,
hogy így viselkedik?
Kinyitottam a hotelszobánk ajtaját, majd be is csuktam
magam mögött lágyan. Tudtam, hogy Niall itt van, mert az összes lámpa le volt
oltva. Mindig is szerette a sötétséget, de nem tudom miért.
Az egyik lámpát feloltva megláttam, hogy Niall kinn van a
verandán. Beharaptam a szám szélébe, ahogy megindultam az irányába. Niall még
csak rám se nézett, valószínűleg túl mélyen bámulta a hotel előtt lévő sötét
óceánt.
„Sajnálom.” mondtam hirtelen. Láttam, ahogy Niall
megszorította a korlátot, majd hirtelen megfordult és rideg tekintettel bámult
rám.
„Fel kell fedeznünk egymást.” mondta. A szemeim
kitágultak. Miért mondaná ezt, pont ilyenkor? Dr. Rudzick tényleg említette, de
egy bocsánatkérés közepén…
Mellém sétált, majd megmarkolta a csuklómat, amitől
összerezzentem. A csúsztatható ajtót becsukta mögöttünk és a háló felé húzott.
Sötét volt a szobában, de a holdfény bevilágított az
ablakon keresztül megvilágítva Niallt, hogy tökéletesnek tűnjön, mint mindig. A
szemei a szokásosnál is kékebbek és fényesebbek, a bőre világosabbnak tűnt.
Közelebb jött, az árnyéka
beborítva engem. De a tekintete megváltozott. Lágy volt. Mintha félne, hogy
összetör. Olyan gyengéd volt.
A keze elkezdte kigombolni az
ingemet, majd mikor azzal végzett az anyagot óvatosan lesimította a vállamról.
Elkezdte simogatni a mellkasom és egész testem libabőrős lett.
Levette a felsőjét, a
szemkontaktust csak addig törte meg, míg a pólót lehúzta a fejéről. Én idegesen előrenyúltam és
megérintettem a mellkasát és éreztem a szívverését.
„Csakis érted ver.”
suttogta, és közelebb lépett hozzám, ami miatt mellkasaink összeértek. A kezei
felcsúsztak arcomra és azt kényeztették, szemeivel számat tanulmányozta.
„Olyan tökéletes ajkak.” mondta
és egy lágy puszit nyomott rá. Kezeivel átfogta a derekamat, ajkaival már egyre
lejjebb haladt, először nyakamat majd kulcscsontomat halmozva el puszikkal.
Lassan az ágy felé kezdett tolni,
majd le is fektetett rá és rám dőlt.
Ajkaival még mindig könnyed
csókokat hagyott a kulcscsontomnál. Kezei a nadrágomnál kezdtek el matatni, majd
rájöttem, hogy épp kigombolják azt. Miközben még mindig a bőröm puszilásával
volt elfoglalva levette rólam a fölöslegesnek vélt ruhadarabot.
De nem érdekelt. A gyengéd
érintései az őrületbe kergettek és nem tudtam semmire se figyelni
rendesen. Nem tudtam megállítani, mert
nem akartam. Az ereje lebirkózott engem. Hogy innentől kezdve mit csinál, az nem
érdekel. Azt tehet amit szeretne, engem nem fog zavarni. Az akarás, a vágy,
éreztem és nem akartam megállítani.
Végigcsókolt a hasamon, lila
foltokat hagyva maga után a hasfalamon. De aztán megéreztem a kezét, ahogy a
combomat simogatja és akkor belém nyílalt.
Kinyitottam a szemem és
felültem. Féltem a reakciójától, de nem tudtam már tenni ellene. Már
megtörtént.
Ő sokkolva nézett rám szemében
szomorúság és ami még rosszabb, szánalom.
„Harry…” mondta. Szemeim
kezdtek megtelni könnyel, ahogy néztem rá.
A combom tele volt sebekkel,
vágásokkal és égésekkel. Ez volt a depressziós korszakom. Valami, amit nem
tudtam irányítani.
„Miért?...Miért…” motyogta
Niall és elhúzódott tőlem. Kiszökött belőlem egy nagyobb zokogás és tenyerembe
fúrtam az arcomat.
„Akkor volt mikor a szüleim
elváltak. Le voltam hangolva, és nagyon szomorú voltam. Boldog akartam lenni,
kellett valami figyelemelterelés. Úgy éreztem az én hibám, hogy elváltak. Az egy
sötét korszak volt számomra, de …. Mostmár vége. Én –„
„Mikor váltak el a szüleid?
Akkor kezdted?” kérdezte, miközben felállt az ágyból. Én csak bólintottam és
sírtam tovább.
„Már nem csinálok ilyet Niall.
Ígérem. Már abbahagytam.” makogtam. Niall megrázta a fejét és kezét a hajába
túrta.
„A szüleid kb egy éve váltak el….
azt mondod?...” Niall szemei kikerekedtek, ahogy bámult rám. Elmotyogtam még
egy bocsánatkérést miközben bőgtem.
„Ez akkor történt, amikor mi… együtt
voltunk?” nyögte ki. Én csak
bólintottam, ahogy még több könny hullott a szememből.
„Nem voltam ott neked. Nem
voltál boldog. Bántottad magad és én… istenem.” mondta, miközben a fejét fogta
idegességében.
„Niall, semmi baj. Nem csinálom
már többet. Ez már csak a múlt.” mondtam kimászva az ágyból, és megindultam
felé.
„Nem. Nem voltam ott neked. Ott
kellett volna lennem neked.”
„Niall állj! Kérlek. Ez nem a
te hibád. Az enyém. El kellett volna mondanom neked. Tudom, ho –„
„Nem. Ott kellett volna lennem.
Nekem kellett volna a figyelemelterelésednek lenni és nem ennek. Ott kellett
volna lennem. BASSZUS! OTT KELLETT VOLNA KELLETT VOLNA LENNEM!” kezdett el
hirtelen kiabálni. Megfordult, majd kinyitotta az ajtót és kiindult a hálószobából.
„Kérlek Niall. Ne. Ne hibáztasd
magad kérlek. Állj.” mondtam, megfogva a csuklóját. Ő kitépte kezét a szorításomból,
a lendülettől pár lépést hátraestem.
„Ott kellett volna lennem
neked. Nekem… boldoggá kellett volna, hogy tegyelek.” mondta és kilépett a
szobából, becsukva maga mögött az ajtót.
Még egyszer feltört belőlem a
zokogás és lecsúsztam a fal mellé. Niall magát fogja ezért hibáztatni. Nem
kellett volna hagynom, hogy ezt tegye. nem kellett volna hagynom, hogy átvegye
felettem az irányítást.
Miért kell a szerelemnek ilyen
nehéznek lennie? A szerelemnek boldoggá kéne hogy tegyen, nem pedig szomorúvá,
szinte depissé.
Vagy lehet, hogy ez nem is
szerelem.
Hi-hi ^_^
VálaszTörlésNem hiszem el, hogy végre kedves volt vele, de megint elromlott minden... vagy talán nem is romlott el, de már megint nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kéne. Pedig olyan cukik voltak reggel :) Végre nem volt vele bunkó és olyan kis drágák voltak, mintha TÉNYLEG 3 éve együtt lennének *-* Szeretlek Narry ♥ :D A foglalkozáson kissé elfajultak a dolgok, de teljesen jogos volt Harry részéről. De ez részben a nő hibája is. Tudhatta volna (vagy legalábbis sejtenie kellett volna), hogy ez az ötlet eléggé rosszul sülhet el egyes pároknál. Okééé, így látja a párja, hogy mennyi fájdalmat okozott, blabla... de akkor is :( Viszont az 'ismerd meg a párod testét' egész jó ötlet . És Niall szívesen gyakorolta is :p Ez kicsit gonosz lesz, de örülök a bűntudatának. Most komolyan, hogy nem vette észre, hogy Harrynek valami baja van és szüksége lenne rá?! Ennyire nem törődött vele?! Nem értem... Legalább most részben minden jól alakult :) Niallnek bűntudata van, Harrynek bűntudata van amiért Niallnek bűntudata van :D Remélem a következő részben kibékülnek. Mondjuk Narrynél ki tudja? ;)
Örülök, hogy visszatértél :) Sajnálom a kis 'veszekedéseteket' Hörivel. Tudom, hogy mindketten a legjobbat akarjátok nekünk. Nem a te hibát, amiért olyan sok dolgod volt :) Remélem kibékültetek, már ha össze voltatok veszve ^~^
U.i.: Kellemes húsvéti ünnepeket mindkettőtöknek :)
:o :o :o!!!!!!!
VálaszTörlésJÉZUSOM!
Az eleje cuki volt,de utána...huh...nos igen Harry,érdekes vagy,de meg értelek! Niall babát nem értem,mi bajod van? Hol szerelmes Rómeó vagy,hol egy kiállhatatlan dög. Most a végén....aranyos voltál... Én is így reagáltam volna,de egy pillanatra azt hittem +18 lesz,hát tévedtem...depresszió lesz... vagy Harry-nek,vagy Ni-nek... Á hagyjuk,már mindent összehordtam!
Lényeg: Nagyon jó lett! Ügyesen fordítottál! :)
Boldog Húsvétot nektek is! :)
Várom a kövit!
xxCoolGirls
JÉZUSOM!!
VálaszTörlésNagyon jó ez a rész!! Remélem hamar lesz következő forditás !!!
Mikor lesz kövi? :((
VálaszTörlés