20. fejezet

Helloszia mindenki!

Ad1, biztosan hallottatok mindenfélét Zaynről, és biztos nektek is legalább olyan szar ez az egész, mint nekem, de nem fogok hegyi beszédet tartani róla, és a blogot sem szüneteltetem, hiszen semmi értelme nem lenne. Ez egy befejezett történet, és ha már elkezdtem, meg is csinálom, Zayn ide vagy oda (ez most lehet hogy úgy jött le, hogy egy érzéketlen paraszt vagyok - nem, csak már kisírtam magam és már nem tudok foglalkozni vele.)

Ad2, igen, megint kimaradt egy hét, és talán már unalmas, hogy nem vállalom magamra, mégis, szerintem ez Yume hibája. És itt most befejeztem azt, hogy bármikor is felajánlom neki, hogy fordítson ide. Ne haragudjatok, ha az ő fordításait jobban szerettétek, de nem először fordul elő, hogy ígérgeti hogy jó majd holnap, és szart se csinál. Igyekszem visszatérni a csütörtök-vasárnapi részekhez, csak nehéz, ha nem tudom, hogy most akkor én nekikezdjek, vagy várjak, vagy mi van. De mostantól visszatérek, ígérem.

Ad3, nem egy hosszú rész, de legalább történik benne valami :) Köszönöm a majdnem 6000 megtekintést és a 11 feliratkozót! Tényleg, imádlak titeket! 

Jó olvasást!

xxHöri

_____________________________________________________________

Huszadik fejezet

„És ne felejts el jegyzetelni nekem órákon! És-”

„Oké, oké, oké, Harry, tudom! Csak menj!” mondta Kate még utoljára megölelve engem.

„Nagyon remélem, hogy jobb lesz a kapcsolatotok a nyaralás után.” suttogta a fülembe Kate. Elmosolyodtam és bólintottam ahogy megöleltem Jaket, Maurat és Bobot.

„Siess már.” morogta Niall. Megforgattam a szemem és megfogtam a táskám.

„Sziasztok srácok! Érezzétek jól magatokat!” kiabált Kate. Szélesen elmosolyodtam és integettem. Niall idegesen nyögött, megragadta a kezem és a gép bejáratához húzott.

„A jegyeket, legyen szíves.” mondta a csaj. Niall lágyan elmosolyodott és átadta a jegyeket. Oké, szóval a csajra mosolyog, rám meg nem. Au.

„Rendben! Kellemes repülést!” mondta visszaadva a jegyeket.

Megfogtam a csomagom és felnyargaltam a gépre.

„Első osztályon leszünk?” kérdeztem. Niall bólintott, kerülve a szemkontaktust. Jézus, próbálok vele beszélgetni, de ő egy fél pillanatra sem néz rám. Milyen csodás barát.

Két napja volt az évfordulónk. Háromszor csókolóztunk aznap éjjel. De az valami igazán különleges volt. Olyanok voltunk, mint egy igazi pár, akik tényleg szeretik egymást. Aztán reggelre Niall megint seggfej lett. Yeeeey…ne.

Szóval most el kell mennem vele nyaralni egy hétre, hogy részt vegyünk egy párterápián.

„Hadd csináljam én.” mondta Niall mikor próbáltam felrakni a cuccomat a csomagtartóra.

„Meg tudom csinálni.” morogtam, mire Niall beült az ablak mellé. Duzzogva ültem a szélére. Én akartam az ablak mellé ülni.

Kezdődjék hát az unalmas repülés.

_________________________________________________________

Két órája repülünk, de még mindig messze vagyunk. De mit is vártunk? Európában lakunk, és most Ausztráliába megyünk. Elég hosszú az út.

Megfordultam, hogy lássam Niallt, aki éppen egy hülye magazint olvasott házakról meg családokról.

Felemelkedtem az ülésemből, hogy belekukucskálhassak a magazinba. Niall elpillantott az újságról és rám nézett. Becsukta a magazint és az ölembe tette.

„Kérd el, ha olvasni akarod azt a szart.” mondta Niall kinézve az ablakon. Most mi baja van?

„Mi ez a szar hozzáállás?” csattantam fel. Niall felém fordult és rám meredt.

„Mi van a te hozzáállásoddal?” vágott vissza.

„Miért viselkedsz úgy, mint egy fasz? Mit csináltam, amiért ilyen vagy?” kérdeztem. Niall megforgatta a szemeit és megrázta a fejét.

„Most éppen idegesítesz, és nem vagyok olyan kedvemben hogy bárkivel is veszekedjek, úgyhogy fogd be.” mondta.

„Nem csak én vagyok idegesítő.” mondtam. Niall összeszorított fogakkal nézett rám.

„Be tudnád fejezni?” kért.

„Nem tudom, de valamit tudok!” mondtam.

„És mi lenne az?” kérdezett vissza szarkasztikusan. Hamis mosolyt vettem fel és kikapcsoltam a biztonságiövem.

„Itt hagyni.”

Felálltam, mire Niall megpróbálta elkapni a csuklóm, de odébb ütöttem. A mosdóba mentem, repülés végéig ott akartam maradni.

Először bekopogtam, hogy biztos legyek, senki nincs bent. Nem kaptam választ, úgyhogy kinyitottam az ajtót, de azzal együtt be is lettem lökve rajta.

Megfordulva Niallt láttam, ahogy éppen bezárja az ajtót.

„Mit képzelsz, mit csinálsz? Takaro-”

Kezét a számra nyomta, az arca nagyon közel volt az enyémhez.

„Figyelj, Harry. Anyáék nagyon sok pénzt költöttek erre a nyaralásra. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk élvezni, veszekedés nélkül.” mondta. Ellöktem magamtól.

„Én próbálkozzak? Neked kellene visszafogni magad!” mondtam. „Neked kéne úgy viselkedni, mintha lenne szíved, akkor együtt lehetnénk, de úgy tűnik, neked nem megy!” csattantam fel. Megragadta a pólóm nyakát és az ajtónak tolt.

„Hogy érted, hogy mintha lenne szívem? Olyan vagyok, amilyen akarok lenni.”

„Nem! Te ostoba! Két napja éjszaka teljesen jól elvoltunk, egészen reggelig, olyan voltál, mintha a csók nem jelentett volna semmit!” mondtam az arcába. A mosdó elég kicsi volt.

Niall hirtelen megfogta a vállam és összenyomta az ajkainkat. Szemeim kikerekedtek, ahogy lihegni kezdtem. Megint megcsókolt? Lehunytam a szemeim és a tarkójára vezettem a kezem. Niall nyögött és a csípőmre tette a kezeit, és megemelt, ahogy a falhoz préselt.

Gyors ritmusban mozogtak ajkaink. Nem volt lágy, mint akkor éjjel, nem volt szenvedélyes. Gyors volt. Éreztem az akaratot, a szükséget, a vágyat.

A szorítása erősebb lett a csípőmön, én pedig erősebben nyomtam össze ajkainkat, ahogy beletúrtam a hajába.

Hirtelen eltávolodott tőlem és zavartan nézett rám, ahogy leejtett a padlóra, én pedig seggre estem. Összerezzentem, ő pedig hátrálni kezdett.

Lenézett a földre, mintha nagyon gondolkodna valamin, aztán megrázta a fejét, kinyitotta az ajtót és kisietett rajta.

Elég rendesen benne voltunk a dologban, de mint már azelőtt is, ő megfutamodott. Talán megint figyelmen kívül hagyja, ami most történt.

Ne bocsáss meg neki, Harry! Ne bocsáss meg neki! Az, hogy kölcsönösen felizgattátok egymást, nem jelenti azt, hogy meg tudsz neki bocsátani. Ne felejts ilyen könnyen!

Ezeket ismételgettem magamban. Nem engedhetem neki, hogy elcsábítson a csókjaival, a sármjával, a tökéletességével. Nem akarok gyengének tűnni. Be kell bizonyítanom neki, hogy nem irányíthat engem. Mármint pontosan ezt csinálja, de ezen változtatni akarok!

Mostantól azt fogom csinálni, ami nekem a legjobb, nem pedig neki. Olyan leszek, mint három évvel ezelőtt.

Szinglit játszom.