18. fejezet

Sziasztok!

Ugyan majd meghalok a fáradtságtól, az egész fejezetet hoztam nektek, ami elég hosszú, szóval csak úgy kezdjetek bele, ha nem vagytok fáradtak!

Közben szerintem lesz pár pillanat, mikor "én ezt nem olvasom tovább" érzésetek lesz, de nyugi, jó az :D

Én a végén akadtam ki, de ez egyénfüggő.

A következővel sietni fogok, és szerintem ennyit arról hogy Yume valaha is hozni fog még részt (igen, kicseszettül haragszom rá). 

Kellemes hétvégét mindenkinek, és persze

Jó olvasást! :)

xxHöri

_____________________________________________________________

Tizennyolcadik fejezet

„Ez a szüleim évfordulója. Kérlek, légy kedves, és ne legyél olyan, mint egy menstruáló kiscsaj.” mondta Niall miközben leparkolt a szülei háza előtt. Rengeteg autó állt ott sorban, egész az utca végéig. Niallnek biztos nagy családja van.

„Nekem mindegy.” mormogtam és kiszálltam az autóból. Niall tuti elfelejtette, hogy ez nem csak a szülei évfordulója. A miénk is.  Szóval egy évforduló-partira megyünk, és azt kell mondjam, ideges vagyok.

Elég nagy családja van, akikkel még nem találkoztam. Mi van, ha nem tetszem nekik? Mi van, ha nem fogadnak el? Valószínűleg én leszek az egyetlen angol a bulin. Kirekesztett leszek.

Hosszú volt az út Londonból Mullingarig. Majdnem 4 óra, de muszáj volt. Nem akartunk csalódást okozni a szüleinek.

„Gyere már, Harry. Nem érünk rá itt álldogálni egész nap!” mondta Niall, a kétszintes családi ház bejárata felé sétálva.Ideges vagyok.

Kinyitotta az ajtót és belépett. Kiengedtem egy sóhajt és követtem.

„Boldog évfordulót!” hallottam egy magas hangot, erős ír akcentussal kiabálni. Hirtelen egy szoros ölelésben találtam magam egy kis test miatt. Maura. Lemosolyogtam rá és visszaöleltem.

„Önöknek is, Mrs. Horan” mondtam. Összeráncolta a homlokát és ciccegni kezdett.

„Na-na, Harry! Mondtam, hogy szólíts Maurának! Ez lesz az eddigi legjobb évfordulónk! Alig várom, hogy átadjuk a meglepetést!” csicseregte, és még szorosabban húzott magához.

„Anya, emlékszel a fiadra?” kérdezte Niall mögülem. Maura nevetett és elengedett, hogy fiatalabb fiát egy erősebb ölelésbe vonja.

„Göndörke! Boldog évfordulót!” mondta Bob, megveregetve a hátam. Összerezzentem és gyengén elmosolyodtam. Niall apukája egy igen játékos ember. Mindig becézget és játékosan ütöget. Ez néha vicces, de néha eléggé fáj. Nagyon erősen paskolgat.

„Köszönjük, Mr. Horan. Önöknek is Boldog évfordulót!” mondtam.

„Mikor tanulod már meg, Harry? Bob vagyok, nem Mr. Horan! Úgy hangzik, mintha egy öregember lennék.” mondta Bob, aztán mögém pillantott és szélesen elmosolyodott. „Niall, fiam!”

Elmosolyodtam ahogy Bob megölelte Niallt. Jó volt Niallt boldognak látni. Tegnap óta nem beszéltünk, pedig ma van az évfordulónk. Rosszul érzem magam, amiért így viselkedtem vele. Talán nem voltam fair. Meg kéne neki bocsátanom, de nem akarok gyengének és kétségbeesettnek tűnni. Azt akarom, hogy tudja, nekem is wannak érzéseim, és nem engedem neki, hogy játsszon az érzelmeimmel.

Körbenézve rengeteg embert láttam, akik beszélgetnek és nevetnek egymással, jól érezve magukat. Vicces volt, mert a legtöbbnek sör volt a kezében, bár írek.

Néhány ember furcsállva nézett rám. Ez kínos. Nem ismerem őket. Niall a sarokban beszélgetett pár sráccal, én meg csak álldogálok itt egyedül. Talán magamnak valónak tűnök, ahogy már mondtam.

„Hé, te vagy Niall barátja, ugye?” kérdezte valaki. A fejemet elfordítva egy lányt láttam meg, aki mosolygott felém. Tininek látszott.

„Uh. Igen, azt hiszem” mondtam. Elvigyorodott és megütögette a karom.

„Te szerencsés rohadák. Niall az egyik legjobb srác, akivel lehetsz, néha talán kicsit durvának tűnik, de higgy nekem, kezd beléd habarodni” mondta. Oké, két dolgot vettem észre ma.

Az egyik, hogy Niall családja nagyon sokat csapkod. És ez fájdalmas. És másodszor, ezért akar megváltozni? Mert kezd belém esni? Az eddigi néhány évben nem, de most kezd? Egyre szarabbul érzem magam. Már nem vagyok mérges, csak szomorú. A harag a múlté. Ha most Niallre gondolok, csak szomorú leszek.

„Szóval.. Milyen az ágyban?” kérdezte hirtelen. Szemem kikerekedtek és az alacsony lány felé fordultam. Mi a szart kérdezett? Hangosan nevetni kezdett, azt hiszem, a lepettség az arcomra is kiült.

„Bocsi a kérdésért. Mi, Horanek szeretünk biztosak lenni abban, hogy a srácaink jók az ágyban, szóval ez végigmegy az egész családon, és ez sok hölgyet vonz köréjük.” mondta. Megemeltem a szemöldököm, és Niallre néztem, aki kicsit odébb beszélgetett.

„Ahogy az arcodat elnézem, fogadok, még nem csináltátok.” mondta hirtelen. Elvörösödtem és felé fordultam.

„Tudod, elég fiatalnak tűnsz ahhoz, hogy ilyeneket kérdezz. Hány éves vagy?” kérdeztem. Elmosolyodott és megrázta a fejét.

„Mint kiderült, idősebb vagyok nálad, Harold.” mondta.

„Honnan tudod a nevem?” kérdeztem ijedten. Elnevette magát, majd mosolyogni kezdett.

„Mindenki tudja, hogy ki vagy. Niall szerelme. És, csak hogy tudd, 25 éves vagyok, és az a barna hajú srác, aki Niallel beszélget, a férjem.” mondta. Arra nézve egy jóképű, magas srácot láttam Niallel beszélgetni. Wow, nem rossz.

„Helyes.” mondtam. Somolygott és bólintott.

„Tudom, az. És Horan, és én mondom neked, hogy nagyon jó az ágyban!” mondta. Miért ilyen… fura?

„Nos, szólít a sör, úgyhogy megyek és szerzek egy keveset. Örülök, hogy végre találkoztunk, Harold!” mondta, és elsétált.

„Harry vagyok!” kiabáltam utána, de csak nevetett és intett egyet.

Ismét egyedül vagyok. Niall elhagyta a nappalit, kiment az udvarra. A kert nagyon szépen fel volt díszítve, volt táncparkett, és virágok meg lufik mindenhol. Ez volt a meglepi, amiről Maura beszélt?

„Harry, gyere! Beszélgessünk.” szólt Maura felém sétálva.

Elmosolyodtam, ő pedig megragadva a csuklóm a konyhába húzott.

„Zavarna, ha megkérnélek, hogy segíts a sütikkel? Tudom, késésben vagyok velük, de szerettem volna, ha frissen rakhatom ki.” mondta.

„Egyáltalán nem.” mosolyogtam.

_________________________________________________________

„Olyan hanyag gyerek volt.” nevetett Maura. Nem tehetek róla, vele nevettem, miközben a tésztát keverte.

„De aztán Niall rákoncentrált a tanulásra és megkomolyodott. Nem tudom, mi történt vele.” mondta.

„Tudom. Mindig elég komoly. Semmi sem túl humoros vele.” mondtam. Maura sóhajtott és összeráncolta a homlokát.

„Miújság veletek? Jól megvagytok?” kérdezte miközben berakta a sütiket a sütőbe.

Mit kéne válaszolnom? Nem, nem vagyunk meg. Pont, hogy az ellenkezője.

„Uh, igen, rendben vagyunk. Most van az évfordulónk, miért ne lennénk?” hazudtam. Gyengéden elmosolyodott.

„Annyira örülök, hogy Niallel vagy! Nem tudok mellette másik embert elképzelni. Olyan, mintha te is a fiam lennél. Hogy tud Niall így viselkedni veled? Nem ezt érdemled.” mondta és láttam a könnyeket a szemében, ahogy magához ölelt.

„Niall nagyon szerencsés, hogy vagy neki. Tudom, hogy szeret téged, Harry. Csak tudom. Ahogy rád néz, látom hogy szeret téged. Ne add fel, Harry. Kérlek, ne!” mondta Maura szorosabban ölelve.

Hogy meglepődtem-e? De még hogy. Ezek a szavak viszont boldoggá tettek. A családja szeret engem. És talán Niall is.

Eltolt magától és rám mosolygott.

„Remélem, örökre mellette maradsz!” mondta. Elmosolyodtam és bólintottam.

„Szerintem igen.” mondtam.

„Jó. Csatlakozzunk a többiekhez odakint. Sok dolgunk van még.” mondta. Kisétálva láttam, hogy Niall egy lánnyal beszélget.

„Ki ez?” kérdeztem. Maura elmosolyodott.

„A szomszédunk, Samantha. Emlékszem, Niall odáig volt érte a gimi alatt. Imádni való volt.” mondta Maura. Tetszett neki?

Engedtem a féltékenységnek, és gondolkodás nélkül sétáltam hozzájuk.

„Niall, beszélhetnénk?” kérdeztem.

„Hé, te vagy Niall barátja, ugye? Boldog évfordulót! Hány éve vagytok együtt?” kérdezte a csaj. Tudom, hogy csak kedvesnek akar látszani.

„3 éve.” mondtam őt bámulva. Azt hiszem, megértette a nézésem, mert a mosolya eltűnt, idegesen nevetett.

„Nem látod, hogy beszélgetünk?” kérdezte Niall.

„Nem érdekel, beszélnünk kell… MOST!” mondtam, a féltékenységem egyre nőtt. Hezitált, mire megragadtam a karját, és berángattam a szülei házába.

Benyitottam egy apró szobába, és betoltam rajta, bezárva az ajtót magunk mögött.

„Mi a franc van, Harry?” kérdezte. A fogaim összekoccantak idegességemben.

„Mi a franc? Mi a franc? Ez minden, amit mondani tudsz? Ezek szerint nem vetted észre hogy azzal a ribanccal beszélgetsz, akiért rajongtál középiskolában.” csattantam fel.

„Ne mondj rá ilyet. Az egyik legjobb barátom most, miért érdekel, hogy vele beszélek?” mondta.

Meglepett, hogy Niall nem lett klausztrofóbiás a gardróbban. Kicsi volt. A mellkasunk összeért, pedig Niall nekidőlt a falnak.

„Először is, miért ne érdekelne? Másodszor, Azt hiszem, nem vetted észre, hogy ez a 3. évfordulónk is, és hogy töltöd? Egy lánnyal beszélgetve, helyettem?” akadtam ki. Niall arca hirtelen elsötétült, ahogy rám nézett.

„Lassíts! Veled töltsem az időt? Mióta akarod te ezt? Úgy értem, az elmúlt napokban nem is figyeltél rám. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki valamit nem vesz észre.” csattant fel.

Istenem. Most megfogott. Ez bizony igaz. De miért zavarja ez őt? Nem stresszeltem őt? Nem voltam idegesítő? Nem zavartam?

„Tudod mit? Miért is van ma évfordulónk? Az elmúlt 3 évben sem kellett volna lennie! Miért csináljuk ezt? Miért vagyunk még együtt?” kérdeztem.

Megváltozott a helyzetünk, most ő nyomott engem a falnak.

„Mit akarsz mondani?” kérdezte mérgesen.

„Azt, hogy akármi is ez, akármik vagyunk mi egymásnak, ez nem szerelem. Nem úgy nézünk ki, mint egy pár!” mondtam. Niall megforgatta a szemeit.

„Nincs erre időm. Nem hagyom, hogy elrontsd a napomat.” mondta, és ki akarta nyitni az ajtót, de valaki megelőzte.

Maura.

„Fiúk, tudom, hogy ma ünnepeltek, és kell nektek egy kis együttlét, de tartogassátok ezt a buli utánra, oké?” kérte. A szemeim kikerekedtek a gondolatra.

„Gyertek!” mondta, megragadva a csuklóink és kihúzott minket az udvarra.

„Miért nem ültök le egy asztalhoz, madárkáim? Mindjárt kezdünk!” mondta, az asztalokhoz tolva minket.

Niall megfogott egy széket, durván kirántotta és leült. Szuper, dühös. Miattam. Én idegesítettem fel.

Mérgesen húztam ki magamnak egy széket és mellé ültem. Maura és Bob felkonferálták a vacsorát és mindenki enni kezdett.

Maura és Bob utána hozzánk ültek le.

„Nézzétek, a két pár egy asztalnál, és ugyanazt az évfordulót ünnepeljük.” mondta Maura. Édesen elmosolyodtam és csipegettem az ételből. Nem voltam igazán éhes.

„Szóval, Harry, hogy megy a suli?” kérdezte Maura. Niall megmerevedett mellettem. Mi van?

„Jól. Az órák jók, és a tanárok még könnyebbé teszik.” mondtam. Maura elmosolyodott.

„Ki az osztályfőnököd?” kérdezte.

„Mr. Tomlinson.” mondtam.

„Mi? Azt hittem, már nem ő! Átírattalak másik osztályba!” mondta Niall mellettem.

„Visszakértem magam. Ott vannak a barátaim, és az órák is jók voltak.” mondtam.

„Miért intézkedtél az én beleegyezésem nélkül?”

„Az én óráim. Azt csinálok, amit akarok.”

„De nem válthatsz osztályt úgy, hogy nem szólsz nekem.”

„Nos, nem vagy a főnököm.”

„Nem kéne annak a srácnak a közelében lenned.”

„Nem kéne idegesítőnek lenned.”

„Ne viselkedj gyer-”

Maura megköszörülte a torkát, elhallgattatva ezzel minket. Nem tudom elhinni, hogy a szülei előtt vesztünk össze.

„Szóval, Harry. Ahogy már kérdeztem, hogy vagytok, srácok?” kérdezte Maura.

„Jól… azt hiszem.” hazudtam. Maura hümmögött és evett még egy kanállal a krumplipüréből.

„Hogy bánik veled a fiam, Harry? Jobban tenné, ha viselkedne, mi Horanek jól bánunk a nőkkel!” mondta Bob, teli szájjal.

„Férfi vagyok, uram.” mondtam, emlékeztetve hogy nem vagyok lány. Bob nevetett, végül elmosolyodott.

„Csak szórakozom.” mondta nevetve. Gyengén felnevettem és lenéztem, majd megragadtam egy keveset a krumpliból a villámmal.

„Egyébként, jó az ágyban?” kérdezte Bob. A szemeim kikerekedtek, ahogy felnéztem Niall apjára. Miért kérdezik ezt tőlem az emberek?

„Apa.” figyelmeztette Niall. Bob megint nevetett.

„Nem tudom, hallottad-e már, de a Horanek tényleg jók.” morogta, aztán ismét nevetni kezdett. Talán a fejemen. A szemeim kerekek voltak, az arcom pedig vörös.

„Látod, ennek van egy titka. Tudod, amikor-”

„Apa!”

„Bob!”

Maura és Niall egyszerre szóltak rá. Bob felemelte a karjait védekezésként, és folytatta az evést.

Wow, ez azért kínos volt. És kényelmetlen. Niallre nézve láttam, hogy ő is elpirulva nézett a tányérjába.

Aaahw, elpirult. Várj. Mi? Haragudnom kéne rá. Nem fogok neki olyan könnyen megbocsátani!

A krumplipüré nem tartozik a kedvenceim közé. Fura az íze. És kihűlt. Undorító.

___________________________________________________________

Maura hirtelen kocogtatni kezdte a poharát a villájával, mire mindenki felé fordult.

„Bejelenteni valóm van!” mondta hangosan. „Most, hogy mindenki ide figyel, át szeretnék adni a két fiatal szerelmesnek egy meglepetést.” nézett ránk, és szélesen elmosolyodott.

Oh istenem. Most jön. Vajon mi az? Remélem nem valami rossz.

„Foglaltunk nektek egy szobát a Pacific Sunset Hotelben, Ausztráliában egy egész hétre!” mondta Maura.

Elkerekedett a szám. Egy nyaralás? Ausztráliában? Niallel? Egyedül?

Mindenki éljenzett és tapsolt, én pedig idegesen elmosolyodtam. Nem hiszem, hogy túl fogok élni egy teljes hetet Niallel egy idegen hotelben.

 „És részt fogtok venni egy páros értekezleten, amíg ott vagytok.” mondta Bob.

Páros értekezlet? Az ugyanaz, mint a párterápia, nem?

„Wow. Um, köszönjük szépen. Fogadok, hogy csupa mókával fog telni.” mondtam, mire Niall szülei elmosolyodtak. Niallre néztem, aki őket bámulta.

Valamiért úgy érzem, hogy nem lesz valami csodálatos vakáció.

________________________________________________________

„Az összes pár a parketten van? Egy lassú és romantikus szám következik.”

Maura megragadta a karunkat, és a tánctérre tolt minket.

„Most, srácok, táncolni fogtok.” mondta, maga előtt tolva Bobot is, és lassú táncba kezdtek.

Niall és én csak álltunk egymással szemben, elkerülve a szemkontaktust.

„Essünk túl rajta.” mormogta és megragadta derekam, közelebb húzva magához. Ez nagyon zavaró. A szülei engem néznek, várva, hogy megmozduljak végre.

Sóhajtottam, és kínosan helyeztem a kezeim Niall vállára. Láttam, hogy Niall megforgatja a szemeit és hirtelen megragadta a kezem a nyaka köré tekerte.

Leszorítottam a szemeim. Ez nagyon kínos. Mi a francért történik ez velem? Álljunk meg, léci. Éreztem egy forgó érzést a gyomromban.

„És most, minden páros csókolja meg egymást!” mondta a DJ. Komolyan utálom ezt a srácot.

Hallottam, hogy az emberek éljeneznek, mire magunk mellé nézve láttam, hogy Maura és Bob csókot váltanak. Elváltak egymástól és egymásra mosolyogtak.

Szerelmesen néztek. Mi miért nem tudunk így egymásra nézni? Niall miért nem tud így nézni rám?

Maura felénk fordult, és biccentett a fejével. Oh ne. Kérlek ne.

„Csókot, csókot, csókot!” kezdték kántálni az emberek nekem és Niallnek. Ez már túl kínos.

„Picsába. Jó, mindegy, essünk túl ezen is.” mondta Niall megfogva az arcom, és közelebb hajolt.

Nenenenenenenenenene. Oh istenem.

Hirtelen öklendezni kezdtem, és eltoltam magamtól Niallt. A kezemet a szám elé tettem és kikerekedtek a szemeim.

Hánynom kell. Megfordultam és konkrétan mindenkit arrébb löktem, hogy mielőbb a házba érjek, egyenesen a fürdőbe. És itt jön a krumplipüré, fel a torkomon, le a wc-n.

__________________________________________________

„Remélem, jobban leszel, Harry. Hívj fel majd, ha jól érzed magad.” mondta Maura, behajolva az autó ablakán és csókot nyomott a homlokomra.

„Köszönöm, Maura.” mondtam. Elmosolyodott.

„Mennünk kell, anya, 4 óra az út.” mondta Niall. Maura bólintott és odébb állt az autótól.

„Ne feledjétek a vakációt két nap múlva!” mondta. Niall bólintott és felhúzta az ablakom.

Integettem a családnak, ahogy az autó egyre távolabb és távolabb került a Horan-háztól.

Csend ül az autón. A rádió halkan szól. A fejemet az ablaknak döntöttem és kifelé néztem.

*4 órával később*

„Miért kellett ilyen kínos helyzetbe hoznod?” kérdezte Niall leparkolva a kocsibejáróra.

„Ha nem tudnád, Niall, az ember nem igazán tudja visszatartani a hányást.” mondtam.

„Ott hagytál egyedül az egész családom előtt. Egy csókot vártak, de csak hányást kaptak.” mondta.

„Oh fogd be.” morogtam. Meguntam a veszekedést. Kinyitottam az ajtót, mire esőcseppek kezdtek rám potyogni.

„Ne mondd nekem, hogy fogjam be, mikor neked kéne!” mondta. Eltátottam a számat ahogy felé fordultam.

„Nem én voltam az, aki személyes dolgokat mondott hangosan, idegeneknek!” csattantam fel.

„Még mindig itt tartasz?”

„Még szép hogy itt! Kicseszettül fájt!”

Niall megforgatta szemeit és megfordult, hogy a verandára siessen. Tiszta víz voltam, az eső pedig egyre erősödött.

„Ne forgasd itt nekem a szemeid! Csak megmutattam mekkora fasz vagy!” kiabáltam.

„Csak állj le, Harry! Mindig ezt akarod, veszekedni veszekedni veszekedni!” kiabált vissza.

„Nem! Tudod mit?! Baszd meg! Végeztem! Nem érdekel többé! Csinálj amit akarsz! Én kint maradok, nem érdekel a hülye mondandód!” kiabáltam és leültem a járdára.

„Harry! Ne legyél hisztis picsa és gyere be!” mondta.

„Nem.”

Karok fonódtak a hasam köré és felemeltek a földről.

„Tegyél le! Nem akarok veled bemenni!” kiabáltam, csapkodva a karjait.

„Állj már le, Harry!”

„Nem! Nem állok le, Niall! Ez nem fair! Ez a harmadik évünk, és az utolsó is! Elegem van!” kiabáltam. Hirtelen a földön találtam magam, és megfordultam, hogy lássam Niallt.

„Micsoda?”

„Akármi is ez, ez nem szerelem! Nem tudom, mik vagyunk! Nem tudom, hogy egyáltalán szeretsz-e! Három éve együtt vagyunk, és még csak nem is csókolóztunk! Milyen kapcsolat ez?!”

„Csókot akarsz? Oké! Adok én neked.” mondta hirtelen Niall. De mielőtt válaszolhattam volna, nedves, hideg ajkak nyomódtak az enyémre.