2016. május 3., kedd

29. fejezet

Hali spancik:)
Mindjárt megkövezhettek, ha van még itt bárki is, csak előtte elmondom, hogy AZTAROHAAAADT
okéka, én nem szeretem a számokat emlegetni, de megnéztem az előző bejegyzést, ahol azt írtam, 20920 megtekintés... most ebben a pillanatban 25148!!!!!!!
szóval igen
szeretlek titeket
és ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig tartott nekiálljak megint.
FUN FACT:
A múlthéten zárult le a suliban lévő fordítóverseny, amin - nyilván - én is részt vettem, és ez meghozta a kedvem a további fordításhoz.
Nem tudom, hányan ismeritek a Percy Jackson sorozatot, avagy annak egyiptomi verzióját, a Kane krónikákat. A Kane krónikák Vörös piramis című könyvének legelejét kellett fordítanunk, remélem hamarosan meglesz az eredmény, mert én nagyon kíváncsi vagyok, hogy valójában (ha nem fanficről van szó), mennyire állja meg a helyét a fordításom.
Oké, mehet a kövezés.
Jó olvasást,
xxHöri
__________________________________________________

Huszonkilencedik fejezet

„Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Harry” suttogta Niall, ahogy a medencék felé toltam.

„Pedig olyan romantikus, Niall” mondtam. Niall sóhajtott, ahogy a kapuhoz értünk.

„Hajnali 3.00 van, Harry. Zárva van a strand. Ki fognak rúgni minket a hotelből.” megforgattam a szemem, és felé fordultam, amitől mellkasaink összepréselődtek.

„Ne csináld már, kérlek! Ez romantika! Láttál már romantikus filmet?”

„Nem, nem láttam.”

„Akkor nem is látni fogod… hanem megélni.” mondtam dramatikusan, mire Niall elmosolyodott. Visszamosolyogtam, megfogtam a kezét és a kapuhoz vezettem.

„Át kell másznunk.” mondta Niall mögöttem. Bólintottam és felé fordultam.

„Te mész először.” mondtam. Niall bólintott, felugrott, átlendült és a lábára érkezett. Kinyitotta a kaput, én pedig besétáltam.

„Hogy akarsz a vízbe menni? Nincs nálunk fürdőruha.”

„De boxerünk van.” feleltem szemtelenül. Niall halkan nevetett ahogy megrázta a fejét. Mosolyogva fogtam meg a csuklóját.

„Na, gyerünk! Léci?!” könyörögtem. Megbökte az orrom és bólintott.

„Oké, de ha elkapnak, te leszel kirúgva a hotelből, nem én!” tátott szájjal csaptam rá a karjára, mire elnevette magát.
Áthúztam a pólómat a fejemen, feltárva a mellkasom, aztán kigomboltam a nadrágom. Elbizonytalanodtam, ahogy megéreztem Niall tekintetét magamon.

„Megtennéd, hogy nem bámulsz?” kértem. Kuncogva elfordult, és boxerig vetkőzött. Elfordultam, nem foglalkozva a ténnyel, hogy ugyanúgy bámultam őt vetkőzés közben… nem mintha nem csináltam volna még ilyet… de még mindig zavarbaejtő. Letoltam a gatyám, csak az alsómat hagyva magamon.
Hirtelen elemelkedtem a talajtól, mire sikítva kapaszkodtam Niall vállaiba.

„Ne dobj el! Ne dobj el!” kérleltem, ő pedig nevetve csókolt arcon.

„Miért tennék ilyet?” csak most vettem észre, hogy egyre közelebb és közelebb sétál a medence széléhez.

„Niall, kérlek, állj meg!” mondtam, de ő ugrott, így mindketten beleestünk a medencébe.

Olyan érzésem volt, mintha az Antarktiszon ugrottam volna a vízbe. Lihegve értem vissza a felszínre. Niall feje pont az orrom előtt bukkant ki a vízből. Egy adag vizet fröcsköltem az arcába, ahogy gyilkos szemekkel meredtem rá.

„Mi a szar?”
Somolyogva úszott közelebb hozzám. Karjaival körülfogta a derekam, homlokát a vállamra támasztotta.

„Bocsi, Hazz.” Már megint. Megint a becenevem. Imádom mikor így hív. Megugrasztja a szívemet. Nem hiszem, hogy túl fogok jutni Niall kedvességén és szeretetén, amit felém mutat. Az egész életem rá fog menni, hogy megszokjam.

„Niall?”

„Hmm?”

„Miért tartottál olyan nagy… távolságot tőlem az elmúlt években?” kérdeztem. Ölni tudtam volna azért, hogy ezt a kérdést végre feltegyem neki, már a találkozásunk óta.

„Nem nyitom meg a szívem senki másnak, mert vagy összetörik, vagy elhagyják.” mondta, mire én a homlokom ráncoltam. Nyakamba temette az arcát és sóhajtott. „Mondhatni, elég rossz múltam van. Nem akarom mindig elismételni. Az első napon láttalak teljes valódban, és őszintén szólva… azóta szerelmes vagyok eléd. Terveztem hogy megcsókollak, de… végiggondoltam a szerelembe esés következményeit.”

„És milyen következmények jutottak eszedbe?” Niall eltolta magát tőlem. Beletúrt a hajába és kiengedte a bent tartott levegőt.

„Hazugságok. Megcsalás. Veszekedések. Féltékenység… összetörött szívek. Csak… megijesztett. Nem akartalak elveszíteni, szóval gondoltam a legjobb módja, hogy az életemben tartsalak, az, ha nem engedlek túl közel magamhoz. Den me igazán sikerült, mi?” nevetett, nem törődve a merev tekintetemmel. Lágyan elmosolyodtam, és egy ölelésbe húztam őt.

„Annyira szeretlek, Niall. Soha nem töröm össze a szíved, és soha nem hagylak el.” mondtam. Niall magához szorított, arcát a nyakamba rejtve.

„Megígéred?” kérdezte a nyakamba beszélve, mire szorosabban öleltem.

„Megígérem.”

Mosolyogva kezdte csókolgatni a nyakam.

„Ezért szerettem beléd.” mondta ajkaival elfedve az enyémeket. Mosolyogva érintettem össze a szánkat. „Szeretlek” súgta a csókba. Bólintottam, mellkasainkat teljesen összepréseltem, ahogy kezeimet a hajába vezettem. Az ő tenyerei a hátam alját tartották.

„Én is szeretlek.” morogtam. Hümmögve tolt a medence falának. Ujjai lágyan simogatták a combom, ahogy szája gyorsabban kezdett mozogni az enyémen. Türelmetlenül nyöszörögve ugrottam a derekára, lábaimat köré fonva, karjaimmal a nyakában.

Nyögve nyomott erősebben a falnak, ajkaink gyors ritmusban mozogtak.

„Niall” ziháltam ahogy ajkaival megszívta a nyakam bőrét.

„Niall… Niall!” szóltam megint, megpróbálva leállítani, ahogy láttam a két fénycsóvát nem messze tőlünk.

Éreztem Niall csípőjét hozzám dörzsölődni, mire felnyögtem. Kezemet a számra csaptam, és megráztam Niall karját.

„Mivan?” kérdezte idegesen.

„Biztonsági őrök!” suttogtam. Niall káromkodva húzódott lejjebb, remélve, hogy az őrök nem látják.

A lámpa fénye végigvilágított a medencén. Kikerekedett szemekkel néztem el Niall mellett. Ujját a szájára tette, én pedig bólintottam, ahogy láttam a fényeket visszaverődni a vízről.

„Nincs itt senki, haver.” mondta az egyik biztonsági. Hallottam, ahogy a másik közelebb jön, hümmög egy kicsit, majd lépéseik elhalkultak.

„Hát ez közel volt.” mondta Niall. Bólintottam.

Mennünk kéne." javasoltam, és most Niall bólintott válaszként.

"Jó ötlet."

5 megjegyzés:

  1. Hi-hi drágám ^_^
    Gondolom a beköszönésből leesett ki vagyok, jelenleg névtelenben nyomom, nagyon nem szeret a blogger :D
    Én akarok lenni az első, de nem hiszem hogy össze fog jönni:D
    Gratulálok a megtekintésekhez és szurkolok a fordítóshoz, mindkettőt megérdemled :)
    Annyira örülök hogy visszatértél :) Habár beszéltünk eddig is, de emiatt ismerhettelek meg, és olyan jó most így. Mondjuk mióta megismertem Gabcihapcit nem nagyon köt le ez a dolog. Eddig azért olvastam, mert gondoltam ha nekem nem jut trúlávsztori akkor legalább hadd legyen részem benne mások által. És mivel nem hittem a magaméban, ezért jobban pártoltam a másik nemeket. De nem is tudom miért magyarázkodok :D A lényeg hogy habár már nem köt le annyira, továbbra is veled maradok, mint régi hű olvasód :D
    A részről pedig: Teljesen magamra találtam Niallben :D De szerintem igaza van, bármi megtörténhetett volna (csak hogy magamat védjem :D). Egyrészt jól tette hogy ennyit várt, mert enélkül lehet soha nem lesznek ilyen boldogok, Niall kirohanásai soha nem értek volna véget, és Harry bármennyire is szereti őt, egy idő után belefáradt volna. Viszont lehet hogy már az elején boldogak lettek volna. Ez már sosem derül ki. De így a legjobb.
    Tetszett ez a kis akció. Átmászás a kerítésen, sunyiban fürdeni, bújócskázás a biztiboyokkal :D Kell nekik is a kikapcsolódás, megérdemlik. Ameddig nem veszekednek engem aztán nem érdekel mit csinálnak. Jó, ezzel nagyot hazudtam, persze hogy érdekel mi van a rózsaszínködösbabáimmal.
    Csak nekem hiányzik Mr. Tomlinson? Gyere Lou, rondíts bele egy kicsit a tündérmeséjükbe, hadd verje szét Niall a képed. És a két testvérrel mi van? Őket annyira nem hiányolom, nem olyan nagy részei a történetnek, de kedveltem őket. Ugye láthatjuk még őket később és nem nyelte be őket egy feketelyuk vagy valami? Ájmisszevriván❤
    Remélem a következő részben még több izgalom lesz, vagy legalább felrugdosnak egy kukát:D Menjen ki belőlük az adrenalin, mert ha megint nekiállnak vitázni valami miatt.. én ott leszek :D
    Egész úton hazafele énekelgettem, segííts�� "Fák jú, fák jú veri veri máááááccs"�� Ennyit tudok belőle, de nem megyki a fejemből �� Vagy ezt vagy a Gábor Áron rézágyúja, nem tudom melyik a jobb :D
    De azt hiszem elég is volt ebből a tartalmas hozzászólásból, látszik hogy rég nem voltam, kimentem a gyakorlatból. De amint újra visszaszokok gőzerővel jönnek a régi, megszokott, "codálatosz" konnentkéim. Addig pedig be kell érned ezzel, sajnálom:) Mihamarabbi folytatást követelek^^☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És nem tudom csak nekem adja e ki úgy, de azok a kis kérdöjelecskék sírvanevetős és hangjegyes smile/emoji akartak lenni. Csak nem jött össze, mert a böngésző gonosz. Gondoltam ezt így a végére tisztázom :D

      Törlés
  2. tudod utállak amiért ilyen sokáig megváratsz minket egy résszel.xD xD
    de amikor kiraksz egy részt és elolvasom az mindent egyenesbe hoz mert a francbadejórészvoltmármegint *----------* és ezért imádlak
    És imádom a blogot ez egyszerűen nagyszerű

    VálaszTörlés
  3. jaj most látom hogy kint van egy ÚJ RÉSZ !!!!!!!!
    olyan édesek folytasd kérlek olyan sokat vártunk már
    imádom a történetet!

    VálaszTörlés
  4. Om következő részt nem kéne hozni??��

    VálaszTörlés