Villák, kanalak, KÉSEK

Helloszia mindenki!
Ne haragudjatok, vagyis de, de ne rám! Yume pénteken azt mondta, hogy szombaton megcsinálja, aztán vasárnap írt hogy még nincs kész, de aznap befejezi, ehhez képest mikor tegnap rákérdeztem, azt mondta, hogy alig jutott valameddig, csináljam meg én.
Hát köszönöm.
Tényleg
De igyekszem ahogy tudok, és sajnálom, hogy így egy hét kimaradt! Az első oldal már kész van, de 6 oldalas a rész, úgyhogy lehet, hogy csak holnap délután fogom tudni felrakni.
A hétvégén én tényleg nem leszek gépnél, szóval a mai/holnapi után majd csak jövőhéten fogok tudni újat hozni :/
Tényleg sajnálom,
igyekszem!
xxHöri

17. fejezet

Helószia mindenki :)

Igen, még mindig én vagyok, de a következő részt már -ha minden igaz- Yume fogja hozni, mert kapott új gépet. Viszont én ezt lestoppoltam, mert azt hittem, ez az, amit annyira vártam, de sajnos még nem az, csak az eleje miatt hittem :D De persze ezt is imádtam.

Rövid, igazából eseménytelen rész, de ennyivel is közelebb kerültünk :D 

Na mindegy, nem rizsázok tovább,

Jó olvasást!

xxHöri

___________________________________________________________

Tizenhetedik fejezet

Ma van az a nap. Az a nagyon fontos nap a kapcsolatunkban. Kíváncsiak vagytok, hova megyünk?

Vacsorázni? Nem.
Elutazunk valahova? Dehogy.
Valami romantikus? Egyáltalán nem.

A szüleihez megyünk. Tudjátok miért? Mert a szüleinek is most van az évfordulója, és közös ’partit’ szerveznek. Annyi, hogy Niall családja ott lesz. Én pedig valószínűleg egyedül leszek. Még csak a szüleivel és a bátyjával találkoztam.

Ő valószínűleg a rokonaival fog beszélgetni, amíg én többnyire a kanapén fogok üldögélni egyedül, senkivel sem beszélgetve.

Ami nagyon megijeszt, hogy Maura és Bob azt mondták, van egy meglepetésük nekünk. Nagyon remélem, hogy nem lesz olyan kínos, amilyet még nem tapasztaltam.

Erről jut eszembe, tegnap éjjel óta nem beszéltem Niallel. Folyton bámul és próbálkozik, de mindig ellököm, vagy figyelmen kívül hagyom. Mert ezt érdemli. Nem lenne fair tőlem, ha ilyen könnyen megbocsátok. Tényleg összezavart. És ki mondta el mindenkinek azokat a személyes dolgokat? Tudom, hogy részeg volt, de akkor is. Azt mondják, részegen őszintébb az ember. Olyan, mintha mindent megtenne annak érdekében, hogy tönkretegye az életem azzal, hogy szarul bánik velem, miközben én mindennél jobban szeretem őt.

Egész nap otthon voltunk, bár tartottuk a távolságot, nem beszéltünk egymással. Fura, hogy egyikünk sem hagyta el a házat ma. Ami azt jelenti, hogy Niall nem ment el ajándékot venni nekem. Én sem mentem ma ki, de én már megvettem az övét. Azt az órát vettem meg neki, amit annyira nézett mikor a plázában voltunk. De fogadok, hogy ő semmit nem vett nekem. Csak kegyetlenséget és nemtörődömséget kapok tőle. Utálom, hogy szeretem.

Néha már bánom ezt az egész úgy viselkedek veled, ahogy te velem dolgot. Vissza akarom csinálni. Csak oda akarok szaladni hozzá és megölelni, és szorítani őt, míg vissza nem ölel. Csak azt kívánom, hogy visszamenjünk oda, ahol kezdtük.

Már egy órája a plafont bámulom, és a hasam kezd könyörögni a kajáért. Felálltam és a konyhába sétáltam, elhatározva, hogy csinálok magamnak egy szendvicset.

„Harry?!” kérdezte Niall, minden bizonnyal mögülem. Megforgattam a szemem, és nem válaszoltam. Hallottam a lépteit, ahogy közelebb jött.

„Ne merj közelebb jönni.” mondtam. Megfordultam hogy lássam, elég messze van tőlem. Mostanában nem jön túl közel hozzám. Felhorkantam és elsétáltam mellette, figyelmen kívül hagyva az éhséget, ami rám tört.

Hirtelen megragadta a csuklóm. Nem tehetek róla, de megfordultam és úgy meredtem rá.

„Engedj el!” mondtam, megütve a kezét. Azonnal elhúzta.

„Nézd, a tegnap este-”

„Azt mondtam, ne beszéljünk róla! Megmondtam, hogy felejtsd el!” csattantam fel. Ez az első alkalom, hogy tényleg mérges vagyok Niallre. Nem én szoktam kiakadni elsőnek, mindig Niall.

„Igazad van. El kéne felejtenem. Nem mintha nem lett volna még jobb éjszakám.” mondta. Eltátottam a szám. Mit mondott?

„Te köcsög!” kiáltottam. Meg akartam pofozni, de hirtelen elkapta a karom. Dühösen meredt rám, a szorítása a kezemen csak erősödött. Összerezzentem, és egy másodperc töredéke alatt a hűtőhöz lettem szorítva. Mi a franc?

„Talán nem most kéne, de muszáj kimondanom, hogy idegesen még dögösebb vagy.” mondta, a hangja mélyebb volt, az akcentusa pedig erősebb. Kikerekedtek a szemeim, ahogy lemosolygott rám.

Aztán, kezdett lejjebb hajolni, az ajkai a nyakamhoz értek, lassan kidugta a nyelvét és lágyan harapott egyet. Lihegni kezdtem, ahogy a kezeit az oldalamra vezette. Éreztem, hogy lassan megadom magam és lehunyom a szemem, ahogy elmerültem a pillanatban.

De a szemeim kikerekedtek mikor realizáltam a történéseket. Miért engedem neki, hogy ezt csinálja? Nem kéne, nem tudom megengedni neki. Eltoltam magamtól és dühösen meredtem rá.

„Ne érj hozzám.” mondtam, és eltrappoltam mellette, ki a konyhából.

Mi ütött belém? Miért akar megváltozni?

16. fejezet

Jó éjszakát, vagy jó reggelt, vagy jó hétvégét :)

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn teszem fel, de ma jutott eszembe, hogy a héten még nem is fordítottam, úgyhogy olyan 8 óra körül nekiültem, és most lett kész :)

fun fact: wordbe szoktam írni a részeket, hogy az összes meglegyen közben a gépen is, 50 oldalnál tartunk :D

Yume gépével nem tudom mi van, de ha így folytatja, akkor egyedül fogom befejezni, a Wear it, amit ugye egyedül csinál, az pedig kényszerszünetre van ítélve.

Kellemes hétvégét mindenkinek :)

Jó olvasást!

xxHöri

_________________________________________________________________

Tizenhatodik fejezet

Remegve ébredtem fel, mikor meghallottam a bejárati ajtó nyitódását, majd csapódását. Niall hazaért. Nem akarom látni, amit csinált az nagyon fájdalmas és zavarba ejtő volt.

Miért csinálta ezt? Ő nem ilyen, de megtette, és nem tudom, hogy el tudom-e majd felejteni neki. De mi van, ha ezzel ráébresztettem, hogy szakítania kell velem? Nem is tudom, mi lenne velem nélküle.

Nyílt az ajtó, én pedig szorosabban öleltem magamhoz a takarót. Hallottam a lépteit a szobában. A szekrény kinyílt és becsukódott, talán átöltözik az alváshoz. Nem akarok mellette aludni.

Éreztem az ágy süppedését, a takaró felemelkedett. Odébb csúsztam tőle, nem akartam közel lenni hozzá.

De aztán megéreztem a karjait a derekam körül.

„Sajnálom” suttogta. Kinyitottam a szemeim, felültem és rámeredtem.

„Miért próbálkozol egyáltalán? Sosem fogom neked megbocsátani!” mondtam. Komolyan elegem volt már. Ha ilyen lesz egész este, inkább alszok azon a kényelmetlen kanapén a dolgozószobájában.

Ledobtam magamról a takarót, és kimásztam az ágyból.

„Hova mész?” kérdezte. Felhorkantam és az ajtóhoz sétáltam.

„Minél messzebb tőled.”

Az irodához sétáltam, de hallottam a lépteit magam mögött. Elkapta a csuklóm, mire hirtelen megfordultam.

„Nézd, Harry, sajn-”

„Sajnálod? Komolyan azt hiszed, hogy ezek után meg fogok neked bocsátani? Leégettél előttük! Személyes dolgokba avattad be őket!”

„Tudom! És sajnálom! Nem kellett volna!” mondta, egyre hangosabban beszélt.

„Tudod mit?! Nem tudom ezt tovább csinálni. Végezt-”

Niall megragadva a pólóm szegélyét magához rántott. Szemeim kikerekedtek, ahogy az arcom alig volt centikre az övétől.

„Soha ne merd kimondani ezt.” mondta, hangja mély volt és durva. A mellkasánál meglöktem őt, megbotlott.

„Maradj távol tőlem!” mondtam.

„Tudod mit?! Rendben!” mondta, majd megragadta a karom és a szobánk felé kezdett rángatni.

„Állj le! Engedjel!” kiabáltam. Morgott egyet és szorított a fogásán, aztán az ágyhoz rángatott. Leült a szélére, engem pedig lenyomott a földre, szóval előtte térdeltem… a lábai között.

„Ha tényleg azért haragszol, amit történt tegnap éjjel, miért nem fejezed be, amit elkezdtél?”

Niall szemszöge

Harry csak bámult rám, szemei lepetten kerekedtek ki. Kinyitotta a száját, mondani akart valamit, de utána be is csukta, és csak nézett tovább.

„Én-de-mi?-én” dadogott idegesen. Gyengéden megfogtam a kezét és a keményedő férfiasságomra tettem. Elpirult, ahogy megérezte.

Megremegett a keze, ahogy elkezdtem letolni a nadrágom. Idegesnek és törékenynek tűnt. Istenem, mennyire szeretném érezni- várjunk. Miről beszélek? Miért beszélek ilyenekről?

„Sza-szabad?” kérdezte izgulva. Sóhajtottam és hátradőltem az ágyon. Hallottam, hogy Harry vesz egy mély levegőt, és a kezei a combom felé indulnak.

Felnyögtem az érintésére. Nem csinált még semmit, mégis az őrületbe kergetett vele. Éreztem ahogy a tincsei csikizik a combom, miközben lehúzta a bokszerem.

Nem tehetem. Nem engedhetem meg neki. Ez túl gyors nekünk.

Vigyázat! „Smut”, azaz szexuális tartalom következik!

A szemeim kikerekedtek, ahogy megéreztem leheletét a péniszemen. Ajkaimat rágcsáltam, ahogy próbáltam visszafojtani a nyögéseim, mikor a száját a makkomra helyezte.

Túl gyorsan történt minden, egy percen belül már a fejét mozgatta fel és le. Lehunytam a szemeim és az ágyneműt markoltam, ahogy a gyönyör nőtt bennem. Hogy a francba lehet ilyen jó?

Harry kezei megmarkolták a combjaim, ahogy tovább mozgatta a fejét. Összeszorítottam a fogaim, miközben erősebben szorítottam a takarót.

Éreztem hogy egyre közelebb vagyok.

„Ha-Harry. Állj meg!” mormogtam, de nem hallgatott rám, tovább csinálta. Morogtam ahogy a kezeimet a hajába vezettem.

„Ha-Harry kérlek állj!” nyögtem. Felemeltem a fejét, és visszahúztam a bokszerem.

Vége a 18-as résznek J innen olvashatják az ártatlan olvasók is J

Kinyitottam a szemeim, a légvételeim próbáltam egyenlíteni miközben a plafont bámultam. Miért engedtem Harrynek, hogy megtegye?

Harry szemszöge

Miért csináltam? Mérgesnek kéne rá lennem, nem gyönyört hozni neki. Miért szeretem még mindig?

Felálltam és arrébb mentem az ágytól, és Nialltől.

„Nem tudom elhinni, hogy megtettem.” csúszott ki a számon. Miért engedtem, hogy átvegye az irányítást felettem? Csak olyan határozottnak és mérgesnek tűnt, egyszerűen elvarázsolt.

Miért engedem, hogy ennyiszer összetörje a szívem, és miért bocsátok meg neki ilyen hamar? Mi a franc baj van belem?

Valami azt mondja, hallgatnom kéne anyámra. Aztán úgy érzem, Niall irányít engem.

Mindig azt csinálom, amit ő akar. Mindig azt csinálom, amit ő kér. Mindent megteszek neki.

Mert szeretem. Nagyon. Vagy talán túlságosan.

„Oh istenem.” mondtam lesokkolva, ahogy kisétáltam a szobából. Hallottam hogy Niall utánam szól, mire valami azt súgta, meg kell fordulnom.

Mielőtt beszélni kezdhetett volna, megszólaltam.

„Ami ebben a szobában történt, az itt is marad.” mondtam, majd elsétáltam.

Miért ilyen bonyolult most minden? Két évig teljesen rendben voltunk, egészen mostanáig. Két nap múlva lesz az évfordulónk, és valószínűleg egymás utálásával fogjuk tölteni.

Miért szerettem bele ebbe a seggfejbe?

15. fejezet

Sziasztok, embik!

Nos, egy borzalmas nap után, nekiültem, és lefordítottam ezt a két és fél (wattpad-)oldalas részt. Nekem nagyon tetszik, pedig annyira nem is jó. De ezzel is közelebb kerültünk a jó részhez, már nincs sok hátra addig! :)

Ismét ellenőrizetlen, ismét tőlem, mert Yume gépe még mindig nem jó.

Legyen szép hetetek, sok sikert a szóbelizőknek :)
(A fejezet Niall szemszögéből kezdődik!)

Jó olvasást!

xxHöri

________________________________________________________________

Tizenötödik fejezet

„Niall” lihegte Harry a karomat szorítva. Lehunytam a szemeim, ahogy a gyönyör végigfutott az egész testemen.

Harry nyögései egyre hangosabbak és hangosabbak lettek, mígnem fülsüketítőek lettek.

Minden melegnek és szenvedélyesnek érződött, nem kaptam levegőt. Összeszorítottam a szemeim, a gyönyör túl sok volt.

Megrázkódtam, a nyakam és a mellkasom izzadni kezdett. Milyen álom volt ez? Én és Harry? Szeretkeztünk?

Felnéztem, és hirtelen nagyon megijedtem. Harry mellettem térdelt az ágyban. A szemei kerekek voltak, és a körmét rágta.

„Jól vagy, Niall?” kérdezte Harry. Ijedtnek látszott, és nem hibáztattam érte. Hogy én, izzadva és levegőt kapkodva ébredek? Soha nem történ még ilyen.

„Rosszat álmodtál?” kérdezte. Megráztam a fejem, a meglepődés alsóbb testrészeimre költözött. És pontosan tudom, hogy mi volt az.

El kell tűntetnem. Most.

„Niall?” hallottam Harry hangját, és éreztem, hogy közelebb jön. Ne, kérlek, ne gyere közelebb. Nem kell, hogy jobban növeld a fájdalmat.

Megfordultam és az ágy szélére ültem. Istenem, ezzel nem tudok sétálni. Harry meg fogja látni.

„Niall? Kérlek válaszolj. Jól vagy?” kérdezte megint, kezét a vállamra fektetve. Megmerevedtem az érintése alatt.

Miért csinálja ezt velem? Épp egy probléma közepén vagyok, és neki muszáj hozzám érnie? Csak növeli a bajt.

„Oh...” mondta. Fogadok, hogy meglátta a problémám.

„Sajnálom… um… ezt én csináltam?” kérdezte. Kiengedtem a tüdőmből a levegőt, és bólintottam. Éreztem hogy az ágy megmozdul, és hallottam Harry lépteit, ahogy megkerülte az ágyat.

Előttem állt, aztán a térdeire esett, a lábaim közé. Mi a…?

A kezei remegtek, de a melegítőm felé nyúltak. Megfogta a csomót, ami a nadrágom öveként szolgált, és elkezdte kicsomózni. Mi a francot csinál?

„Me-megérinthetlek?” dadogta. Szemeim kikerekedtek, ahogy figyeltem a fiatalabb fiút, előttem térdelve. Mit mondott? Miért ilyen imádnivaló és törékeny itt előttem?

Várjunk, imádnivaló? Miért mondtam ezt? Kezdek meglágyulni vele szemben? Mi a baj velem?

Éreztem, hogy a kezét a kishaverre teszi, megugrasztva engem a hirtelen érintéssel.

„Bocsi. Nem akartam! Én-”

Szemei elkerekedtek mikor megragadtam a csuklóját, és az arca elpirult, mikor magam mögé tettem a kezeit. Hangom reszelős és rekedt volt, ahogy rám nézett azokkal a nagy, meglepett, aranyos szemeivel.

„Gyerünk!”

Eltátotta a száját a szavaim hallatán. Próbált valamit mondani, de minden, amit tenni tudott, annyi volt, hogy bámult rám, meglepett szemekkel. Aztán nyelt, és bólintott egyet, ahogy letolta a nadrágom.

Megfogta a bokszerem, és le akarta húzni azt is, de megállítottam.

„Harry? Mit csinálsz?” kérdeztem.

„Csa-csak segítek rajtad” válaszolta. Homlokomat ráncoltam, ahogy közelebb csúszott hozzám, és megéreztem göndör fürtjeit csiklandozni a két combom között. Mondd hogy nem- oh istenem, ne.

__________________________________________________________

Harry szemszöge

Nem tehetek róla, de még mindig Niall alvó arcát nézem magam mellett. 3 órával ezelőtt éltem át életem legkínosabb pillanatát.

Közel voltam ahhoz, hogy… tudjátok… ahhoz a dologhoz, ahogy Kate tanította, de megállított, eltolta a fejem és azt mondta:

„Állj le, Harry. Ne csináld, meg tudom oldani egyedül.”

Nagyon meglepődtem, hiszen Kate tanította, Niall rajtakapott egy banánnal, most meg nem akarja, hogy megcsináljam neki.

Miért is próbáltam meg? Istenem, bánom, hogy elkezdtem! Miért akartam térdre esni az első adandó alkalommal?

Kiengedtem egy frusztrált nyögést, ahogy megdörzsöltem az arcom. Vissza akarom csinálni. Csak vissza szeretnék menni az időben, és megváltoztatni, amit három órája csináltam.

„Aludj, Harry” mormogta Niall fáradtan.

Olyan egy faszfej. Próbálok segíteni rajta, de nem engedi. Próbálom megmenteni a kapcsolatunkat, de fogadok, hogy ő meg be akarja fejezni.

„Nem tudnál végre elaludni, kérlek? Vasárnap van, reggel 7 óra.” mondta Niall.

Morgolódva fordultam el, háttal neki. Ő egy seggfej, remélem, tudja.

______________________________________________________________

Azt hiszem, Niall észrevette, hogy nem veszem figyelembe egész nap, hiába bámul tovább, mint kéne.

„Mivan?!” kérdeztem végül, szembe fordulva Niallel.

„Semmi. Csak kíváncsi vagyok, mi a francért ignorálsz engem?” kérdezte.

Gúnyosan felhorkantam és összeszorítottam az állkapcsom.

„Nos, szokj hozzá, Horan, mert amit én most csinálok, az az, ahogy te viselkedsz velem 24/7!”

Elsétáltam mellette, vállammal nekiütközve.

„Ne légy drámakirálynő, Harry.” mondta Niall.

„Ne legyél seggfej, Niall.” mondtam, amivel azt hiszem, felbosszantottam, mert felmorrant és bement az irodájába.

Megforgattam a szemeim, a kanapéra ültem és bekapcsoltam a tévét. Hallottam, hogy a bejárati ajtó kinyílik, és odafordulva láttam, hogy Niall épp veszi fel a kabátját.

„Hova mész?” kérdeztem.

„El.” ennyit válaszolt, mielőtt becsapta az ajtót.

Talán ez egy kicsit durva volt tőlem. Minden kimondott szavamat megbántam.

Niall mindig hirtelenharagú volt, de a mai más, mint az eddigiek.

Tényleg nem jó időpontot választottam a veszekedéshez, 2 nap múlva lesz a harmadik évfordulónk.

Elcsesztem.

_______________________________________________________

Kezdek aggódni. Niall 4 órája ment el, és még nem jött haza. Hol a pokolban van? Hívtam a mobilját, de persze nem vette fel, mint mindig.

Megint tárcsáztam, de nem vette fel.

A csengő megszólalt, megijesztve engem, majd arra gondoltam, hátha Niall az. Gyorsan felálltam és az ajtóhoz kocogtam, majd kinyitottam.

„Mit akarsz, Jake?” kérdeztem idegesen, tényleg azt hittem, Niall lesz.

„Velem kell jönnöd.” mondta.

„Nem. Megvárom, hogy Niall visszajöjjön.” Jake beharapta az ajkát.

„Pont ez az, Harry. Megtaláltam Niallt”

Kate szemszöge

„Niall? Mi a szarért vagy részeg?!” kérdeztem. Jake és én eldöntöttük, hogy iszunk valamit, erre itt találtuk Niallt. Tudtam, hogy Harry aggódni fog érte, úgyhogy megkértem Jaket, hogy hozza ide Harryt.

„Hülye Harry! Nem tudja mit tesz velem” mondta elmosódva. Mire gondol?

„Ma délután úgy döntött, hogy nem vesz tudomást rólam! Most komolyan? Milyen egy hisztis picsa.”

Niall szomorú? Azért, mert Harry nem figyel rá? Most meglepődtem. Komolyan azt hittem, hogy őt egyáltalán nem érdekli.

De mi a szart keres itt?

Niall felé fordítva a fejem láttam, hogy egy másik részeg emberrel beszél. Harry, miért nem tudsz gyorsabban jönni? Meg kell mondanom neki, hogy Niall igazából foglalkozik vele.

Harry szemszöge

Kiugrottam a kocsiból, egy pubot láttam meg magam előtt.

„Egy pubba jött?” kérdeztem. Niall nem olyan, aki szereti az alkoholt. Oké, ő ír, de nem iszik annyit, mint egy ír ember.

„Igen. És részeg.” mondta Jake. Oh istenem. Mit tettem? Komolyan az ivásba kergettem?

Kinyitottam az ajtót, és az alkoholszag rögtön megcsapta az orrom. Undorító.

„Harry!” integetett felém Kate. Átvágtam az embereken, ahol voltak azért elég magas, becsípett emberek is.

Végül átjutottam, így láttam, hogy Niall részeg, középkorú férfiakkal beszél.

„Részeg, Harry. De azt mondta, azért csinálta, mert nem figyeltél rá, vagy valami ilyesmi.” mondta Kate. Tudtam! Miattam csinálja ezt. Ha nem vagyok ilyen gonosz vele reggel…

„Szóval azt mondtam neki, ’megcsinálom egyedül!’, mire ő teljesen kétségbeesett!” mondta Niall hirtelen, mire megtorpantam. Ő most… ne… nem lehet.

„Harry, hát itt vagy!” kiáltott elmosódva Niall.

„Ő a szopós-Harry?” kérdezte az egyik. Niall bólintott, mire mindegyik röhögni kezdett. Mi.a.szar?

„Harry? Miről beszél?” kérdezte Kate. Megráztam a fejem, és továbbra is Niallt bámultam.

Miért csinálja ezt? Miért mondta el azoknak az embereknek? Ez személyes. Összezavarodtam. Még mindig nevetnek rajtam.

Éreztem, hogy a könnyek folyni kezdenek a szememből, ahogy a nevetésük visszhangzott a fülemben.

„Ugyan, Harry, mind tudjuk, hogy nem lennél jó benne.” mondta Niall, mire a férfiak hangosabban kezdtek nevetni.

Lehunytam a szemeim és megfordultam, így beleütköztem valakibe.

„Jól vagy, Harry?” súgta a fülembe Jake.

„Vigyél haza, kérlek!” mondtam.

„Harry! Hova mész?! Még csak most kezdtük el!” kiabált Niall.

Na most lett elegem.

Visszafordultam, odasétáltam hozzá, és megtettem, amire évek óta vártam.

A kezem érintkezett az arcával, a feje elfordult. Kate zilálni kezdett, Jake pedig a kezemnél fogva húzni kezdett.

„Menjünk, Harry!” mondta.

Niall felém fordult, láttam a meglepettséget a szemében. De volt ott valami más is, amitől a könnyeim ömleni kezdtek.

Szomorúság. Szerelem. Harag. Szánakozás. Zavar.

14. fejezet

Hát sziasztok!

Igen, megint én jelentkezem, mert Yume gépe nincs egészséges állapotban. (kérdéses, hogy valaha lesz-e) És ismételten egy "nyers" részt kaptok, mivel a fent említett okokból, Yume nem tudja átnézni. Ez a rész igazából annak köszönhető így a hét közepén, hogy ma szabad óránk volt infón, és a felét ott sikerült megcsinálni :D (és mert sok szép kommentet kaptam tőletek, és mert nagyon imádlak titeket!)

Köszönöm, hogy olvassátok, minden idetévedő sokat jelent nekem :)

Jó olvasást,

xxHöri

__________________________________________________________________

Tizennegyedik fejezet

Hangokat hallottam. De nagyon messze voltak.

Olyanok voltak, mintha győzködnének valakit. Mintha idegesek lennének. De egy a hangok közül nagyon ismerős volt.

Anya. Megpróbáltam kinyitni a szemeim, de lezárva maradtak.

Megpróbáltam felemelni a karom, mozgatni, de nagyon nehéz volt.

"Ez az egész a te hibád! Nem kellett volna elengedned!" hallottam, ahogy anyu beszél. De kihez? Hallottam a hangot, de olyan volt, mintha egy burokban beszélt volna.

"Menj ki innen!" kiabált anya. Kivel kiabált?

Erősebben próbálkoztam hogy kinyissam a szemeim, de hirtelen megálltam, mikor tisztábban hallottam a másik hangot.

"Nem hagyom itt"

Niall. Ez Niall volt. Anya Niallel kiabált. Niall mondta ezt. A szívverésem felgyorsult szavaitól, hallottam hogy a gép mellettem hangosabban kezd csipogni.

Anya az orvost hívta, és hamarosan egy csípést éreztem a karomon. Aztán minden nehezebb lett, megint.

____________________________________________________________

Éreztem, hogy valaki simogatja a karom. Nagyon erősen próbáltam kinyitni a szemeim, és végre sikerült.

Anya állt mellettem, zokogva, és szorosan fogta a kezem.

"Anya?" mondtam, a hangom vinnyogós volt. Francba már, mindig ilyen, mikor felkelek.

Amint meghallott, felnézett, és egy csontropogtató ölelésbe zárt. A vállamba zokogott, és szorosabban ölelt.

"Köszönöm Istenem! Harry! Köszönöm, Istenem, hogy életben vagy!" zokogta, míg én a hátát dörzsölgettem.

"Minden rendben, anya. Jól vagyok"

Sóhajtott és mosolyogva eltolt magától.

"Mi történt?" kérdezte.

"Sajnálom, anya! Elmentem egy buliba, és- én csak.. Sajnálom! Hallgatnom kellett volna Niallre!" mondtam, mire összeráncolta a homlokát.

"Niall? Hogy érted, hogy hallgatni Niallre?" kérdezte.

"Azt mondta, nem mehetek, és hogy nem enged el. Én meg menni akartam, mert ez volt az első partim, szóval konkrétan kiszöktem, miközben ő fürdött" mondtam.

Anya sóhajtott, és az orrnyergét kezdte dörzsölni.

"Mit tettem?" morogta. Micsoda?

"Hogy érted? Mit csináltál?" kérdeztem felülve.

"Azt mondtam Niallnek, hogy menjen el innen, és lecsesztem amiért elengedett téged a buliba" mondta. Egy frusztrált nyögés szaladt ki a számon, és ledobtam magamról a takarót. Leszálltam az ágyról, mire anya gyorsan felállt.

"Harry, mit csinálsz? Még nem sétálhatsz!" túlzott. Megforgattam a szemem.

"Csak asztmarohamom volt, nem autóbalesetem!" mondtam, és gyorsan megragadtam a ruháim.

"Hol van?" kérdeztem. Anya sóhajtott.

"Dolgozik." mondta.

"Hol a kórházban?" kérdeztem.

"Ahol dolgozik.A sebészeti osztályon." mondta. Bólintottam és gyorsan magamra kaptam a bokszerem és a gatyám.

"Harry. Nem mondtam volna azt, ha nem-"

"Ő a barátom, anya. Beszélnem kell vele" mondtam.

"Nem kéne, Harry. Rossz kedve van!" felelt.

"Nem érdekel. Beszélni fogok vele!"

Kisétáltam a szobából. Kate és Jake a váróteremben ültek.

"Harry! Túlélted!" mondta Jake. Kate megkönnyebbülten sóhajtott, és hozzám szaladt, szoros ölelésbe vonva engem.

"Soha többet nem hívlak bulizni!" morogta Kate. Hangosan felnevettem, mire az ikerpár másik fele is megölelt.

"Srácok, el tudtok engedni? Látnom kell Niallt." mondtam. Elengedtek, Kate az ajkát rágta.

"Egy órája ment haza, és őszintén szólva elég idegesnek tűnt." figyelmeztetett Kate. Szóval a saját anyám hazudott nekem. Meg tudom érteni, meg akar óvni Niall dühétől. De ugyanakkor zavar is, hogy csak azt akarja, hogy szakítsak Niallel, mert nem kedveli őt.

"Haza tudunk vinni, de ne beszélj vele. Anyukád és ő egy elég heves vitán vannak túl, olyan volt mint egy dühöngő őrült." mondta Jake.

"Miért? Tudok vele beszélni, ha akarok. Nem fog nekem fájdalmat okozni." mondtam.

"Harry. A helyedben nem mennék oda" mondta anya.

"Hagyjuk ezt, anya. Hazudtál nekem. Haza fogok menni, beszélni fogok vele, akár tetszik neked, akár nem." csattantam fel, és megragadva az ikrek karját, a kijárat felé vonszoltam őket.

Utálok anyával veszekedni, de hazudott nekem, és megpróbált elszakítani Nialltől. De nem engedem, hogy megtegye.

"Vigyél haza, Jake" kértem.

"Biztos vagy benne, hogy képes leszel szembeszállni vele?" kérdezte Kate, mire bólintottam.

"Igen. Biztos vagyok."

___________________________________________________________

"Sok sikert, Harry." mondta Jake, megütögetve a hátam. Au. Ez azért fájt.

"Kösz, azt hiszem" mondtam. Jake kuncogni kezdett, én pedig mosolyogva kiszálltam az autóból.

Idegesen sétáltam a bejárathoz, visszanézve, hogy lássam az autót elhajtani.

Nos, itt vagyok.

Kinyitottam a bejárati ajtót és becsuktam magam mögött.

"Niall?" kérdeztem idegesen. Minden sötét volt, az egyetlen fényforrás a konyha volt. Oké, kezdek félni.

Lassan sétáltam a konyha felé. Belépve Niall hátát láttam.

Megborzongtam. Ez az egész egy horrorfilmre emlékeztet. Nem válaszol.

"Niall?" kérdeztem még egyszer.

"Miért mentél el?" kérdezte hirtelen, hangszíne ijesztő volt. Mély durva és komoly volt. Nyeltem egyet és kinyitottam a szám, próbálkoztam, hogy mondjak valamit, de nem tudtam beszélni, féltem és ideges voltam.

"Hányszor mondtam neked, hogy ne menj? Tíz? Száz? Ezer?" kérdezte.

"Sajnálom" suttogtam. Hirtelen a pultra csapott, mire megugrottam, szemeim pedig kikerekedtek.

"SAJNÁLOD? EZ MINDEN, AMIT MONDANI TUDSZ? SAJNÁLOD?!" kiabált hangosan és megfordult. Nyeltem egyet az elém táruló látvány miatt.

Szemei véresek voltak, kezei ökölbe szorultak.

Oké, hallgatnom kellett volna Jakere és Katere, és talán anyámra. Pokolian félek.

"Kijöttem a tusolóból, és senki nem volt itthon. Aztán, egy órával később hívott az egyik barátod, Kate, hogy TE A ROHADT KÓRHÁZBAN VAGY!"

Összerándultam és lenéztem, erősen próbáltam visszanyelni a könnyeim, amik folyni kezdtek.

"EL SEM TUDOD KÉPZELNI, MENNYIRE KIBASZOTTUL MEGIJEDTEM! ÉS MINDEN, AMIT HALLOK A SZÁDBÓL, EGY SZAROS 'SAJNÁLOM'?!" kiabált.

Várjunk. Megijedt? Megijedt. Félt engem.
Felnézve őt láttam, ahogy engem bámul, nehezen lélegezve.

Lassan hozzá sétáltam, a karjaimat köré tekertem, a fejemet pedig a vállán pihentettem.

"Sajnálom, hogy megijesztettelek. Sajnálom, hogy elmentem. Sajnálom, hogy nem hallgattam rád. Hihetetlenül sajnálom." mondtam. Nyeltem egyet, és kiengedtem egy akadozó sóhajt.

"Azt hittem, nem érdekel téged. De mégis... És nem tudod, hogy ez mennyit jelent számomra." mondtam rekedten, ahogy megéreztem, hogy a könnyeim potyogni kezdenek a szememből.

Csendben maradt. Minden csendes volt, kivéve engem, mikor konkrétan zokogni kezdtem a vállán.

De a szívem felmelegedett, mikor megéreztem a karjait magam körül. Éreztem egy csókot a fejemen, miközben szorosabban ölelt magához.

"Soha többet ne hozd rám így a frászt." mondta. A szemeim elkerekedtek, az arcom pedig felforrósodott.

Szipogtam egyet, és közelebb léptem.

"Sajnálom. Annyira nagyon sajnálom" mondtam, de ő csak szorosabban ölelt, én pedig elmosolyodtam.

A gondolat, hogy aggódott értem, a legboldogabb emberré tett. Talán tényleg törődik velem.


És így szeretnék maradni... ebben a helyzetben, a karjai közt, örökre.

13. fejezet

Sziasztok!
Nem illene, de most Yume jóváhagyása nélkül teszem közzé, mert szerintem ő már alszik, vagy még otthon sincs. Minden esetre, nem volt még ideje átnézni, viszont a kommentek alapján Ti már nagyon várjátok :) Ennek szerintem én örülök legjobban, nagyon hálás vagyok nektek! Ez után, szinte biztos, hogy követelni fogjátok a következőt, mert bár rövid rész, elég eseménydús. Mégis azt kell mondjam, ez is Yume drágámtól függ, mivel lefoglalta a következőt. :D
Jó olvasást! :)
xxHöri

_________________________________________________________________

Tizenharmadik fejezet

„Mi a franc folyik itt?”

Gyorsan kiköptem a banánt, ahogy Niall zavartan és sokkoltan nézett rám. Kínosan nevettem, Kate pedig próbálta nem elnevetni magát. Jake ugyanaz a fasz maradt, és hangosan röhögött a teraszon.

„Ni-Niall! Milyen korán hazaértél!” mondtam idegesen ahogy felálltam.

„A postán voltam, nem dolgozni” mondta. A szám o alakot vett fel, idegesen nevetgéltem ahogy a tarkómat vakartam.

„Én-uhm.. nekem mennem kell” mondta kínosan Kate. Szúrósan meredtem rá.

„Itt ne merj hagyni!” mondtam. Kate somolygott.

„Ahogy mondtam, mi a franc történt itt?” kérdezte Niall. Csendben maradtam, de Kate, a hülye ebben a szobában, felállt és kinyitotta azt a nagy száját.

„Csak tanítottam valamit Harrynek” mondta Kate. A körmeimet rágtam ahogy Niall és Kate egymást bámulták. Niall úgy nézett, mintha nem hinne neki, míg Kate önelégülten nézett rá, mintha ő lenne a legjobb, pedig nagyon nem az.

„Mit tanítottál neki?” kérdezte Niall. Kate dobbantott és Niallre nézett.

„Nem egyértelmű? Megmutattam neki, hogyan kell szo-”

„Kate!” figyelmeztettem. Kate megfordult és rám nézett, majd elmosolyodott.

„Igen Harry?”

„Ne. Léci” mondtam rá meredve.

„Okés főnök. Amúgy, Harry. Én és Jake megyünk este egy buliba, és meg akartam kérdezni, hogy akarsz jönni?” kérdezte Kate. Felvidultam ettől a szótól. Buli. Soha nem voltam még egyen sem, úgyhogy most szeretnék menni.

„Oké, megyek!” mondtam izgatottan. Kate elmosolyodott, és összecsapta a kezeit.

„Szuper! Menj készülni, hétkor felveszünk!” mondta Kate. Bólintottam, ő pedig mosolyogva kisétált a házból.

Az első partim. Ez lesz életem legjobb estéje. Táncolni fogok, nevetni, és talán egy kicsit részeg is leszek. Nagyon jó lesz!

„Nem mész” mondta Niall. Összeráncoltam a homlokom, és ránéztem.

„De igen” mondtam. Megrázta a fejét és bement a dolgozószobába. Felálltam és utána sétáltam, így láttam, hogy a papírjait pakolja a fiókokba.

„Menni fogok, Niall. Akár tetszik neked, akár nem.” mondtam. Niall becsapta a fiókot és felém fordult.

„A bulik mindig veszélyesek, Harry. És a veszély fájdalommal jár” mondta Niall. Ez megmelengette a szívemet, de idegesített, hogy Niall nem enged el. És ahogy észrevettem, Niall az utóbbi időben túlságosan védelmező. Idegesítő, de ugyanakkor cuki is.

„Vigyázok magamra. Megígérem. Óvatos leszek. Kérlek, engedj el!” könyörögtem. Megrázta a fejét és elfordult.

„Akkor is megyek. És semmit nem tudsz tenni, hogy megállíts!” csattantam fel, és kisétáltam a szobából.

Elkészülök a bulira, elmegyek, és jól fogom érezni magam.

_____________________________________________________________________

Hallottam egy dudálást kintről. Gyorsan felpattantam és konkrétan rohantam a bejárati ajtóhoz

Niall éppen zuhanyozik. Még mindig azt mondja, hogy ne menjek, de én akkor is menni fogok.

Kinyitottam az ajtót, majd becsuktam és bezártam magam mögött, aztán az autóhoz futottam.

„Szevasz, Harry! Izgatott vagy az este miatt?” kérdezte Kate.

„Persze! Ez az első ilyen alkalmam!” mondtam.

„És az én küldetésem, hogy ez legyen a legjobb is!” mondta Kate. Bólintottam és elmosolyodtam. Olyan izgatott vagyok!

A távolban már láttam a nagy házat, villogó fényekkel. A ház hatalmas volt, és rengeteg ember volt ott.

„Itt vagyunk!” mondta Jake. Kate és én gyakorlatilag kiugrottunk az autóból, és beszaladtunk a buliba.

Nem tehettem róla, de zilálni kezdtem, mikor beléptünk. Tele volt emberekkel, mindenki táncolt és ivott.

„Menjünk inni!” kiabált Kate, a zene betöltötte a házat. Bólintottam, és a bárhoz sétáltunk.

___________________________________________________

Két órája itt vagyunk, és ez életem legjobb napja!

„Hé, Harry! Csatlakozol?” kérdezte Jack, egy srác, akit alig pár perce ismerek. Odamentem, hogy lássam a táskát tele cigivel és drogokkal.

„Bocsi, Jack, de nem drogozom” mondtam idegesen. Jack nevetett és megrázta a fejét.

„Nem is kell” mondta. Hálásan elmosolyodtam és bólintottam. Éreztem, hogy a légvételeim rövidebbek lesznek a körülöttem lévő levegőtől.

Cigarettafüst mindenhol. Enyhén köhögni kezdtem, de ez hirtelen átfordult köhögő rohamba.

„Haver, jól vagy?” kérdezte Jack. Éreztem, hogy elakad a lélegzetem. Jaj, ne. Asztmás roham.

Keresgélni kezdtem a zsebemben az inhalátoromat, aztán eszembe jutott, hogy otthon hagytam.

Idegesen rohangáltam a szobában, segítséget keresve.

„Harry?! Jól vagy?” kiabált Kate felém szaladva. Megráztam a fejem, ahogy kis világító pöttyöket láttam magam körül.

„Harry?” hallottam Jake kérdését. A padlóra estem.

„Harry!! Valaki hívja már a 9/11-et!” hallottam Kate kiabálását. Próbáltam lélegezni, de csak ziláltam.

„Harry maradj velem…” mondta Kate de a hangja elcsuklott.

Láttam, hogy mozog a szája, de nem jön ki hang.

Hallottam valami csengő hangot a fülemben, körbenézve minden fényesebb lett és összefolyt.

Az egész testem nehezebb lett. Megpróbáltam felemelni a kezeim, de nem sikerült. Fáradtnak éreztem magam, mintha aludni akarnék.

A szemhéjaim lassan lecsukódtak, és abban a pillanatban minden megállt és elsötétült.

12. fejezet

Hejhóóó:)
Végre-végre sikerült nekem is belevetni magam a fordításba. És tapsot nekem, ez volt az első olyan rész, amiben Yume az átolvasásnál nem talált abszolút semmi hibát :D
Nagyon szépen köszönjük a több, mint 2000 megtekintést, a 7 feliratkozót, valamint a kommenteket, hihetetlenek vagytok :)
Jó olvasást! :)
xxHöri

________________________________________________________

Tizenkettedik fejezet

Biztosan álmodom. Ez nem lehet valós. Aludtam, de éreztem, hogy valaki simogatja az arcom.

Talán Niall volt.

Ez lehetetlen. Nem lehetett Niall. Ő nem tenne ilyet. Biztos csak képzeltem. Kicsit kinyitottam a szemem, de a szemhéjaim nehezek voltak, én pedig álmos.

Nem láttam sokat, de hallottam Niall légvételeit.

„Aludj csak, szerelmem” suttogta, megcsókolva a szám sarkát.

Pontosan ebben a pillanatban a szemeim kikerekedtek, és gyorsan felültem az ágyban. De minden teljesen más volt.

Reggel volt, és Niall nem volt mellettem.

Álom volt? Csak képzelegtem? Olyan igazinak tűnt. Mintha a valóság lenne.

Kimásztam az ágyból, és a konyhába sétálva láttam Niallt, ahogy teát iszik miközben valami papírmunkát csinál.

„Reggelt” mondtam, hangom rekedt és nyűgös volt. Igen, reggelente a hangom pont az ellentéte az általánosnak. Nem tudom, miért, de így van.

„Reggelt” válaszolt Niall, figyelmen kívül hagyva engem. Sértődötten vettem elő egy tálat a gabonapehelynek.

„Mi a baj?” kérdezte Niall. Megforgattam a szemem ahogy a szekrényhez mentem, hogy elővegyem a müzlit.

„Semmi” morogtam.

„Látom, hogy valami zavar, és szeretném tudni, mi az.”

„Azt mondtam, semmi!” mondtam megint, felidegelve magam a tényen, miszerint Niall nem akar békén hagyni.

„Harry” szólt Niall. Tényleg nem akartam, hogy mérges legyen. Megfordultam és rámeredtem.

„Nem tudom, csak álmodtam valamit, vagy nem tudom, hogy álom volt-e, de úgy bántál velem, mintha szeretnél!” csattantam fel. Tulajdonképpen mérges voltam. Nem fair, hogy  Niall csak az álmaimban, meg a képzeletemben szeret engem az igazi élet helyett.

Visszafordultam és kiengedtem a levegőt, amit eddig bent tartottam. Komolyan kezdek belefáradni.

Hallottam, ahogy Niall széke végigkaristolja a padlót, és a lépései egyre közelebb jönnek. Aztán megéreztem egy testet magam mögött. Niall.

„Belefáradtam, hogy ez csak a képzeletem. Azt akarom, hogy igazi legyen. Hogy a szerelmünk a valóságban is létezzen, ne csak álmodozzak róla.” mondtam. Hallottam Niall sóhaját, majd közelebb lépett.

„A szerelemben nincsenek olyanok, mint a képzelet” mondta Niall.

„És a múlt este nem álom volt” súgta a fülembe, mielőtt lágyan megcsókolta az arcom.

Szemeim kikerekedtek, és éreztem, hogy elpirulok, mikor eltolta magát tőlem.

„Elmegyek a postára. El kell küldenem pár levelet anyukámnak” mondta mielőtt kisétált a konyhából.

Ez most tényleg megtörténik, vagy megint képzelgek?

_____________________________________________________________________

A csengő megszólalt, én pedig felálltam, hogy kinyissam. Ki lehet az?

Kinyitva az ajtót Kate mosolygott rám szélesen, míg Jake, aki mögötte állt, rámeredt.

„Szia, Harry!” köszönt Kate miközben beléptek.

„Naaaaaaaaaaagyon sokat kell ma tanulnod!” mondta Kate izgatottan. Jake megforgatta a szemét és leült a kanapéra.

Kate megragadta a kezem és lehúzott maga mellé a kanapéra.

„Na most, tudom, hogy kényelmetlen lesz neked, de ez azért van, hogy kicsit felrázzuk a kapcsolatotokat Niallel” mondta Kate, mire zavartan ráncoltam a homlokom.

Elmosolyodott és megfogva a táskáját elővett két banánt. Mi van?

„Miért van nálad banán?” kérdeztem. Hallottam Jake kuncogását magam mögött, Kate pedig mosolyogtt.

„Te, barátom, meg fogod tanulni, hogyan kell örömet szerezni egy férfinak.” 

A szemeim kikerekedtek, Kate pedig vigyorgott és felém nyújtotta a banánokat.

„Mutasd meg, mit tudsz, Styles……….”

______________________________________________________________________

„Harry! Nem! Kicsit mélyebben!” mondta Kate. Összeszorítottam a szemem, miközben öklendeztem. Kate megforgatta a szemét, Jake pedig kint volt a teraszon, mert azt mondta, ez túl vicces ahhoz, hogy nézze.

„Harry! Emlékezz, ne menj túl mélyre, de azért elég mélyre, oké?” kiabált Kate. Az én fuldokló hangjaim és Jake hangos nevetése túl sok volt ahhoz, hogy halljam őt.

Öklendeztem még egyszer, mire Kate megforgatta a szemét.

„Ne legyél drámakirálynő, Harry!” kiabált.

Tovább fuldokoltam, de a szemeim kikerekedtek, mikor meghallottam az ajtó nyitódását. Csak remélni tudtam, hogy Jake volt.

„Mi a franc folyik itt?”