8. fejezet

Haligali!

A díjon, és az aznapi HATALMAS oldalmegjelenítés-számon (181) felbuzdulva ma leültem, és lefordítottam a nyolcadik részt. Ez sem hosszú még, de lesznek 3-4 wattpad-oldalasak is, szóval ja.

A héten nem hiszem, hogy lesz még rész, maximum hétvégén, hacsak Yume bele nem veti magát egy újabba.

Lassan elérjük az 1000 megtekintést, ami nekem nagy szám, tekintve, hogy az első blogomon (meg a másodikon, meg az összesen amit már töröltem) úgy a 20. rész körül lett meg az 1000 :D (híres vagyok tudom).

De most ez itt van, úgyhogy...

Jó olvasást!

xxHöri

__________________________________________________________________________

Nyolcadik fejezet

„Figyel, Mr.Styles?!” hallottam meg Mr.Tomlinson hangját. Felnézve a padomból egy ideges tanárt láttam meg.

„Igen”

„Mit mondtam az előbb?” kérdezte. Nevetéseket hallottam magam mögül.

„Um… a tananyagot?” mondtam, mire mindenki nevetni kezdett.

Mr.Tomlinson elmosolyodott.

„Órák után találkozunk, Styles.”

Kifújtam egy adag levegőt, és megfejeltem a padomat.

Szuper. A tanár pikkel rám. Megint.

_____________________________________________________

„Szóval, Harry, úgy vettem észre, hogy nem figyelsz az óráimon, és ez kezd aggasztani” mondta Mr.Tomlinson.

Az asztala előtt álltam, míg ő mögém sétált.

„Van valami, ami elvonja a figyelmed?” Mondta, egyre közelebb jőve hozzám.

„Valami vonzó?” suttogta a fülembe. Nyeltem egyet, és éreztem, hogy az egész testem izzadni kezd. Mi a szart csinál?!

„Ne-nem u-uram” dadogtam. Éreztem, ahogy a kezei körülölelik a derekam.

„Biztos vagy benne?” suttogta, lehelete a tarkómnak ütközött.

„Én… üh-ühüm” lihegtem, mikor egy lágy csókot nyomott az érzékeny területre.

„Megvagy” suttogta, és ajkaival megrohamozta a nyakam. Szemeim kikerekedtek, mikor megéreztem a nyelvét és a fogait a bőrömön.

„Órán találkozunk” súgta és odébb állt tőlem. Bólintottam, és kisiettem a teremből.

Ahogy kiléptem, egyből a mosdóba mentem. Megálltam a tükör előtt, és egy foltot láttam meg a nyakamon.

Istenem! Kiszívta a nyakam! Soha, senki nem tette még ezt velem. De most egy tanárom csinálta. Nem Niall.

Miért engedtem egyáltalán egy tanáromnak, hogy kiszívja a nyakam?!! Ez nem számít megcsalásnak?

És hogy fogom elrejteni? A nyakam közepén van! És nem akarok sálat hordani.

Hát erre rábasztam.

________________________________________________________________

Félve mentem haza. Niall autója a kocsibejárón volt, szóval itthon van. Ami azt jelenti, hogy látni fogja a nyakam. Istenem, mi lesz, ha meglátja?

Mikor kinyitottam a bejárati ajtót, láttam, hogy Niall a kanapén olvas. Cseszd meg! Miért ma döntött úgy, hogy ott olvas? Mindig az irodájában olvas!

Felnézett rám, de vissza is fordult a könyvéhez. Megkönnyebbülten sóhajtottam, ahogy ledobtam a táskám a földre, és felakasztottam a pulcsim.

Visszafordultam, Niall pedig engem nézett. Idegesen elmosolyodtam. Becsukta a könyvét, és letette az asztalra.

Felállt, és felém indult. Nyeltem egyet, és megfordulva a fürdő felé siettem.

„Harry?” kérdezett. Átsiettem a szobánkon, és kinyitottam a fürdő ajtaját, mikor Niall még egyszer a nevemet mondta.

„Harry?” megfordultam, és mosolyogtam.

„Hali, Niall! Milyen volt a napod?” kérdeztem, és próbáltam figyelmen kívül hagyni a tényt, miszerint esetleg látta a nyakamat. Amit az egyik tanárom szívott ki!!

„Oké volt, de mi van a nyakaddal?” kérdezte sürgetően. A kezemet a nyakamhoz kaptam, eltakarva a lilás foltot.

„Semmi. Csak egy szúnyogcsípés” mondtam gyorsan. Niall közelebb lépett.

„Hadd nézzem!” mondta. Én csak a fejemet ráztam.

„Nem! Ez öö… fertőző!” hazudtam, de Niall csak közelebb jött.

„Hadd nézzem meg, Harry” hangja erősebb és mélyebb lett. Nyeltem egyet, ahogy a testem és a kezem megint izzadni kezdett. Ujjait a csuklóm köré fonta, és elvette a kezemet a nyakamtól, felfedve a szívás helyét.

Éreztem, ahogy a szorítása erősödik a csuklómon. Léci, ne mondd, hogy dühös! Kerültem a pillantását, ahogy a földre néztem. Éreztem tekintetét magamon.

„Ki csinálta ezt, Harry?” kérdezte durván.

„Senki” morogtam. Niall felemelte a fejem, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

„Ki tette ezt veled?” kérdezte megint. Megráztam a fejem, nem akarva elmondani neki.

Hirtelen neki nyomott a falnak, kezeimet a fejem mellé szorította.

A fülemhez hajolt, így éreztem nehéz légzését.

„Ki. Csinálta. Ezt. Veled?” kérdezte egyre mérgesebben.

„Senki!” válaszoltam, megpróbálva kiszabadulni a kezei közül, de ez lehetetlennek bizonyult.

„Senki?! Ez hazugság, Harry! A semmi nem tudja kiszívni a nyakad!” kiabált.

„Fogd be! Nem a te dolgod!” mondtam, felidegesítve magam azon, hogy azt hiszi, az övé vagyok vagy valami. Tudom, nem kellett volna engednem egy tanárnak, hogy ezt tegye. Nem mintha Niall nem csalt volna meg.

„De az én dolgom. Akárki is tette ezt, jobb, ha visszavonulót fúj, vagy nem éli meg a holnapot.” mondta.

„Az a Tomlinson volt, ugye?” kérdezte. Csöndben maradtam. Nem akartam helyeselni, de nemet sem mondhattam.

„Miért engedtél neki? Tudtam! Kavarsz vele!” kiabált.

„Nem, én nem! És amúgy is, miért érdekel? Mintha te jobb lennél!” mondtam idegesen, mérgesen.

De meg is bántam, mikor megláttam Niall arcát.

Harag. Színtiszta harag.

„Mit mondtál?” morogta idegesen. Kétségbeesetten próbáltam szabadulni a fogságából, de csak egyre szorosabb lett.

Nyöszörögtem, ahogy megéreztem forró leheletét a nyakamon.

„Megmutatom, ki a jobb.” súgta a fülembe. Nyeltem egyet, és éreztem hogy az egész testem libabőrös lesz.

Lihegni kezdtem, ahogy megéreztem ajkait a nyakam másik oldalán. Szemeim elkerekedtek, ahogy végiggondoltam.

Niall a falnak nyom, fölém tornyosul, és arra készül, hogy kiszívja a nyakam.

Hogy jutottunk el idáig?

Magamat is meglepve eresztettem ki egy nyögést, mikor megéreztem, hogy ajkai a nyakam oldalát szívják. A számat haraptam, ahogy próbáltam visszafojtani a nyögéseim.

Eltolta magát a nyakamtól, én pedig kerek szemekkel bámultam rá.

„Ha még egyszer a közeledbe megy, osztályt váltasz.” mondta, majd kisétált az ajtón.

A fürdőbe siettem, és a tükörbe néztem.

Tényleg kiszívta a nyakam. És sokkal nagyobb, mint Mr.Tomlinson szívása.

Azt hiszem, itt az ideje sálat hordani.

Első díj :)

Hejhó:)

Kaptunk egy díjat az egyik legcsodálatosabb írónőtől, †Lana†-tól. Tekintve, hogy ketten vagyunk, első nekifutásra nehéznek tűnt felosztani, hogy ki mit írjon bele, de igyekszünk. :D

"Ismerjük meg fordítóinkat 1.0"

Szabályok:
1. Írj 10 dolgot magadról!
2. Válaszolj 10 kérdésre!
3. Tegyél fel 10 kérdést!
4. Küldd tovább 10 embernek!

1. 5-5 dolog rólunk

Höri:

   - egy hét múlva fogok felvételizni

   - értek, de nem beszélek angolul, és ez nagyon irritál

   - mindent shippelek, Larrytől kezdve Narryn és Zouison át Ziamig mindent

   - van egy 19 éves bátyám

   - nagyon szeretnék egy meleg legjobb barátot

Yume:
   - túlságosan hasonlítunk Hörivel, és ez néha nagyon idegesítő
   - régen gyűlöltem a 1D-t, de aztán megtértem egy kis segítséggel
   - imádom az animéket
   - meg a mangákat
   - van egy teljesen őrült kutyám

2. Kérdések, amikre válaszolunk

1. Melyik az a film, amit utoljára láttál és nagyon meghatott? 

   Szerelmünk lapjai   
   Nagyon kevés filmet nézek, de talán a Csillagainkban a hiba az megfelel ide
2. Mit gondolsz mostanában Larry-ről?
   Régebben valahogy egyértelműbb volt, hogy mi van velük. Mostanában Louis olyan komornak tűnik, egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta. Úgy vagyok vele, hogy ha Harry  tényleg jár valamelyik sráccal, akkor az Niall. SHUT UP AND DANCE!
   Sosem voltam igazi "Lerri Sipper", de lehet, hogy ez azért van, mert amikor az egész dolog indult és tényleg folyton együtt voltak, akkor még nem voltam jelen. Ettől függetlenül imádok Larry és egyéb boyxboy fanfictiont olvasni.
3. Mind az 5 fiú nagyon sokat változott. Szerinted előnyükre vagy hátrányukra?
   Harry haja túl hosszú, és indokolatlanul sok tetkó van rajta, de egyébként előnyére. És a hangja, te jó ég. Niall nem sokat változott azon kívül, hogy kinőtt a mellszőre :DDD Liamnek egyértelműen előnyére vált ez az egész, bár a mostani haja nem tetszik, és néha hozzávágnék egy borotvát.. csak úgy szeretetből. És nekiállt cigizni :( Louisról ugyanez, megférfiasodott, a haját imádom, csak ne legyen borostás és ne cigizzen. Bár, lehet hogy én is ezt tenném, ennyi hajtás alatt... Zaynről szintén ez a véleményem, szőrös, hosszú a haja és cigizik. Bár neki még ez is jól áll. Menjen a francba. De őszintén, a régi énjüket szeretném visszakapni. 
    Először is: mi ez a sok tetkó?! ( Niallra nem vonatkozik Liamé meg még ízléses...) Oké most menő meg minden, de hogy fog kinézni 20 év múlva? Ettől függetlenül nekem rettentően bejött a fiúk stílusváltása. Ahogy kezdenek végre kinőni a cuki-muki fiúbanda kategóriából és tényleg kezd lenni egy saját, egyedi stílusuk. Persze ettől függetlenül vannak dolgok amik miatt nem vagyuk büszke rájuk ( a banda 3/5-e cigizik. Csak árt az egészségnek és higgyék el nem jó érzés nemkapni levegőt, én márcsak tudom, mert asztmás vagyok), de ettől függetlenül összességében szerintem jó irányba változtak. Persze ezt csak banda szinten mondom, nem szeretném most egyénekre lerészletezni a dolgot.

4. Mi a kedvenc ételed?
   Lasagne/sültkrumpli
   Lasagne, áldjuk érte az olaszokat! (utállak Höri...)
5. Piszkáltak már azért, mert One Direction rajongó vagy, kaptál már emiatt bántó megjegyzéseket? ha igen hogyan tetted helyre az illetőt?
   Régebben nagyon kiakadtam, de most már leszarom. Ízlések és pofonok :) szarul esik, de minek akarjak meggyőzni egy olyan valakit, aki a pl. magyar rapet szereti, hogy a 1D jó?
   Nem szoktam mások orrára kötni a dolgot, de ha elmondom általában jól fogadják. Boldog vagyok, hogy értelmes emberek vesznek körül, hogy tudják, annyi féle zenei ízlés létezik ahány ember.
6. Más témákban olvasol blogot? Ha igen miket?
   A DotSE rajongói oldalát :D de amúgy csak fanficeket olvasok, fiúxfiút és fiúxlányt is vegyesen.
   Az irodalom ötösömtől akkor búcsúztam el, mikor elolvastam az első fanfiction-öm. Azóta semmi mást nem bírok olvasni, letenni se vagyok hajlandó. A repertoárom igen nagy: sok animést olvasok, volt egy Harry Potter korszakom, akkor olyat olvastam, One Directionösből meg minden jöhet ami jó, pluszpont ha smut.
7. Szeretnél híres író lenni?
   Manapság nehéz beindulni íróként, és ha lenne ihletem bármihez, már olvasható lenne blog formájában. De nincs. Ezért fordítok :D
    Ki ne szeretne? Csak tehetség is kéne hozzá, amiből sajnos nekem csak kevéske jutott.
8. Ha választhatnál melyik szuperhős lennél? Miért?
   Nem ismerem a szuperhősöket, de a láthatatlanná válás nagyon vonz - bár minek legyek láthatatlan, ha így sem vesznek észre? Maradjunk a gondolatolvasásnál.
    Sorry, de ötletem sincs. Tudásom a szuperhősökről igen hiányos, de szívesen lennék mondjuk egy fa.
9. Nincs kilences kérdés.
10. Lennél háttér táncos egy One Direction klippben? Miért? Miért nem?
   Ha nem nekem kell kitalálni a táncot, akkor persze. És ha ismerem a többi táncost és elvagyunk együtt. Mert a táncolás csak úgy buli. Én azt nem tudom komolyan venni :)

    Óóó igen, igen igen!!! Imádok táncolni, járok is táncórákra, szóval maga lenne a valóra vált álom. Világhírűvé válni azzal, amit mindennél jobban szeretsz csinálni....

3. 5-5 kérdés tőlünk

 1. Mit tennél, ha valamelyik tag beállítana hozzátok, hogy te vagy a rég elveszett testvére, és évek óta téged keres?

 2. Szerinted 2015 jobb lesz, mint a tavalyi év?

 3. Jártál már a budapesti Gyermekvasúton? (önreklám:D)

 4. Mákos vagy diós bejgli?

 5. Hány évesen írtad az első történeted, és mi volt a címe?
 6. Milyen színű (volt) idén a karácsonyfátok?
 7. Van valami kabala (rongyi, plüss stb.) amit mindenhova magaddal viszel nem tudsz nélküle elaludni?
 8. Milyen zenét szeretsz a One Direction-ön kívül?
 9. Párizs vagy London?
10. Milyen étkészletetek van otthon? (boccs nem jutott eszembe semmi, és itt egy tányér az orrom előtt :P)

4. 10 ember, akinek küldjük (ami csak 7...)
   Kaede
   Becca, Becca
   Dreamy
   Kise
   Judit
   Edina
   Vanda
 

Még egyszer nagyon szépen köszönjük, Lana! <3

7. fejezet

Halihó! :)

Eljött végre az én időm, hogy egy részt teljesen egyedül fordítsak le. Előre is bocsesz, ha furán fogalmazok, de vegyétek figyelembe, hogy próbálkozom. :) Egyenlőre még nincs megbeszélve Hörivel semmi konkrét, de valószínüleg ez után már többször fogok én is részeket hozni.
Jó olvasást! ^^
Yume xx
                                                                                                                                                          

Hetedik fejezet

Egyszerűen nem tudok aludni. Az, amit Niall mondott teljesen összezavar.

’Soha többet ne mondd, hogy nem szeretlek.’ Mégis mit jelent ez?! Szeret engem vagy nem?

Egyszerűen meghalok a válaszért és most meg is fogom kapni.

Tudom, hogy Niall nem alszik. Azt mondta, hogy a kanapén fog aludni, de tudom, hogy az irodájában van, és valószínűleg dolgozik valamin.

Úgy döntöttem, hogy beszélek vele. Felálltam majd kisétáltam a folyosóra csakhogy lássam, ahogy kiszűrődik a fény Niall irodájának ajtaja alól.

Hangtalanul odaosontam majd belestem a szobába. Egy könyvet olvasott. Komolyan olvasna hajnali kettőkor?

Meg tudom csinálni. Csak odasétálok és beszélek vele. Mégis miért lettem ettől ideges? Hisz már két éve ezzel a férfivel vagyok, akkor most mitől félek? Elvégre szeretem é-

„Harry?”szólított meg Niall, ezzel kibillentve engem a kábulatomból. Könyvét is letette és engem tanulmányozott szemeivel.

 „Ó ehh, szia Niall”köszöntem. Niall kérdőn nézett rám, majd visszavette kezébe a könyvet és folytatta az olvasást. Oké. Itt a lehetőség. Csak kérdezd meg őt Harry! Meg tudod csinálni!

„Mit jelent az, hogy ’Soha többet ne mondd, hogy nem szeretlek.’?”kérdeztem. Niall felnézett rám majd becsukta az olvasnivalót.

„Miért nem alszol? Késő van.” válaszolt egy kérdéssel, teljesen megváltoztatva a beszélgetés fonalát.

„Kérlek, ne terelj Niall. Teljesen össze vagyok zavarodva.” mondtam, miközben nekidőltem a falnak.

„Összezavarodva mi miatt?”kérdezte, hangjából teljes unalom szűrődött ki.

„Hogy törődsz-e velem vagy nem. Hogy örülsz-e, ha veled vagyok. Hogy te szere-

Mondandómban félbeszakított, hogy Niall felkelt a székéből és megindult felém.

„Hogy én mit csinálok?”kérdezte, tőlem alig pár centire. Nyeltem egy nagyot, majd vettem egy mély levegőt.

„Hogy te szeretsz-e engem vagy sem.”böktem ki végre. Niall sóhajtott egyet, közben kezével a hajába túrt és lenézett rám.

Mélyen a szemeimbe nézett, mintha csak kutatna valami után. Annyira furcsa. Mégis miért viselkedik velem így? Általában bunkó szokott lenni…

Hirtelen mindkét kezével megfogta az arcomat, majd lehajolt hozzám és egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra.

Éreztem, hogy elvörösödök, ahogy ajkai csikizték a bőrömet. Megcsókolt. Vagyis a homlokomat csókolta meg, de az is számít. Bizonyos szinten.

„Feküdj le aludni Harry. Holnap suliba kell menned és nem foglak kirángatni az ágyból, ahogy minden reggel szoktam.” mondta.

Egyhelyben álltam és néztem Niallra teljesen lefagyva. Megpuszilta. A. Homlokomat.

„Harry. Menj aludni.” mondta bosszankodva. Bólintottam, de éreztem, hogy homlokom ráncba szalad.

„De olyan üres az ágy nélküled.” motyogtam. Niall sóhajtott, miközben az ajtóra mutatott.

„Csak feküdj le.”mondta utoljára. Puffogtam egy kicsit, de egy bólintás után kimentem a helyiségből.

Talán Niall kezd megnyílni felém.

6. fejezet

Heeelloooo (Marcus Butleresen)

A suli előtti utolsó napon jelentkezem a hatodik résszel, melyben új szereplőt ismerhetünk meg. Személy szerint imádom ezt a részt, egyszerűen halálcuki :D ne kérdezzétek, mit tartok rajta cukinak mert annyira nem boldog ez sem, de szerintem aranyos.

Sok sikert mindenkinek holnapra,

most pedig jó olvasást! <3

xxHöri

_________________________________________________________________

Hatodik fejezet

„Annyi szeretettel nézett rád! Nem tehetek róla, de sírok” mondta Kate dramatikusan, letörölve láthatatlan könnyeit.

Izgatottan ugráltam a helyemen. Ezt csinálja minden éjjel!

„Mondtam, Jake! Tudtam!” pattogtam. Jake morgott, és előre fordította a fejét.

„Ilyen, mióta bepisilt a szekrényben” súgta Kate, mire kieresztettem egy gyenge nevetést.

„Úgy sajnálom őt!” súgtam vissza.

„Hallak titeket!” mondta Jake hangosan. Nem tehetek róla, de kitört belőlem a nevetés.

„Mi olyan nevetséges, Mr.Stlyes?” kérdezte Mr.Tomlinson. Zavartan elpirultam, mikor az egész osztály felém fordult.

„Semmi, sajnálom, Uram. Csak megzavarodtam kicsit.” mondtam. A tanár úr somolygott.

„Nos, nem vagyok meglepve, mindig zavarodott vagy.” mondta, majd visszafordult a táblához, és írni kezdett.

Hallottam, ahogy Jake és Kate halkan nevet. Rájuk meredtem, mire abbahagyták a nevetést, de még mindig mosolyogtak.

„Oh! És Harry, óra után beszélnünk kell!” mondta Mr.Tomlinson. Mérgesen lejjebb csúsztam a székemen.

____________________________________________________________

„Miről akart velem beszélni, uram?” kérdeztem.

„Nos, Harry, bukásra állsz geometriából.” mondta, mire elkerekedtek a szemeim.

Ne. Csak újra ne. Nem bukhatok meg a fősulin.

„Találkoznom kell a barátoddal, aki a kórházban dolgozik, beszélnem kell vele a viselkedésedről illetve a jegyeidről.” közölte Mr.Tomlinson.

„A barátommal? Úgy értem, nem a szüleimmel kéne?” kérdeztem.

„Úgy látom, mikor beiratkoztál erre a főiskolára, ő magát jelölte meg, mint gyámod.” mondta az adatlapomra nézve.

Ahhhw, magát írta be gyámomnak, mintha törődne velem. De azért dühös vagyok, ő a pasim, nem pedig a gyámom, vagyis „szülőm”. A korkülönbség miatt csinálta ezt?

Az, hogy én még tanulok, ő meg dolgozik, nem jelenti azt, hogy ő az apám vagy valami.

„Rendben” mondtam idegesen.

_______________________________________________________

„Harry sosem figyel az óráimon. Mindig beszélget és álmodozik. És bukásra is áll.” mondta Mr.Tomlinson. Lecsúsztam a széken, ahogy Niall megrázta a fejét és rám nézett.

„Nem igazán vagyok meglepve. Harrynek mindig problémái voltak az iskolában.” mondta Niall. „Eléggé hanyag.”

Mr.Tomlinson kuncogott.

„Úgy gondolom, nagyon okos, de nem figyel eléggé.” mondta. Ajkamat rágcsáltam, miközben Niall bámult engem.

„Mi zavar meg téged, Harry?” kérdezte Niall. Vállat vontam.

„Semmi. Csak gondjaim vannak a figyelmem összpontosításával.” mondtam, mire Niall megforgatta a szemét.

„De valami bezavar nálad. Mi az?” kérdezte Mr.Tomlinson.

„Az nem a maga dolga” közöltem. Mr.Tomlinson először döbbenten nézett rám, de aztán elnevette magát. Mi a franc?

„Oké. Szóval van egy csomó házi feladata és dolgozata, amit újra kell írnia. Remélem, felkészül csütörtökre.” mondta.

Mind felálltunk, ő pedig az ajtóhoz kísért minket.

„Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Mr.Horan.” mondta Mr.Tomlinson, és kezet fogtak. Csak álltam mellettük kínosan, és figyeltem a két idősebb férfit.

„És Harry!” fordult felém Mr.Tomlinson, megdöbbentve engem. Felém nyújtotta a kezét, és szélesen rám mosolygott. Ijesztő…

Kínosan megráztam a kezét, és azt kell, hogy mondjam, fogása nagyon erős volt. Közelebb hajolt, hogy a fülembe suttoghasson.

„Ha korrepetálásra van szükséged, csak szólj. Nem szeretném, hogy újrajárd ezt az osztályt.” suttogta, majd eltolt magától.

Az arcom teljesen paradicsom színű volt. Miért teszi ezt velem a saját tanárom?

Niall megköszörülte a torkát, megtörve ezzel kábulatomat.

„Oh… uh, viszlát, uram!” köszöntem el, kisétálva az ajtón.

__________________________________________________________________

„Mi van veled meg azzal a tanárral?” kérdezte Niall ahogy leparkolt a kocsibejárónkra.

„Hogy érted? Semmi. Csak beleszól a dolgaimba.” mondtam. Niall leállította az autót.

„Nem tetszik a tény, hogy az arca olyan közel volt a tiédhez.” mondta Niall, kiszállva a kocsiból. Közel? Én is kiszálltam és utána szaladtam.

Beléptem a házunkba, és láttam, hogy Niall leveszi a kabátját és a cipőit.

„Közel? Hogy érted, hogy közel? Nem volt közel!’ mondtam, miközben én is levetkőztem.

„Súgott valamit a füledbe. Terveztek valamit?” kezdett bedühödni. Dühös? Miért lenne dühös? Miért érdekli egyáltalán?

„Tervezni valamit vele? Komolyan kérdezed? Ő a tanárom. Miért csinálnék vele bármit is?” kérdeztem, de ő csak megforgatta a szemeit.

„Mit súgott?” kérdezte.

Nem tudom, el kéne-e mondanom neki. Vajon féltékeny most? Talán azt kéne tennem, amit Kate mondott. Féltékennyé tenni. Vállat vontam.

„Csak felajánlotta, hogy korrepetál. Semmi különös.” mondtam.

Felnéztem, hogy lássam, ahogy Niall összeszorítja az öklét és megfeszíti az állkapcsát. Istenem! Féltékeny. Működik!!

„Hát oké. Érezd jól magad vele. Nem vagy az enyém, vagy valami…” mondta Niall, a szobánk felé sétálva.

Éreztem a könnyeket a szememben. Nem vagyok az övé? Nem vagyunk együtt? Nem kellett volna ezt csinálnom, de azért mégis kellett, mert így legalább kimondta, hogy nem vagyok az övé. Az a két év semmi volt?

Besétáltam a szobánkba, így láttam, hogy pólót cserél. Oh istenem a háta olyan…. koncentrálj, Harry.

„Hogy érted, hogy nem vagyok a tiéd?” kérdeztem. Niall megfordult és rám meredt.

„Nem egyértelmű? Kavarsz Tomlinsonnal!” csattant fel. A szám elnyílt. Nem tudom elhinni, hogy ezt csinálja.

„Nem, én nem! Teljesen jól megvagyok veled! De két perccel ezelőtt azt mondtad, nem vagyok a tiéd! Már nem vagyunk 'semmik'!” mondtam.

„Mit értesz az alatt, hogy semmi?” kiabálta. Felnevettem és megfeszítettem az állam.

„Tényleg nem tudod, ugye? Minden, amit teszel, hogy figyelmen kívül hagysz! Ignorálsz! És nem tudod, hogy milyen érzés ez! Két évig egy ilyen emberrel lenni! És most azt mondja, hogy nem vagyok az övé!” kiáltottam vissza.

„Ignorálni téged? Mi a faszról beszélsz?” üvöltött. Sóhajtottam és megráztam a fejem.

„Baszd meg!” mondtam rekedten és megfordultam, hogy kimenjek a szobából, de megéreztem egy szoros kezet a derekamon és hirtelen megfordultam.

„Válaszolj!” kiabált az arcomba. Éreztem, hogy a könnyek szaladnak le az arcomon, mikor megütöttem a mellkasát, és gyengének éreztem magam, mikor észrevettem, hogy nem hátrál.

„Sosem figyelsz rám! Én vagyok az egyetlen, aki érez itt szerelmet a másik iránt! Tudatlan és önző vagy! Én keményen próbálkoztam, de te mindig eltávolodsz tőlem!” kiabáltam, a könnyek hevesen folytak az arcomon.

„Önző? Tudatlan? Mi a franc, Harry?!” kiabált ő is, túl közel az arcomhoz. Ajkamba haraptam, és lenéztem.

Éreztem, ahogy ujjaival durván megragadja az állam. Láttam a fénylő, most sötétkék szemeket, ahogy az enyémbe merednek.

„Válaszolj!” mondta összeszorított fogakkal.

„Nem szeretsz engem, Niall!” kiabáltam, elütve onnan a kezét.

„KI MONDTA, HOGY NEM?” ő is kiabált. Kitört belőlem a zokogás, így a mellkasánál odébb löktem, ő pedig megbotlott.

Kimentem a szobából, az arcom a kezeimbe temettem miközben halkan zokogtam. Soha nem sírtam ilyen erősen. Tényleg szeretem Niallt. Belefáradtam, hogy ő nem szeret viszont. Nem kellett volna azt tennem, amit Kate mondott.

„Harry! Állj meg!” kiabált Niall, és hallottam a lépteit, ahogy közelebb ért a konyhához.

„Menj ki!” mondtam, de Niall csak közelebb sétált.

„Ne gyere közelebb!” kiabáltam, de még mindig közeledett. Egészen addig, míg be nem szorultam közé és a pult közé.

„Menj innen!” üvöltöttem, próbálva eltolni őt, de a kezemet a pulthoz szorította.

Közelebb és közelebb hajolt az arcomhoz. Oh istenem, most meg fog csókolni?

Homlokát az enyémhez döntötte. Lehunyta szemeit, mikor én kikerekedett szemekkel, hitetlenül meredtem rá.

„Soha többet ne mondd, hogy nem szeretlek.” mondta, szemei még mindig csukva voltak. A szám elnyílt ahogy a lélegzetem megakadt.

Mit mondott?

„Megértetted?” sokkal lágyabb hangon kérdezte, mint eddig. Bólintottam, orraink véletlenül összeütköztek.

„Jó. Ma a kanapén alszom. Bocs, hogy ilyen voltam” tolta el magát tőlem, kerülte a szemkontaktust és kisétált a konyhából.

Mi történt?

5. fejezet

Hellooooo mindenki!
Ennek a résznek jelentős részét Yume fordította, amiért mérhetetlenül hálás vagyok neki. Ő egy fokkal (egy nagyon nagy fokkal) jobban tud angolul, de a magyartot rendesen törteti :D szóval közös munka, mivel utána magyarosítani kellett, és vesszőket szurkálni bele, de azért dankebitte, Vi!! <3
Mindenkinek sikerekben gazdag boldog újévet kívánok! Remélem, sikerült kipihenni a bulizást/pizsipartit/ágyban fekve filmnézést, esetleg egyszerre a hármat!
Köszönöm azoknak, akik reagáltak a csere-kérésemre, illetve azoknak, akik kommenteltek (UGYANIS MINDKETTEJÜKNEK HATALMAS RAJONGÓJA VAGYOK*-*)
Szóval ja.
Jó olvasást mindenkinek :)

_______________________________________________________________________

Ötödik fejezet

„Komolyan mondom, srácok! Éreztem az ajkait a homlokomon!” mondtam. Kate álmodozón sóhajtott, kezét a mellkasára szorítva, míg Jake a körmeit nézegette.

„Aww, ez olyan cuki!!” örült velem Kate. Jake idegesen nyögött.

„Mi van, ha ez nem igaz? Mi van, ha csak álmodtad?” kérdezte Jake, mire Kate megforgatta a szemeit.

„Ne légy hülye, Jake. Most mondta, hogy ez az előtt volt, mielőtt elaludt volna!” mondta Kate. Most Jake forgatta a szemeit.

„Néha az álmok elég valóságosak. Mint mikor azt hiszed, hogy valaki megcsókol, pedig csak megnyaltad az ajkaid.” magyarázta Jake. Kate száját egy gondterhelt ,ohh’ hagyta el.

Végülis volt benne valami. De én biztos voltam benne, hogy megtörtént. Hisz annyira valóságosnak tűnt, túl valóságosnak.

„De biztos vagyok benne, hogy éreztem! Tényleg megtette!” erősködtem. Jake csak megrázta a fejét.

„Csak egy álom volt. Amúgy is, Niall ilyet tenne? Biztos nem. Nem túl hihető.” mondta Jake. „Bizonyítékot kéne szerezni.”

Hirtelen Kate elmosolyodott, szélesen és ijesztően. Jake és én egyszerre emeltük meg szemöldökeinket.

„Van egy nagy ötletem!” mondta Kate. Szélesen elmosolyodtam és közelebb léptem. Kate-nek mindig jó ötletei vannak.

„Miért nem nézzük meg mi magunk?” kérdezte izgatottan Kate. Mosolyogtam és bólintottam Jake viszont megrázta a fejét.

„Mit kéne csinálnunk?” kérdeztem. Kate sikkantott egyet, és még közelebb jött hozzám.

„Oké. Szóval amíg te alszol, Jake és én megfigyelünk téged és Niallt. Megnézzük, mit csinál.” mondta el szinte visítva és azt kellett hogy mondjam, ez nem is olyan rossz ötlet.

„Várj! Micsoda?! Én ebbe nem megyek bele.” válaszolta Jake, mire Kate csak felhúzta az orrát.

„Kéééééérlek Jakey! Tedd meg ezt a nagy szívességet Harrynek! Lécciiii...” könyörgött. Jake csak morgott egyet. Tudtam, hogy nem tud sokáig ellenállni Kate aranyosságának. Néha még nekem sem megy.

„Jól van! Megcsinálom! Jesszus...” adta be derekát Jake. Kate és én együtt ünnepeltünk, mire Jake csak mosolyogva csóválta a fejét.

„Gyerünk, hozzuk ezt össze!”

______________________________________________________________

Kate szemszöge

„Istenem! Oda nézz!” kiabáltam suttogva. A szekrényükben bújkáltunk. Jake épp készül bepisilni, ami nagyon szórakoztató.

Niall mosolyogva nézett le a hozzábújó Harryre.

„Azta. A csávónak tényleg van szíve.” suttogta Jake, mire csak megforgattam a szemem. Viszont muszáj volt elmosolyodnom azon, ahogy Niall lehajolt és nyomott egy-egy puszit Harry orrára, majd homlokára.

Niall tényleg úgy nézett ki, mint aki szereti őt. Niall úgy mosolygott, mintha ép a világ legszebb emberét csodálná. Komolyan, még boldognak is tűnt.

„Óóó...” suttogtam. Jake csak kuncogott, majd felszisszent.

„Mi a baj?” kérdeztem.

„Behugyozok. Kate, komolyan lehugyozom magam! Ki kell jutnunk innen! MOST!” mondta. Lesokkolódtam, mikor megéreztem valami nedveset a combomhoz érni.

Nem tudtam tovább visszatartani. Elkezdtem sikítani.

„Basszus! Undorító vagy!” kiáltottam, miközben szinte kitéptem a szekrényajtót és szaladtam egyenesen a bejárati ajtóhoz.

Hallottam a léptek hangját magam mögött ahogy próbáltam kinyitni az ajtót, de be volt zárva.

„Kate! Próbáld a hátsó ajtót!” mondta Jake. Mindketten megindultunk hátrafelé és úgy szaladtunk kifelé ahogy csak tudtunk.

Harry szemszöge

„Basszus! Undorító vagy!” hallottam valakit kiabálni és rögtön felpattantak a szemeim. Még pont láttam ahogy Kate és Jake rohan kifele a szobából.

Éreztem ahogy egy kar elengedi a derekamat ahogy Niall felállt és elindult hogy körbenézzen mi is történik.

Várjunk csak. A karja a derekam köré volt fonva. A karja. Az én. Derekam. Körül.

Mi. A. Franc?

Komolyan átölelt engem? Nem emlékszem ilyesmire mielőtt elaludtam volna. Meg kell majd kérdeznem holnap, mit látott Kate és Jake.

Niall visszajött a szobába és becsukta maga mögött az ajtót.

„Miért voltak a szekrényünkben?” kérdezte. Jézusom! Azt mondta a MI szekrényünkben! Sose szokta ezt mondani.

„Uh.. gőzöm sincs. Gondolom beragadtak?” válaszoltam ártatlanul. Niall csak megforgatta a szemeit és a fejét csóválta.

„Tökmindegy. Majd holnap megbeszéljük, most fáradt vagyok. Jó éjt!” mondta miközben bemászott az ágyba mellém és leoltotta a villanyt.

Mosolyognom kellet még a gondolatára is, hogy a kezei a derekam körül voltak. A kezei tényleg a derekamon voltak! Visszadőltem én is majd hozzábújtam az oldalához mire ő csak felmordult.

Elmosolyodtam és megpusziltam az állát amitől a szokásostól eltérően, elkezdett libabőrözni. Talán hideg van.

4. fejezet

Helloooooo:)
Ezzel a fejezettel szeretnék mindenkinek tökéletes szilvesztert, illetve sikerekben gazdag új évet kívánni!
Egyenlőre nem tudni, hogy a jövő évben milyen rendszerességgel fogom, fogjuk tudni hozni a részeket. Nagy mértékben függ a felvételire való készüléstől, sajnos. De igyekszem majd valami rendszert belevinni, mert akkor senki nem marad le semmiről :)
Szóval Boldog Új Évet Kívánok, és jó olvasást :)
xx

_________________________________________________________

Negyedik fejezet

„Niall! Fáj a fejem!” panaszkodtam. Hallottam, ahogy Niall idegesen nyög és kijőve a konyhából elém térdel.

„Még mindig fáj, nem tudom miért” mondtam. Niall megforgatta a szemét.

„Ez történik, ha nem veszed be a gyógyszert” mondta. Nyöszörögtem és felé nyúltam, de ő csak felállt.

„Harry, a te hibád hogy hiányzom a munkából” mondta Niall. Kifújtam a levegőt.

„Az viszont nem az én hibám, hogy nem jöttél értem, és hagytad, hogy az esőben sétáljak. Egyedül” mondtam. Niall sóhajtott és visszatérdelt elém.

Megforgattam a szemeim és megfordultam, háttal neki. Fogadok, azt fogja mondani, hogy megzavarodott a vendége miatt. Vagy volt még valami munkája, de inkább az a hülye, hibátlan csaj miatt volt ez az egész. Ittam egy kis teát a bögréből, amit Niall vett nekem karácsonyra.

„Nézd, Harry. Bocsánatot kérek. Ez tényleg egy hatalmas vétek volt, és sajnálom.” mondta Niall. Gyorsan megfordultam és ránéztem. Azt mondta, sajnálja… nekem… és most néz rám, várva a megbocsátást…. olyan tökéletes!

„Re.. uh, rendben van” mondtam lesokkolva. Felállt, és kisétált a konyhába, újra. Felültem, a dübörgő fejfájás szúrta a fejem. Niall gyorsan visszajött a nappaliba egy tablettával és egy pohár vízzel.

„Itt van. Ez a kis pirula mindent jobbá tesz” mondta a gyógyszert fogva. Nyöszörögtem és elnéztem.

„Harry, ha nem veszed be, a fejfájás soha nem fog elmúlni” mondta Niall.

„Nem akarom. Meg fogok fulladni.” mondtam. Niall feszülten nyögött.

„Harry. Most mondom utoljára. Nyeld. Le. A. Gyógyszert.” mondta Niall. Elvettem a tablettát, és sokáig csak néztem.

Komolyan sosem szerettem a tablettákat. Egyszer majdnem megfulladtam tőle, mikor gyerek voltam. Niall tudja, mégis tablettát hozott. Nos, talán azért mert túl nagy vagyok már a folyékony gyógyszerekhez.

Betettem a gyógyszert a számba, megragadtam a poharat és gyorsan beleittam a vízbe. De volt egy aprócska bökkenő: a pirula szó szerint a torkom közepén ragadt.

Megpróbáltam kitisztítani a torkom és nyelni, de ott maradt. Elkezdtem fuldokló hangot kiadni, miközben próbálkoztam, de nem mozdult. Niall megforgatta a szemét és erősen megütögette a hátam, amivel elérte, hogy kiköpjem a tablettát.

„Olyan szerencsétlen vagy” mondta Niall. Gyengén elmosolyodtam

„De te így szeretsz?” mondtam reménykedve. Ő csak érzelemmentesen bámult rám. Semmi. 

Felállt, morgott egy mindegy-t az orra alatt.

Mindegy? Ez azt jelenti, hogy igen? Vagy talán, hogy nem érdekli? Nem? Igen?!

Ez egy olyan dolog, amit sikerült megfigyelnem, mióta randizni kezdtünk. Ő soha, soha nem mondja, hogy igen. Mindig csak nem, mindegy, amit csak akarsz. És hogy bocsánatot kérjen? 

Ez pedig olyan, amit tényleg nem várhatok el.

És tulajdonképpen velem töltötte az éjszakát. Vagyis inkább a padlón. Felkeltem, és csak annyit láttam, hogy a földön alszik. Azt  mondta, nem alszik velem a kanapén mert beteg vagyok. De ez nem azt jelenti, hogy elfelejtem, mi történt előző este, ami megváltoztatta az életem.

Ujjaival megérintette a kezem. Az enyém köré fonta a kezét. Fel akartam kelni, de túl álmos voltam, ki voltam készülve. De úgy éreztem, ha beszélni akarnék vele erről, megharagudna és kiabálni kezdene.

Csak azt kívántam, hogy legyen minden normális. Csináljuk azt, amit a normális párok szoktak. Ölelkeznek, fogják egymás kezét, csókolóznak, együtt vannak, míg mi pont az ellentéte.

„Aludnod kéne, ha azt akarod, hogy elmúljon a fejfájás” mondta Niall, elsétálva előttem, leülve a kisebbik kanapéra.

„De nem vagyok álmos” mondtam duzzogva. Megdörgölte az arcát a kezeivel, feszült volt.

„Összesen két órát aludtam miattad. Mennem kéne dolgozni, de ehelyett én itt vagyok, és vigyázok egy kisgyerekre. Felidegesítesz. Komolyan, betegen rosszabb vagy.” mondta Niall.

Áu. Ez azért durva volt.

„Bocsi” mondtam, visszafeküdtem a kanapéra, és elfordultam. Nagyon fájt, amit mondott. Tényleg ilyen rossz vagyok?

„Megyek, lepihenek” morogta, kisétálva a szobából.

Néha kíváncsi vagyok, mit gondol rólam. Viszont szeret? Vagy utál? Idegesítő vagyok? Jó, ez a kérdés azt hiszem már meg van válaszolva.

De van valami, amire azóta kíváncsi vagyok, mióta együtt vagyunk… ha nem szeret, miért maradt velem?

___________________________________

„Szeretlek, Harry” mondta Niall a szemembe nézve. A világ megállt körülöttem szavai miatt.

„Én is szeretlek!” válaszoltam. Közelebb hajolt, hogy összeérintse ajkainkat.

 „Harry, kelj fel!” rázott meg Niall. Kinyitva a szemem egy álmos Niallel találtam szembe magam. Aranyos volt, és meglehetősen szexi.

„Mi van?” kérdeztem.

„Megint alva jártál” közölte. Körbenézve megláttam, hogy a szobánkban állok, az ágyunk előtt. A nappalitól egészen idáig elsétáltam.

Gyerekkorom óta alvajáró vagyok. Sosem tudtam kontrollálni. Gyakrabban járok alva, mióta Niallel randizni kezdtünk. Ez azért elég fura. Anya azt mondta, Niall miatt kezdtem megint alva járni. Mindig próbál rávenni, hogy szakítsak vele, de ez nem fog megtörténni. Soha.

„Bocsi, ha felébresztettelek” mondtam. Niall bólintott.

„Minden oké” mondta visszasétálva az ágyhoz, és elfeküdt.

„Alhatok itt ma este?” kérdeztem.

„Amíg tudsz távolságot tartani” mondta. Szélesen elmosolyodtam, és az én oldalamra sétálva eldőltem az ágyon.

Tartottam a távolságot, de ujjaimat így is övéire fontam. Szerettem fogni a kezét. Melegséget éreztem olyankor.

Niall persze nem reagált, de valami megdöbbentett. Mikor alvást színleltem, éreztem, hogy az ágy megmozdul.

Erősen próbáltam csukva tartani a szemeim. Egy lágy, finom puszit éreztem a homlokomon, aztán hüvelykujjával megsimította a kezem, miközben összefonta az ujjainkat. De persze, ez után rögtön elaludtam.

3. fejezet

Hejhó :)

Hatalmas kimaradás, és egy NORMÁLIS DESIGN BESZERZÉSE után, itt is van a következő rész. A fejlécért ezredszer is hatalmas köszönet, Kise :)

Illetve drága barátosném, Yume, elvállalta, hogy segít majd fordítani, így a továbbiakban ketten boldogítunk majd titeket. Ő ezerszer jobban tud angolul, szóval ja. :D

Jó olvasást xx

__________________________________________________

Harmadik fejezet

„Rád esett?!” kiáltott fel Kate, mire kikerekedtek a szemeim.

„Fogd be, Kate! Túl hangos vagy!” mondtam. Elmotyogott egy bocsit, miközben idióta vigyorral nézett rám.

„Szóóóóval, rád esett. Meztelenül. Vizesen. Ti ketten, egyedül, a fürdőben.” mondta a szemöldökét húzogatva. Olyan egy kis mocskos ribanc tud lenni néha.

„Igen, de ne felejtsd el, hogy utána kiabált velem. De gondoltunk rá… legalábbis azt hiszem. Azóta nem beszél velem.” mondtam. Kate a homlokát ráncolta, Jake pedig a telefonját nyomkodva, teljesen figyelmen kívül hagyva minket.

„Aww, ne aggódj! Fogadok, hogy nagyon szexinek és vonzónak talált, csak távol kell maradjon tőled” mondta Kate, mire én megforgattam a szemem, Jake pedig nevetni kezdett.

„Kérlek, Kate. Niallről beszélünk. Őt senki nem érdekli, önmagán kívül.” mondta.

„Nem! Én érdeklem!” tiltakoztam. Jake megforgatta a szemeit és rám nézett.

„Harry, Niall sosem néz rád.” mondta Jake. Ez csak… félig igaz. Nyöszörögtem és a hajamba túrtam.

„Tökmindegy” morogtam.

„Szeretnéd, hogy hazavigyünk?” kérdezte Kate ahogy kisétáltunk a suliból. Megráztam a fejem és rámosolyogtam.

„Mondtam Niallnek, hogy vegyen fel” mondtam. Kate édesen elmosolyodott, de Jake csak a fejét rázta.

„Biztos vagy benne, hogy igent mondott?” kérdezte.

„Igen, azt mondta.” feleltem. Vagyis, valójában azt mondta, hogy mindegy. De ez nála igent jelent.

„Rendben. Később találkozunk, Harry” mondta Jake, aztán ő és Kate a kocsijukhoz sétáltak.

___________________________________________

Ültem egy padon és vártam Niallt. Vártam, és vártam, és vártam. Írtam neki, és hívtam is, de nem veszi fel.

Hol a pokolban van? Még egyszer tárcsáztam a számát, de csak a hangposta kapcsolt.

„Niall! Hol vagy? Megígérted, hogy hazaviszel! Kérlek, válaszolj!” mondtam, majd letettem.

Hallottam egy villámot, aztán… oh, szuper. Esni kezdett. Nem hoztam esernyőt. Nincs nálam pulcsi. Nyögtem egyet majd felálltam, hogy elsétáljak a buszmegállóig.

Vártam, majd mikor jött egy busz, felszálltam és megálltam a sofőr előtt.

„Egy font” közölte. Beharaptam az ajkam és megráztam a fejem.

„Nincs nálam pénz. Kérem, csak vigyen haza! Legközelebb duplán fizetek!” könyörögtem, de ő nemet intett.

„Nincs pénz, nincs utazás” mondta. Leszálltam a buszról, mire az rögtön elhajtott, én pedig egyre vizesebb lettem.

Egy dolgot tudtam csak tenni, mégpedig, hogy hazasétálok. A hajam olyan volt, mint a kicsi Tarzannak. Utálok vizes hosszú farmert hordani. És egy hosszúujjú focimez van rajtam. Oh, igen. Ez Niallé.

Elcsórtam a mezt, kérdezés nélkül. Tudom, hogy Niall jobban néz ki, mint én, szeretem ellopni a ruháit. Mindig olyan puhák, melegek, no meg egy kicsit kisebbek mint amekkora nekem kéne.

Várjunk. Miért gondolok ilyen szépeket róla, mikor az esőben sétálok? Mérgesnek kéne lennem rá. De ő olyan tökéletes, nem tudok haragudni rá.

Befordultam az utcán és a házunkhoz sétáltam. Végre itthon vagyok. Kinyitottam a kiskaput és a bejárati ajtóhoz mentem. De megálltam, mikor egy idegen kocsit láttam parkolni a kocsi feljárón. Vendégek? Talán Niall barátai?

Az ajtóhoz mentem és kinyitottam a kulcsommal. Mikor beléptem a házba, Niall azzal a lánnyal volt, akivel múlthéten láttam.

Miért van itt?

„Hahó, Niall! Emlékszel rám? Megígérted nekem, hogy felveszel a suli előtt két órával ezelőtt!” mondtam.

A lány a homlokát ráncolta, Niall pedig megvakarta az állát.

„Harry, elfelejtettem. Ő itt amúgy Kathy. Ő az asszisztensem.” mondta egyszerűen. A lány elmosolyodott és felállt, hozzám sétált, majd a kezét nyújtotta.

Nos, nem volt ronda. Oh, kit is akarok átverni, hibátlan volt. Hosszú vékony lábak, hosszú barna haj, csillogó kék szemek. Magas és karcsú, úgy néz ki mint egy rohadt modell. Ez idegesítő.

Csak bámultam őt, nem zavartatva magam, hogy köszönni vagy mosolyogni kéne. Az ő mosolya is lehervadt és visszahúzta a kezét.

„Szóval, ő az unokatesód? Vagy a lakótársad?” kérdezte a csaj. Leesett az állam, Niall pedig a fejét rázta.

„Ő Harry, az én..”

„A barátja vagyok” mondtam. „És most menned kéne.”

A csaj kinyitotta a száját, mintha mondana valamit, de csak bólintott és megfogta a táskáját.

„Örülök, hogy beszéltünk, Niall.”mondta és kilépett az ajtón.

Niall rám meredt.

„Miért rúgtad ki? Beszéltem vele!” mondta Niall.

„Nem! Miért hagytad, hogy esőben hazasétáljak? Megígérted, hogy hazahozol!” mondtam, mire megforgatta a szemeit.

„El voltam foglalva” mondta. Válaszolni akartam, de hirtelen tüsszentettem egyet és az orrom folyni kezdett. Na, tessék. Megfáztam. Szuper.

„Minden a te hibád” mondtam a tüsszögés után. Niall nyögött egyet feszültség levezetésképpen, és megragadva a karom, bevezetett a szobánkba.

„Tessék” mondta, egy alsót és ruhákat dobva nekem.

„Fürödj le, aztán adok gyógyszert” mondta, majd kisétált az ajtón.

Most ő komolyan törődik velem, mert beteg vagyok?

__________________________________________________________

„Harry, vedd be a gyógyszert!” mondta Niall. Már a számban volt, de mindig mikor megpróbáltam lenyelni, a torkom nemet mondott.

„Harry, nyeld le!” Niall kezdett ideges lenni. Még egyszer megpróbáltam, de végül a mosogatóban kötött ki. Niall idegesen nyögött.

„Menj a kanapéra!” mondta. Magam köré csavartam a takarót és leültem.

Niall kijött a konyhából egy pohár vízzel. Lerakta az asztalra, majd kiindult a nappaliból, de megállítottam.

„Várj! Hova mész?” kérdeztem.

„Aludni. Nem alszom egy beteg emberrel” mondta. Összehúztam a szemöldököm.

„Kérlek, maradj itt velem! Nem akarok egyedül lenni” könyörögtem. Sóhajtott, majd lehuppant mellém és bekapcsolta a tévét.

Először kínos volt. Ő csak unatkozva bámulta a tévét, én pedig őt néztem, remélve, hogy megteszi ő az első lépést az ölelés felé, de nem volt szerencsém. Szóval, mint mindig, én tettem meg az első lépést.

Közelebb csúsztam az oldalához, majd megragadva a karját magam köré tekertem. Összefontam az ujjainkat, arcomat a kulcscsontjához simítottam. Combjaimat az övéi közé raktam.

Becsuktam a szemem, és éreztem ahogy a mellkasa fel-le emelkedik, a szívverése pedig különösen felgyorsul.

Tudtam, hogy mindjárt elalszom. De mielőtt megtettem volna, először megéreztem az ujjait az enyéim körül.